Zala és Veszprém megye találkozásánál, a Balaton nyugati szegletét körülölelő erdőkben gazdálkodik a Bakonyerdő Zrt. Keszthelyi Erdészete. A Balaton közelsége, a változatos természetföldrajzi adottságok és a történelem egyaránt hatnak az erdők szerepére, a gazdálkodás szépségeire és kihívásaira.
A Keszthelyi Erdészet mintegy 11 500 hektár állami erdőterületet kezel, melynek jelentős része egy tömbben található: a Keszthelyi-hegység dolomit és bazaltrégiójában, Rezi, Keszthely, Balatonederics, Sümeg és Zalaszántó községek által határolva. Emellett a Badacsony és környékén, valamint Zalavár erdőterületein is az erdészet gazdálkodik. Az eltérő termőhelyi adottságoknak megfelelően az erdők rendkívül változatosak: zömében cseres-tölgyesek, de a hűvösebb, északi kitettségben gyakoriak a bükkösök is.
A hegyoldalakat hárs, juhar és kőris alkotta törmeléklejtő-erdők, a dolomittetőket sziklagyepek, virágos kőrises és cserszömörcés molyhos tölgyesek borítják. A Kis-Balaton szomszédságában fekvő lápos területeken pedig éger-, fűz- és nemesnyár-erdők is találhatók.
Zalaszántó mellett kis területű, de annál értékesebb kocsányos tölgyes állomány bújik meg, melyet az erdészet nagy odafigyeléssel kezel. A fokozatosan vágás- érett korba lépő erdőkben – mint az erdészet területén szinte mindenhol – a természetes újulatra alapozott felújítást alkalmazzák. A ritkán megjelenő makktermést megvédik, így a fakitermelés után már az anyaállomány jegyeit hordozó, fiatal fácskák veszik át a szerepet. A régi idők hírnökeiként néhány évszázados fát meghagynak a területen, a fiatal erdőket pedig a jövő nemzedéke számára nevelik gondosan.
Átalakulás időszaka
Egy évtizede a dolomittetőket még javarészt feketefenyő borította, ám az elmúlt időszak súlyos károsításai miatt mára nagyrészt eltűnt a hegységből. A mediterrán fafajt az 1800-as évek végén az akkori erdőbirtokos Festetics-család kezdte telepíteni elsősorban a település védelme érdekében, a kopár dolomithegységből érkező, különösen a nyári időszakban elviselhetetlen porviharok megfékezésére. Később, az 1950–60-as években került sor a fenyvesítés második hullámára, hogy a Trianon utáni határokon belül biztosítsák az ország fenyőszükségletét.
A sekély termőrétegű, meredek oldalak erdősítése különös erőfeszítést és hatalmas munkát igényelt a kor szakembereitől. A grófi időkben alkalmazott teknős ültetés során lejtőirányra merő- legesen, minden egyes csemetének egy 80 cm hosszú, 30 cm széles és 10 cm mély teknőt alakítottak ki, melynek lejtősen kiképzett oldalára fektették a csemetét. De agyagból és trágyából készített, majd kiszárított edényekben is neveltek fenyőcsemetét, amit aztán edényestől elültettek. Később áttértek a pásztás talaj- előkészítés után végzett gödrös ültetésre.
A kipusztult fenyők egészségügyi fakitermelését hatalmas munkával végezte el az utóbbi időkben az erdészet.
Az örökzöld, mediterrán megjelenésű feketefenyő eltűnésével a tájkép jelentősen megváltozott: helyét őshonos lombos fafajok, virágos kőris, molyhos tölgy és cser alkotta erdők veszik át, melyeknek továbbra is a védelmi szerepe az elsődleges.
Ritka természeti értékek
Az erdészet területének több mint háromnegyede védett, amit természetvédelmi kezelőként az 1997-ben megalakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park gondoz. Nem csoda a nagy arányú védettség, hiszen a hegység nagyon gazdag természeti és geológiai értékekben, növényi és tájképi ritkaságokban. A sok ritka, védett növény között megtalálható például a medvefül kankalin, a légybangó, valamint különféle orchideák.
A hegység belsejében a természet erői által évmilliók alatt kialakított kisebb-nagyobb barlangokra bukkanhatunk, mint a Vadlán-lik vagy a Csodabogyós-barlang.
