Miközben a kormány a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról szóló kormányrendelettel könnyebbé, egyszerűbbé tette a fakitermelést, számos politikai és környezet-, illetve természetvédelmi szervezet attól tart, hogy a lépés a hazai erdőállomány kiirtásához vezet.
Ennek okán már tüntetések is szerveződnek és szerveződtek, nem szakmai szervezetek tiltakoznak. Az új szabályozás kapcsán a Pilisi Parkerdő Zrt. sajtóközleményt juttatott el lapunkhoz, melyben igyekeztek válaszolni az aggályokra. Mint írták: a Pilisi Parkerdő Zrt. számos lakossági, önkormányzati, civil és egyéb aggódó megkeresést kapott. A kérdezők egyik része a fákat és az erdőket félti, másik része pedig azért aggódik, hogy lesz-e télire tüzelője. A fenntartható erdőgazdálkodás lényege éppen az, hogy az erdő, a természeti értékek megóvása mellett juthassunk hozzá a fához, mint megújuló nyersanyaghoz. Ez a gyakorlat a kormányrendelettel sem sérül.
„A Pilisi Parkerdő 65.000 hektáron gazdálkodik a főváros és tágabb térségében, működési területünkön jelenleg 11 millió köbméterre tehető az erdők élőfakészlete, mely minden évben 267 ezer köbméterrel növekszik. Évente átlagosan 180-190 ezer köbméternyi faanyagot hasznosítunk, melynek több mint 50 %-a lakossági tűzifa. A Parkerdő is tapasztalta a nyáron megnövekedett lakossági tűzifa igényt, amit a fenntartható erdőgazdálkodásnak köszönhetően ki is fog tudni elégíteni” – mutatott rá Reinitz Gábor, a Pilisi Parkerdő vezérigazgatója.
A magyar erdőgazdálkodás száz év alatt 11 százalékról 22 százalékra növelte hazánk erdővel borított területeinek arányát. Ez a változó történelmi korszakokat átívelő eredmény nem valósulhatott volna meg a magyar erdészek erdők és természeti értékek iránti mély elkötelezettsége, felelősségvállalása és szakmai felkészültsége nélkül. Ezekre az értékekre és eredményekre a jelenlegi helyzetben is támaszkodhat a magyar társadalom és minden, az erdők és fák sorsáért aggódó ember: az erdőgazdálkodás fenntarthatóságát hosszú távon közös társadalmi érdekünk fenntartani, hiszen az erdő szolgáltatásaira nemcsak jövőre, hanem 50-100-200 év múlva is számítunk. És nem csak a faanyagra, hanem a klímavédelmi, vízvédelmi, természetvédelmi és egészségvédelmi szolgáltatásokra is.
A Pilisi Parkerdő a hazai erdőgazdálkodás terén alapítása óta úttörőnek számít a fenntartható, természetközeli erdőgazdálkodás terén: a folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelés széles körű alkalmazásának eredményeként az elmúlt két évtizedben az arra alkalmas területeken háttérbe szorította a tarvágásos és felújítóvágásos eljárásokat, valamint a Parkerdő 2020 óta dolgozik Városierdő-fejlesztési Programján, amelynek lényege Budapest és környékének klímavédelme és a lakosság rekreációs igényeinek megfelelő kiszolgálása.
„Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy a kormányrendelet, amely egyébként nem utasításokat, hanem csak energia-vészhelyzetben alkalmazható lehetőségeket tartalmaz, nem változtatja meg a Pilisi Parkerdő erdőgazdálkodási gyakorlatát. Tevékenységünk célja továbbra is a fenntartható, tartamos erdőgazdálkodás. Fontos azonban tudni, hogy Magyarországon a faanyag az egyetlen újratermelhető nyersanyagunk. Évtizedek óta kevesebb fát hasznosítunk, mint amennyit az erdők teremnek, így jelentős tartalékokat sikerült biztosítani. Az erdőgazdálkodás tervszerű tevékenység, ezért a mennyiségek átcsoportosíthatóak, így tudunk több faanyagot szükség esetére elérhetővé tenni úgy, hogy magát az erdőt, mint Magyarország zöld tőkéjét semmiképpen sem veszélyeztetjük” – foglalta össze Reinitz Gábor.
