Egyetemi hallgatóknak szóló építészeti táborként indult 2010-ben a Hello Wood, mára nemzetközi hírű stúdióvá nőtte ki magát. Számos rangos díjat elnyertek, fainstallációik megtalálhatók Európa-szerte, de Kanadában, az USA-ban és Dél-Afrikában is. Szerelmesek a fába, most többszintes parkolóházat terveznek belőle. Egyfolytában kísérleteznek és oktatnak; mint mondják, a lehetetlent is megvalósítják. Huszár Andrással, az egyik alapító építésszel beszélgettünk.
– Kuma Kengo japán sztárépítész, aki fával borított egy hatalmas irodaházat és a tokiói Olimpiai Stadiont, sőt, az utóbbit élő fával is telepakolta, azt nyilatkozta, hogy a XXI. század építészeti anyaga a fa lesz, az acélnak és a betonnak leáldozott. Mennyire érezhető ez?
– Abszolút egyetértünk vele. Egyébként partnere, Javier Villar Ruiz három napig részt is vett az egyik táborunkon, beszélgethettek vele az építészhallgatók, beleláthattunk a projektjeikbe, a munkamódszereikbe. Az építőipar ökológiai lábnyoma rendkívül jelentős, nemcsak az épületek működtetése, de felépítésük okán is, főleg a beton és az acél előállítása jár sok kibocsátással. Mindenképp fenntarthatóbbá kell válnunk, és ebbe az irányba húz az a kiszámíthatatlanság is, ami az építkezéseket jellemzi; hogy szakemberhiány van, az árak drasztikusan változnak, nem tudni, mikorra épül meg egy ház és mennyibe fog kerülni a végére. A működtetés is bizonytalan, a gázárak is nőnek. Ezért egyre népszerűbbek a kiszámítható, tervezhető megoldások, ami szükségszerűen a fenntarthatóságot jelenti, a szó teljes értelmében. A fa ebbe tökéletesen illeszkedik: megújuló erőforrás és gyorsan, kevés munkaerővel lehet belőle építeni. Nyilván vannak ezen belül különböző divathullámok, most például a bambusz kezd előtérbe kerülni, gyorsan nő, és használható tartós csőszerű szerkezeti elemként. De a CLT-nek, ennek a rétegesen ragasztott tömörfa panelnek biztosan van jövője, ebből az erős és stabil anyagból magasházakat is építenek. Szolgálhat teherhordó és tetőszerkezetként, falazatként, födémként is. Most ez képviseli a csúcsminőséget a faépítészetben, ráadásul megfelelő páratartalmat ad, illetve jó illatot a házban.
– Tegyük hozzá, ez akkor megújuló, ha a kivágott fa helyére újat ültetünk.
– Így van. Nyilván jogos félelem, hogy átesünk-e a ló túloldalára, és most az erdőket raboljuk ki, éppen ezért mi csak fenntartható erdőgazdálkodást folytató beszállítókkal dolgozunk.
– Úgy tűnik, gondolkodásmódjuk egyik esszenciája lett az egyre népszerűbb kabinsorozat. Miért jó kis térben lenni?
– Mert ez nem kis tér, inkább kinyitja a teret. Elkezdett minket érdekelni, hogyan lehetne az embereket közelebb vinni a természethez és előállítani fenntartható módon egy minimális teret, amiben csak az található, ami feltétlenül szükséges, és aránylag könnyen kihelyezhető a természetbe. Ez egy kísérlet volt, a Kabinka. Ezután jöttek a megkeresések, hogy szuper-szuper, de nem lehetne-e egy kicsit nagyobb? Így kezdtünk növekedni vele. A kis házak mozgalma Amerikában jelent meg a magas ingatlanárak és lakhatási problémák kapcsán. Az itthoni piacon egyelőre inkább vendégháznak, nyaralónak szánják ezeket, illetve szálláshelyfejlesztők keresnek minket, hogy természeti környezetben kínáljanak vonzó pihenőhelyet. A kabinok építése során igyekszünk a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyni, nincs szükség hozzájuk betonalapra, mert talajcsavarokkal rögzítjük őket, és előre gyártott elemekből egy hét alatt felépítjük a helyszínen. Minél kevesebb anyagot, embert kell ide-oda utaztatni, annál kisebb a kibocsátás, és persze így gazdaságilag is előnyösebb. A fűtés szintén nem visz el sok energiát, hiszen kicsi a ház, elég hozzá egy árammal működő split klíma. A tervezés során figyeltünk rá, hogy ne érezze szűknek a teret, aki benne tartózkodik, ezt a nagy üvegfelületekkel és a nyitott tetőtérrel értük el. Persze az árnyékolásról is gondoskodni kell nyáron. Nyilván a természet közelsége azt is jelenti, hogy az ember félig kint él a szabadban.
