A magyar erdőpolitika jelentős átalakulás előtt áll. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter, Sipos Katalin természetvédelemért felelős helyettes államtitkár és Ferencz Zoltán erdőkért felelős helyettes államtitkár november eleji nyilatkozatai alapján a kormány nem egyszerűen a fakitermelés korlátozását tervezi, hanem az állami erdőgazdálkodás működési modelljét, az erdőkezelés szemléletét és a faanyag felhasználásának prioritásait is át kívánja alakítani. (FATÁJ összefoglaló az eddig nyilvánosságra hozott kormányzati elképzelésekről.)
A bejelentésekből egy új erdőpolitikai irány rajzolódik ki. Ennek középpontjában a természetvédelmi és klímavédelmi szempontok erősítése, a vágásos gazdálkodás visszaszorítása, az állami erdőgazdaságok nonprofit működésre való átállítása, valamint a faanyagigény mérséklése áll.
Az alábbiakban összefoglaljuk a változások 12 legfontosabb területét, beleértve a már megtett intézkedéseket, a bejelentett célokat és az egyelőre előkészítés alatt álló elképzeléseket.
1. Csökken a fakitermelés az állami erdőkben
A kormányzati bejelentések egyik legfontosabb eleme a fakitermelési volumen mérséklése.
A minisztérium közlése szerint 2026-ban az eredeti tervekhez képest mintegy 300 ezer köbméterrel kevesebb fa kitermelésére kerül sor. A 2027-re megfogalmazott cél az állami kezelésű erdők fakitermelésének további, akár egymillió köbméteres csökkentése.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az adatok az állami erdők kitermelési terveihez kapcsolódnak, nem Magyarország valamennyi tulajdonformára kiterjedő, teljes fakitermelésének csökkentését jelentik.
A változás mögött az a szakpolitikai szándék áll, hogy az erdőgazdálkodásban a faanyagtermelés mennyisége helyett egyre inkább az erdők ökológiai állapota, természetvédelmi értéke és klímaalkalmazkodó képessége határozza meg a beavatkozásokat.
2. Visszaszorulhat a vágásos üzemmód
A minisztérium szerint a hazai erdők mintegy 90 százalékán jelenleg vágásos gazdálkodás folyik. A kormány ezen az arányon fokozatosan változtatna.
A természetvédelmi célkitűzés az, hogy különösen a védett és Natura 2000 területeken ne keletkezzenek olyan vágásterületek, amelyek megszüntetik az adott erdőrészlet korábbi, összefüggő erdőképét.
A tervezett irány a folyamatos erdőborítást biztosító, kíméletesebb gazdálkodási módok térnyerése. Az örökerdő-üzemmód és annak különböző változatai nagyobb szerepet kaphatnak, miközben a tarvágások és más, erdőfelújítással járó beavatkozások visszaszorítása a cél.
Ez nem pusztán technológiai vagy erdőművelési kérdés: a gazdálkodás időtávját, a faanyaghoz jutás lehetőségeit és az erdőgazdaságok gazdasági működését is érinti.
3. Konkrét korlátozások a védett erdőkben
A szeptember 30-án lejárt átmeneti fakitermelési moratórium után nem állt vissza automatikusan a korábbi gyakorlat.
A minisztérium egyedi felülvizsgálatot rendelt el a védett erdőrészletekben. A folyamatban az állami erdőgazdaságok és az érintett nemzeti park igazgatóságok is részt vettek.
A november 6-án ismertetett adatok szerint (a 2026-ra korábban jóváhagyott beavatkozásoknál):
- mind az 1441 érintett védett erdőrészlet felülvizsgálata megtörtént;
- 348 erdőrészletben teljesen elmarad a fakitermelés;
- további 202 erdőrészletben csökkentett volumenű fakitermelés történhet;
- a felülvizsgálat összesen 12 090 hektár erdőterületet érint;
- ebből 2520 hektáron teljesen megszűnik a fakitermelés.
A minisztérium közlése szerint az intézkedések eredményeként 300 ezer köbméterrel több fa marad az erdőkben, mint amennyit az erdőgazdaságok 2026-os tervei lehetővé tettek volna.
Ez már nem csupán általános szakpolitikai célkitűzés, hanem konkrét, területi döntésekkel alátámasztott változás. A következő fontos kérdés az lesz, hogy az egyes erdőrészletekre vonatkozó döntések és indoklások mennyire lesznek hozzáférhetők a nyilvánosság számára.
4. Kiemelt védelem az idős erdőknek és a természetvédelmi magterületeknek
A miniszteri nyilatkozatok szerint a 120 évnél idősebb erdőkben nem kívánnak fakitermelést engedélyezni. Emellett a védett területek egy részén végleg megszüntetnék a fakitermelést.
A természetvédelmi elképzelés kétféle területi kezelési irányt különböztet meg:
- Kiemelten védett magterületek: olyan erdőterületek, ahol a faanyagtermelés megszűnik, és a természetes erdődinamikai folyamatok kerülnek előtérbe.