Szerettünk volna az ügyben megfelelő szakmai felkészültséggel bíró, de politikai elfogultsággal nem vádolható nyilatkozót megszólaltatni, így találtunk rá a becsehelyi székhelyű 6×6 Trans Kft. ügyvezető-tulajdonosára, Horváth Imrére. A vállalkozás létének 20 éve alatt Zala megye magán erdőgazdálkodásának egyik meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát.
- Nem kell attól tartani senkinek, hogy most Magyarországon az összes erdőt tarrá vágják – szögezte le Horváth Imre. – Egyrészt gondoljunk csak arra: a gázfűtés bevezetése előtt évszázadokon át fával fűtött az emberiség és csodák csodája, mégsem pusztultak ki az erdők, mert mindig voltak olyanok – az erdészek és a parasztemberek -, akik gondoskodtak az ismételt telepítésről. Másrészt azt kell, hogy mondjam, az sincs, aki ennyi fát kitermeljen, egyszerűen eltűntek a dolgozni akaró, a kétkezi munkától sem visszariadó emberek. Másrészt a kormány intézkedései látszatintézkedések, amelyek inkább a szavazóknak szólnak és a hiányzó munkaerő miatt nemigen megvalósíthatók. Úgy látom, az elmúlt években az állami szféra nyomására leépült a fakitermelői bázis, ha valaminek, hát akkor az államnak van erre rálátása és hatása, hiszen a hazai erdők több, mint felének kezelője, a magánszféra nagyon szétaprózódott és teljesen más a struktúrája is. Az előbb említett folyamat tavalyelőtt oda jutott, hogy a faértékesítés szinte teljesen leállt, tavaly éledezni kezdett, majd hektikussá vált, most pedig már ott tartunk, hogy nincs fakitermelő. Miközben az állami erdőkben jelentős mennyiségű kitermelhető és értékesíthető fa van – az állami erdészeteknek viszont nem érdekük amúgy sem a kitermelés, hiszen esetükben az adott évre meghatározott árbevétel az árfolyam-különbözetből realizálódik. A költségeiket pedig nagyon alacsony szinten tartják, éppen ezért számolódtak fel a fakitermelő brigádok.
Horváth Imre hozzátette: az elmúlt években az úgynevezett nevelővágások nagy része költség-takarékossági okokból elmaradt, ami szintén elég jelentős famennyiség.
- De akkora a hazai erdővagyon, hogy véghasználatra is van lehetőség és az sem jelentené a világ végét – jelezte a szakember. – Sőt, az éves növedék is jóval több, mint amennyit évente kitermelnek, ott is van bőséges mozgástér. A szabálymódosítások pedig, amiket a kormány hozott, igazából csak arra jók, hogy hergeljék velük a természetvédőket. Gondoljunk csak bele: 8 napon belül hozzá lehet látni a fakitermeléshez, hiszen az adminisztrációs akadályok elhárultak, de könyörgöm, kivel? A brigádokat nem tudjuk ilyen gyorsan visszahozni az autógyárból, ahova a biztos kereset miatt elmentek. Fél-egy év múlva talán megjelennek a szakemberek és két éven belül megindulhat a tervezett, szisztematikus kitermelés. De mi lesz addig? Inkább ez az aggasztó, nem az „erdőirtás”.
Horváth Imre azt is jelezte: biztosan lesznek, akiket majd csak a pénz érdekel, és amolyan kalandorként beszállnak a tűzifa-bizniszbe, de az erdőket tőlük sem kell félteni, mert ők nagy valószínűséggel nem akarnak ténylegesen is dolgozni – márpedig a fakitermelés munkás szakma.
Az ügy eléggé tematizálja mostanság a közbeszédet, a kialakult helyzetet, illetve annak gyökerét Faceebook-posztjában így foglalta össze Holvay Csaba újságíró:
„A magyar erdőtörvény, mely 1790 óta él (1790/91. évi LVII. törvénycikk), érvényben van, amit nyilván a kor és az élet előrehaladtával korszerűsítettek, Európa LEGSZIGORÚBB erdőtörvénye, amely kimondja a bruttó erdőterület csökkenésének tilalmát. Lefordítva: 1 négyzetméter erdő kivágása, jelenleg trendi kifejezéssel élve, kiirtása esetén ugyanennyit kell telepíteni.
A félelmek eloszlatása végett, Józsi bácsi – még akkor is, ha saját erdőtulajdona van – nem mehet ki, berántva a Stihlt és vághatja a 100 éves tölgyet, azért (mivel az erdőtörvény erre is kitér), mert erdőgazdálkodási terv szerint van kitermelés, magánerdőben is ugyanúgy, ahogyan az állami erdőgazdaságokban.