– Mennyibe kerül az a méret, amiben már egy kisebb család is elfér?
– A faanyag jelenlegi ára alapján tizenhatmillió forint az L-es kabin nettó költsége. Ez a legnépszerűbb változat, 26 négyzetméteres a terasszal együtt, van benne egy amerikai konyhás nappali tér, egy fél szoba, illetve a konyha és a fürdőszoba egysége felett egy galéria, ahol azért elfér egy kétszemélyes ágy. Ezt már kérte négytagú család, két kisgyerekkel.
– Rengeteg olyan projektje van a Hello Woodnak, amiről első körben nehéz megmondani, mi is pontosan és mire jó, de végül mégis sikeressé válik. Hogyan lehet a kísérletezést üzletileg sikeressé tenni?
– Ez a működésünk alapja, az építészek azért szeretnek itt dolgozni, mert nálunk a kísérleti projektek megvalósulnak. Úgy érezzük, reflektálnunk kell adott társadalmi folyamatokra. Az építészfesztiváljaink, az egész Hello Wood is abból indult ki, hogy mindig olyan témára építettük a táborokat, amelyeket aktuálisan fontosnak tartottunk a világban, és erre egyedi, úttörő megoldást próbáltunk kitalálni. Így jött létre például a WorkStation kabin is még a Covid előtt. Akkoriban nagyon túlterheltek voltak az irodák, és olyan tárgyalót, plusz irodateret akartunk létrehozni, amit le lehet tenni bárhova, az épület tetejére, a kertjébe, a parkolójába. Aztán jött a járvány, de még ilyen körülmények között sem érdektelen, hiszen egy mobil egység átmeneti szükséget is ki tud elégíteni. Például most az Ökumenikus Segélyszervezet rendelt tőlünk egyet, mert a háborús menekülthelyzet miatt növelniük kellett a kapacitásukat. 2017-ben láttuk, hogy a programunk üzletileg nem tartható, és ezt a helyzetet meg kell oldani, nem adva fel az értékteremtés szándékát. Akkor kértünk külső segítséget és csatlakozott hozzánk Tóth Krisztián, aki a vállalkozás szervezése terén képes volt ezt a különleges helyzetet újszerű módon kezelni. Onnantól amit addig csak szerelemből csináltunk, már szerelemből és profizmusból is tudjuk csinálni.
– Parkolóházat is építenek majd CLT-ből, többszinteset. Nem kételkedtek a megbízók, hogy meg lehet-e valósítani?
– De, alá kellett támasztani élő példákkal, hogy ezek a szerkezetek minimum 50 évet bírnak. Nyugat-Európában, főleg északon több parkolóház és magasház épült már fából, illetve a közelben, Bécsben is van egy nyolcvannégy méteres. Kelet-Közép-Európában mi leszünk az elsők. A CLT valahol a vasbeton és a könnyűszerkezetes technológia között van félúton, és ugyanúgy földrengésbiztos, mint az előbbi. Mostanában kezdtünk el szintet lépni olyan megbízásokkal, mint a Normafa lombkoronasétánya vagy az Európa Kulturális Fővárosa balatoni kultúrparkja. A parkolóház esetében most a tervezés fázisánál tartunk, központi gondolata a fasor, ami az autóutakat szegélyezi, ezt szeretnénk folytatni az épületben.
– Munkásságuk számos pontján juthat a külső szemlélő eszébe Makovecz Imre, hiszen ő is kísérletezett a minimális térrel, szervezett építőtáborokat, tervezett fasorokat egy épületben, és az organikus építészet sem áll távol a fenntarthatóságtól. Emiatt született a Szubjektív Makovecz Jegyzetek című Hello Wood-kiadású kötet?
