Megrendülten vettük tudomásul, hogy 2022. március 22-én, 90. éves korában eltávozott közülünk Deák István okl. erdőmérnök, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. jogelődjének, az egykori Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság nyugalmazott igazgatója.
Deák István Sopronban az Erdőmérnöki Karon 1954-ben vette át erdőmérnöki oklevelét. 1955. január 1-én kezdte el szakmai életútját a Gyulaji Vadgazdaság és Tamási Erdőgazdaság 1953-ban létrehozott Pári Erdészeténél, mint szakelőadó, majd a központban 1957-től, mint művelési csoportvezető dolgozott 1970-ig. 1969-ben megalakult a Gyulaj Erdő- és Vadgazdaság, melynek 1970-től a főmérnökévé nevezték ki.
Aktív segítőként részt vett az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás és az 1973-as OEE (Országos Erdészeti Egyesület) Közgyűlése és Fagazdasági Műszaki Napok (Erdészeti Vándorgyűlés) szervezésében.
1985-ben kinevezték igazgatónak, majd 1992-ben, mint a méltán patinás hírű erdő- és vadgazdaság igazgatója ment nyugállományba. Szakmai érdemeiért és kiemelkedő munkásságáért az erdész szakma Bedő Albert díjra jelölte, melyet 2000-ben adományozott neki az Országos Erdészeti Egyesület. A földművelésügyi minisztertől 2012-ben az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát vehette át.
Gazdag életútjához számos helyi, országos, de még világszinten is kiemelkedő események kapcsolhatóak. Elég csak – a teljesség igénye nélkül – megemlíteni az 1965-ös, 1969-es, 1970-es, majd a legendás ’72-es világrekorder gyulaji dámbikák trófeáit, az 1971-ben a vadászati világkiállítás helyi szinten történő szervezését, 1973-ban a gyulaji dámrezervátum létrehozását és 1985-ben az új városközponti irodaház felépítését.
Őszinte részvétünk a Családjának!