- Kíméletesen kezelt területek: ahol továbbra is lehetséges erdőgazdálkodás, de folyamatos erdőborítás mellett, a természetvédelmi szempontok fokozott figyelembevételével.
A 120 éves korhatár és a területi korlátozások pontos jogi, erdőtervezési és végrehajtási szabályai még tisztázásra várnak. A részletszabályok döntik majd el, hogyan érvényesülhetnek ezek az elvek a különböző erdőtípusokban és termőhelyi viszonyok között.
5. Nonprofit irányba alakulnak át az állami erdőgazdaságok
Az állami erdőgazdaságok működési modelljének átalakítása az új erdőpolitika egyik legnagyobb szervezeti változása lehet.
A kormányzati szándék szerint az állami erdészeti társaságok a jövőben nonprofit működés felé mozdulnak el. A miniszteri indoklás szerint nem az lehet a gazdaságok elsődleges érdeke, hogy minél több faanyagot termeljenek ki.
A változás nem feltétlenül jelenti a gazdasági tevékenység megszüntetését vagy a bevételszerzés kizárását. Sokkal inkább az üzleti célok és a közérdekű, természetvédelmi, klímavédelmi, rekreációs és társadalmi feladatok közötti súlypont áthelyezéséről van szó.
A legfontosabb kérdés az lesz, hogy milyen finanszírozási modell biztosítja majd az erdőgazdaságok hosszú távú működőképességét, ha a fakitermelésből származó bevételek csökkennek.
6. Átalakulhat az állami erdőgazdaságok vezetési és szervezeti rendszere
A tervek szerint 2027. elején új pályázatokat írnak ki az állami erdőgazdaságok vezetői pozícióira. A sajtóban ismertetett elképzelés 21 vezetői pályázatról szól, átmenetileg egyéves megbízatásokkal.
A kormányzati nyilatkozatok alapján a későbbi szervezeti átalakítás után már nem feltétlenül lesz szükség 21 különálló vezérigazgatói pozícióra. Az elképzelés szerint a 126 meglévő erdészet működéséhez nem nyúlnának, elsősorban a fölöttük álló szervezeti struktúra változhat.
A szervezeti reform tehát túlmutat a vezetőcseréken: az állami erdőgazdálkodás irányításának, területi szervezetének és felelősségi rendszerének újragondolása is napirendre került.
7. Új prioritási sorrend alakulhat ki a faanyag felhasználásában
A faanyagigény csökkentése érdekében a kormány a felhasználási célok sorrendjét is át kívánja alakítani.
A nyilatkozatokból kirajzolódó prioritás:
- lakossági és szociális tűzifaellátás;
- hazai faipari és gazdasági felhasználás;
- biomassza-erőművek ellátása;
- export.
A sorrend azt jelzi, hogy a faanyag hazai felhasználását előnyben részesítenék a külföldi értékesítéssel szemben. Az export fokozatos visszaszorítása is megjelent a szakpolitikai elképzelések között.
Ez nem azonos az exporttilalommal: ilyen intézkedésről nem született döntés. A tényleges változás a faanyagellátási prioritásokban, a szerződésekben és a piaci folyamatokban jelenhet meg.
A hazai faipar számára ezért különösen fontos lesz, hogy az új rendszer milyen fafajokból, választékokból és mennyiségekben biztosítja majd a feldolgozáshoz szükséges alapanyagot.
8. Visszaszorítanák a biomassza-erőművek faanyag-felhasználását
A biomassza-erőművek működésének felülvizsgálata az új erdőpolitika egyik hangsúlyos eleme.
Gajdos László miniszter szerint nem célszerű jó minőségű faanyagot villamosenergia-termelés céljából elégetni. A bejelentett cél az, hogy évente legalább egy biomassza-erőmű ellátásához szükséges famennyiség kikerüljön az állami erdőgazdaságok jelenlegi beszállítási rendszeréből.
Az erőművek azonnali leállításáról ugyanakkor nincs szó. Egyes létesítmények távhőellátási feladatokat is végeznek, így a hirtelen leállításuk a lakossági hőellátást is veszélyeztethetné.
A változás ezért fokozatos lehet: az erőművek faanyagellátásának csökkentése, az energiahatékonyság javítása és más energiahordozók alkalmazása egyaránt felmerül.
9. A tűzifaellátás és a szociális tűzifaprogram is átalakulhat
A fakitermelés csökkentésének egyik legfontosabb korlátja a lakossági tűzifaigény. A novemberi háttérbeszélgetésen elhangzott miniszteri adat szerint a magyar lakosság éves tűzifa-felhasználása mintegy 1,4 millió köbméter. Ez a mennyiség a lakossági fűtés szempontjából rövid távon nem váltható ki egyszerűen.
A szociális tűzifaprogram keretének növelését is bejelentették: a 2027-re tervezett összeg 10 milliárd forint lehet az idei 5 milliárd forinttal szemben.
A program átalakításának célja nem csupán a támogatási összeg emelése, hanem a lakossági tűzifaigény hosszabb távú, fenntarthatóbb kezelése is. A tűzifaellátás kérdése így az erdőpolitika mellett szociális, energetikai és vidékfejlesztési kérdéssé is válik.