A könnyítés mindössze annyi, hogy a bürokratikus útvesztőt könnyítették. ÁTMENETILEG.
Ami a probléma és az áltermészetvédő, álzöld lobbiszervezetek erről jótékonyan hallgatnak, hogy Magyarországon az erdősített összterület 2 millió hektár. Ez nem is gond, szép szám. A gond az, hogy a betonnal, aszfalttal borított terület is ugyanennyi. Ehhez hozzájön a kommunizmusból megörökölt vízgazdálkodás. Mi is ez? Minden folyóvizünk egy kotort csatorna, aminek az a célja, hogy a lehulló, vagy az ország területére érkező vizet a LEGGYORSABBAN levezesse. Ezért lehetett az árterületeket beépíteni, ezért lehet a Rómain szójalattét inni, Aperol Spritzet kortyolni, mindenmentes vegán hamburgert majszolva az év minden időszakában. Megszűntek az árterek, nincs vízmegtartóképesség.
Hovatovább azt sem hallottam soha, hogy a monokultúrás nagytáblás mezőgazdasági területek – ahol a biodiverzitás egyébként konvergál a nullához – miatt bárki felemelte volna a szavát. Ugyanis azokon a területeken is korábban erdő volt és – ugyanúgy, mint mondjuk az Amazonas vidéken – kivágták, hogy az egyébként jelentősen túlfogyasztó társadalmat kiszolgálják extrán és feleslegesen sok repceolajjal, meg naprafogóval esetleg kukoricával, hogy legyen kis popcorn a plázában, mozizás közben. Már látom a választ, ez mellébeszélés. Nem, tessék megnézni példának okáért az első katonai felmérés térképeit, elérhető online. Ugyanide tartozik a nagytáblás műveléshez, amiért soha senki nem gyűjt aláírást, nem tüntizik, hogy a mezővédő erdősávokat is szépen beszántják, mert kell a hely, hogy még több, még nagyobb területen lehessen a monokultúrát virágoztatni, pedig ezen erdősávok (voltak) a hazai apróvad állomány utolsó mentsvárai. (Teszem hozzá halkan, ugyanezen “hozzáértő”, megmondóemberek mennek be ezekre a táblákra, letaposva másnak a terményét, egy-egy instakompatibilis szelfiért vagy TikTok videóért).
És akkor, hogy teljes legyen a kép, ugyanezen áltermészetvédő, álzöld lobbiszervezetek és azok a “hobbitermészetvédő” p(r)olihisztorok, akiknek fogalmuk sincs arról, miként működik az erdő, miként működik a biológiai körforgás, lobbiztak azért, hogy az eurázsiai hódot (Castor fiber) visszatelepítsék, mely mára elszaporodva olyan gazdasági károkat okozott, amit a Gozsdu udvarból nehéz elképzelni.
Na, majd ha a vízgazdálkodás korszerűsítéséért, az utolsó csepp víz megtartásáért, a lecsapolt mocsarak, árterek beépítésének megszüntetéséért, a betonfelületek csökkentéséért szervez valaki aláírásgyűjtést, akkor szóljatok és elsők között írom alá.
Zárójelben: végtelenül trendi lett a természetben szabadidőt eltölteni, amikor is a belpesti éttermiség a plug-in hibriddel kimegy kocogni a Pilisbe, a Normafához, vagy családdal Biára a Nyakas-kőhöz. Szemetel, letapos mindent, mert letér a kijelölt turistaútról, védett növényeket pusztít el, tép le, ás ki, visz haza. Hovatovább azzal a zajjal – mert csendben nem képes kimenni az erdőbe, kell a bluetoothos hangszóró és csak ordítva tud kommunikálni – zavarja a vadat, mely a folyamatos zavarás elől elhúzódik. Erre is jó lenne egy aláírásgyűjtés, vagy politikavezérelt hisztitünti.”
Az ügy legjelentősebb fejleménye, hogy pár napja dr. Nagy István agrárminiszter a Magyar Közlönyben kiadott utasításában pontosította a részletszabályokat, az ezzel kapcsolatos közleményében pedig úgy fogalmazott: „Az energiaválság miatt hozott, fakitermelést könnyítő szabályok jövő március végéig érvényesek, természetvédelmi területen pedig továbbra is tilos az őshonos fák tarvágása.”
forrás: AgrárUnió 08-25