– Közelít a valósághoz ez a gondolat, bár nem egészen így van. Amikor mi elkezdtünk alkotótáborokat szervezni, egyetemisták voltunk, és egyszerűen bővíteni akartuk a tudásunkat, gyakorlati tapasztalatokat szerezve. Így a maga valóságában érezhettük az anyagot, a méreteket, a csapatban való munkát, utána pedig a sikerélményt, hogy az emberek szeretik, amit csináltunk nekik. Ezt aztán nemzetközi programmá alakítottuk, már nemcsak itt, hanem öt éve Argentínában is vannak táboraink, és az USA-ból is kerestek meg minket fesztivál szervezésére. Közben idehozunk külföldi hallgatókat és sztárépítészeket is, bekapcsolódva a nemzetközi vérkeringésbe. A Makovecz-féle visegrádi táborokban valóban olyan kísérletező szellemi közeg jött létre, ami sok szempontból hasonló ehhez. Ezenkívül mi is szerelmesek vagyunk a fába, és amikor Makovecz elment, többen úgy fogalmaztak, hogy most lett egy űr a faépítészetben, és mi töltjük ki. Meg is jelent egy olyan cikk, miszerint a Hello Wood lehet az új Makovecz. Akkor kezdtünk el mi is aktívabban foglalkozni ezekkel a kapcsolódásokkal, találkoztunk a Makovecz Imre Alapítvánnyal, meghívtuk az egyik táborba Wesselényi-Garay Andort, aki előadást tartott az építészetéről, illetve így született ez a jegyzet is. Ő nemzetközi szinten az egyik legismertebb magyar építész, és felelősségünknek tartom, hogy mi is erre a szintre törekedjünk, illetve el is érjük. Életműve egyszerre termékenyítette meg és polarizálta a hazai építésztársadalmat, és ez a kánonpozíció, amibe ő került, adott esetben visszatetsző a fiatal generációknak. A kötetben ezért igyekeztünk mindenkihez közel hozni a gondolatait, amelyek ma is aktuálisak, és indokolttá teszik a körülötte nőtt kultuszt.
– Mivel terveznek most kísérletezni?
– Az ingatlanfejlesztés érdekel minket. Arra jöttünk rá, hogy ha el lehet adni a mi tervezésünkkel egy házat mint Hello Wood minőséget, akkor miért ne tehetnénk ezt meg mi magunk is? Első lépésként hat kabint nyitottunk Sziklák néven Kapolcson szálláshelyként, a Treehouses csoporttal közösen, ők üzemeltetik.
– Jót tenne a lakóházak építésében több ilyen építésziroda, ami minőséget is nyújt.
– Ez olyan típusú felelősség, hogy te vállalod egy projekt minden kockázatát. Megtervezed, megszerzed rá a finanszírozást, és viszed a felelősségét annak, hogy ne dőljön be. Van viszont esélyed megvalósítani abban a minőségben, amiben te szeretnéd. Utána pedig eladod. Ez egyrészt valóban magasabb színvonalat garantál, a leginnovatívabb megoldásokat, másrészt megint csak rengeteget gyakorlati tapasztalattal jár, egészen másképp lehet ezután leülni tárgyalni a megrendelővel, mert már tudjuk, milyen aggodalmai lehetnek, és azokat figyelembe is vesszük. Nagyon sokszor ad visszautasíthatatlan meggyőzőerőt a konkrét tapasztalat. Mi mindig ott vagyunk a műhelyben is, odaállunk és fűrészelünk, így tehetjük meg, hogy ne fogadjuk el a nem leheteket. Amikor elindítunk egy kísérleti projektet, és azt mondják, nem lehet megcsinálni, akkor megkérjük őket, álljanak már kicsit arrébb, engedjenek oda a géphez, megmutatjuk. Ez a fő célunk, hogy a nemet igenné formáljuk. Valamely hatóság is nagyon könnyen kijelenti, hogy ezt aztán nem lehet, biztosan nem. Akkor nem tágítunk, megkérdezzük, konkrétan mi vele a probléma, és ha egy kicsit változtatunk ezen vagy azon, akkor azért lehet-e… De ehhez nagyon sok évi ingyenmunkára van szükség, és meg kell ismerni egy termék vagy ingatlan születésének minden fázisát. Most már ott tartunk, hogy mutatok négy-öt projektet a világ több pontjáról, amit csináltunk, és onnantól egész más hangnemben folytatódik a beszélgetés.
– Lesz majd Hello Wood magasház Budapesten?
– Előbb-utóbb biztosan.
fotók: Darab Zsuzsa, forrás: demokrata.hu