10. Erősödhet a természetvédelmi ellenőrzés és az intézményi együttműködés
A természetvédelmi őrszolgálat létszámának megduplázása is szerepel a bejelentett elképzelések között. A bővítés 2027-ben indulhat el, a tervek a kormány előtt vannak.
A védett erdők felülvizsgálata során a nemzeti park igazgatóságok és az állami erdőgazdaságok közötti együttműködés is hangsúlyosabbá vált.
A következő időszak egyik fontos feladata az lehet, hogy az erdészeti és természetvédelmi szempontok ne egymással szemben, hanem közös tervezési és döntési rendszerben jelenjenek meg. Ehhez azonban megfelelő szakmai kapacitás, átlátható döntéshozatal és egyértelmű felelősségi rendszer szükséges.
11. A klímaadaptáció és az erdők természetes megújulása nagyobb szerepet kaphat
Az új erdőpolitikai irány egyik alapvető indoka a klímaváltozás. A szárazodás, a hőmérséklet emelkedése, a szélsőséges időjárási események és az egyes fafajok termőhelyi lehetőségeinek változása egyre nagyobb kihívást jelent.
A minisztériumi nyilatkozatok alapján a jövőbeni erdőkezelésben nagyobb szerepet kapnának a természetes erdőtársulások, a vegyes korú és változatos szerkezetű erdők, valamint a természetes felújulási folyamatok.
A fenyvesek jövőjéről is szó esett: egyes termőhelyeken új fenyőtelepítéseket már nem terveznek, de ez nem jelenti a fenyvesek teljes eltűnését. A klímaadaptációs szemléletnek a fafajmegválasztástól az erdőszerkezeten és a felújítási módszereken át a hosszú távú erdőtervezésig minden területen meg kell jelennie.
A legfontosabb nyitott kérdés, hogy milyen konkrét, termőhelyi és ökológiai adatokra épülő szakmai kritériumok alapján történik majd a jövő erdeinek kialakítása.
12. Új erdőtervezési rendszer, új erdőtörvény és átalakuló erdészeti igazgatás
A változások hosszabb távú jogi és intézményi kereteit új erdőtervezési elvrendszer és új erdőtörvény teremtheti meg.
Ferencz Zoltán nyilatkozata szerint 2027-re új erdőtervezési elvrendszer bevezetése a cél. Ennek a természetvédelmi szempontból nem megfelelő területeken korlátoznia kellene a fakitermelést, és nagyobb hangsúlyt kellene adnia a természetközeli erdőkezelésnek.
A miniszteri és helyettes államtitkári nyilatkozatok alapján 2027-ben új erdőtörvény előkészítése is várható, amelynek meg kell várnia a klímatörvény elfogadását.
Időközben az erdészeti igazgatás átalakításának első konkrét jogalkotási lépése is megjelent: a november 6-án közzétett jogszabálytervezet szerint 2027. január 1-jétől az új Országos Élőkörnyezet-felügyeleti Főhatóság látná el az erdészeti hatósági feladatokat is. A tervezet társadalmi egyeztetési határideje november 14.
Ez már nem pusztán szakpolitikai elképzelés, hanem közzétett jogszabálytervezet, amelynek elfogadása és végrehajtása a következő időszak egyik meghatározó változása lehet.
Mi következik mindebből az erdészeti ágazat számára?
A bejelentések alapján a magyar erdőpolitika súlypontja elmozdulhat a faanyagtermelés-központú szemlélettől a természetvédelmi, klímavédelmi és társadalmi szempontokat erősebben érvényesítő erdőkezelés felé.
A változás azonban nem kizárólag az állami erdőgazdaságokat érinti. Hatással lehet (van/lesz!!!) a magánerdő-gazdálkodásra, a faiparra, a tűzifa-kereskedelemre, az energetikára, a foglalkoztatásra és a vidéki térségek gazdaságára is.
Különösen fontos kérdés, hogy a tervezett kitermeléscsökkentés milyen következményekkel jár majd a magánerdők szerepére, a hazai faipar alapanyag-ellátására és a faanyagpiacra. A jelenlegi bejelentésekből ezekre még nem adható teljes körű válasz. Faipari cégeknél ellátási zavarok már megjelentek.
Az új erdőpolitika sikerének feltétele ezért nem csupán a fakitermelés csökkentése. Olyan kiszámítható, szakmailag megalapozott és finanszírozható rendszerre lesz szükség, amely egyszerre képes biztosítani az erdők ökológiai értékeinek megőrzését, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást, a hazai faipar működőképességét és a lakosság ellátását is.
A következő hónapok legfontosabb kérdése már nem az, hogy lesz-e változás, hanem az, hogy milyen szakmai, jogi és gazdasági tartalommal valósul meg az új magyar erdőpolitika.
Tóth János – FAGOSZ / FATÁJ / FATUDAKOZÓ / ERDŐINFO / Az erdő fontos