A Tátika tetején álló, évtizedek óta érintetlen, 200 éves fákat is szép számmal őrző bükkös állomány erdőrezervátumként működik, ahol egyáltalán nincs erdőgazdálkodás. Balatongyörök felett a Virágos-hegyi rezervátum szintén hosszú ideje érintetlen, számos, kiemelt természetvédelmi értéket képviselő területen pedig olyan kíméleti zónákat jelöltek ki, ahol csak természetvédelmi célból lehet gazdálkodni. A kíméleti területeket az erdészet a nemzeti park munkatársaival közösen jelöli ki.
A hegység erdői elválaszthatatlanok a Balaton-parti településektől, hiszen nemcsak a helybeli lakosok, de az idelátogató több tízezer turista is felüdülést keres bennük.
Az erdészet ezért munkája során a gazdálkodás mellett különös figyelmet fordít a közjóléti, turisztikai feladatokra is. A hegység és a környező területek számos pontján erdei pihenőhelyek, esőbeállók, tűzrakó helyek, tájékoztató táblák várják a kirándulókat. A különleges, rejtett értékeket két tanösvény fűzi össze: a balatongyöröki Bélapi pihenőtől induló Boroszlán, valamint a Vállus településről induló Medvehagyma tanösvény. A hegység leglátogatottabb pontja, a Gyenesdiás felett lévő Nagymező erdei pihenőhely új játszótéri elemmel bővült, de a közelben magasodó, felújítás alatt álló Festetics- és Berzsenyi-kilátó is hozzájárul a kellemes időtöltéshez. Kilátókkal a hegység számos más csúcsán is találkozhatunk: a Vállustól nem messze található Láz-hegyi, a hegység „belsejében” megbújó Padkűi-kilátó, valamint a Balaton-parthoz közel magasodó Bél Mátyás- és Batsányi-kilátó egyaránt az erdészet kezelésében áll.
Az erdészet területét az Országos Kéktúra útvonala is átszeli, vadregényes tájakat, izgalmas látnivalókat érint. A Zalaszántó melletti Kovácsi-hegyen, az útvonal szomszédságában nem mindennapi építménnyel találkozhatunk. A 30 méter magas, alapjánál 24 méter átmérőjű buddhista Béke-sztúpát a 14. dalai láma avatta fel 1993-ban. Az útvonalról megközelíthető többek között Tátika várának romja, a Szigligeti várnál pedig pecsételőhely üzemel.
Híres kastély
A térségben a 18. század közepén megtelepedett Festetics-család varázsolt igazán jelentős települést Keszthelyből. A Festetics-kastély az ország harmadik legnagyobb kastélya, a hozzá tartozó épületekkel együtt hazánk egyik legjelentősebb műemlék együttese. A 250 éves múltra visszatekintő Helikon könyvtár mellett itt található Közép-Európa egyik legnagyobb hintógyűjteménye, de vadászati múzeum és vasútmodell-kiállítás is várja a látogatókat. A nyolc hektáros kastélyparkban tett sétát dendrológiai gyűjtemény és különböző műalkotások teszik felejthetetlenné.
A Badacsony tetején álló kereszthez is felkapaszkodik az útvonal, melyet Ranolder János veszprémi püspök építtetett 1857-ben úgy, hogy nagyobb elemeit negyven ökör vontatta fel a 400 méter magas fennsíkra. Az útvonal mellett szállásfejlesztést is végez az erdészet: a Badacsonyra vezető Bujdosók lépcsője szomszédságában a Kisrodostó Kulcsosház nyújt pihenési lehetőséget, de a Rezi várhoz vezető szakasz melletti Csorna-kúti Erdészlak felújítása is a tervek között szerepel.
Az erdészet ma már nemcsak az erdőkben, de a városban is várja a természet iránt fogékony látogatókat. Gyenesdiáson 2014-ben nyílt meg a Természet Háza Látogatóközpont, mely a vadon élő állatokat természetes környezetükben bemutató vadfarmmal és a hazai, már-már feledésbe merült őshonos állatfajtákat ismertető állatparkkal kiegészülve immár Festetics Imre Élményközpontként nyújt kikapcsolódást az érdeklődőknek.
Rosta Katalin, Bakonyerdő Zrt.
Képek: Gombási Mónika, Kovács Béla
Forrás: magyarmezogazdasag.hu / A Mi Erdőnk
