A szélsőséges hőség pusztító erdőtüzeket okoz Dél-Európában. A hőmérséklet Európa nagy részén közel 0,4 Celsius-fokkal meghaladta az 1991-2020-as átlagot, és számos országban az eddigi legmagasabb hőmérsékletet mérték. Ugyanakkor a legtöbb nyugat- és közép-európai országot példátlan szárazság sújtja. Ezek az állapotok közvetlen negatív hatással lesznek erdeinkre, amelyek a legfontosabb szárazföldi szén-dioxid-nyelőnk, amellyel az éghajlatváltozás mérséklése érdekében rendelkezünk.
szerzők: Marc Palahí, Hans Verkerk és Gert-Jan Nabuurs
Az idei évben augusztus 25-ig több mint 720 000 hektárnyi terület égett le Európában. Ez több mint háromszorosa a 2006 óta mért éves átlagnak. Az erdők és más fás területek a fő területeket érintik az erdőtüzek, ami ezért nagymértékű üvegházhatású kibocsátást eredményez. Ez hozzájárul a további éghajlatváltozáshoz, miközben rövid távon csökkenti az erdők szén-dioxid-elnyelő képességét. Az erdőtüzek és az aszályok (és a viharok is), amelyek nagyon gyakran közvetlenül kapcsolódnak a szélsőséges éghajlati jelenségekhez, viszont növelhetik más természeti zavarok – például a kéregbogár kitörések – kockázatát. Ez összetett és egymást erősítő visszacsatolási köröket hoz létre. Például az aszályos időszakot követő viharok drasztikusan megnövelhetik a szúbogár-fertőzések kockázatát, ami összességében az erdőtüzek kockázatának növekedését is eredményezi.
Seidl és munkatársai becslése szerint a szél, a kéregbogarak és az erdőtüzek okozta károk az elkövetkező évtizedben évente közel egymillió m3 faanyaggal fognak növekedni. Ez a növekedés megközelítőleg egy 7000 futballpályának megfelelő erdőterület famennyiségének felel meg. Az ilyen intenzitás – érvelésük szerint – a jövőben ellensúlyozhatja az erdők szén-dioxid-nyelőjének növelését célzó stratégiák hatását.
Az erdők létfontosságúak egy klímasemleges Európa számára: klímatudatos erdőgazdálkodásra van szükségünk
Jelenleg az EU-ban az összes erdő és fatermék évente mintegy 380 Mt CO2-egyenértéket von el a légkörből, ami az EU teljes éves üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 10%-át teszi ki. Amint azonban egy hamarosan megjelenő EFI-jelentés rámutat, az Európai Bizottság új célokat javasolt, amelyek szerint az EU teljes LULUCF-ágazatának 2035-ig további mintegy 100 Mt CO2-egyenértéket, 2050-ig pedig 170 Mt CO2-egyenértéket kellene eltávolítania. Ennek az éghajlatváltozás és a természeti zavarok miatt növekvő kockázatokkal járó időszakban kell megtörténnie. Erdőinket tehát feltétlenül hozzá kell igazítani az új normális helyzethez, ha azt akarjuk, hogy erdeink továbbra is szerepet játsszanak az éghajlatváltozás mérséklésében és számos más előnyt nyújtsanak a társadalom számára.
A Verkerk és munkatársai által tárgyalt klímatudatos erdőgazdálkodás (Climate-Smart Forestry, CSF) egy új koncepció, amely összekapcsolja az enyhítési és alkalmazkodási intézkedéseket, hogy jobban megértsük és keretbe foglaljuk az ökoszisztéma-szolgáltatások, a gazdálkodási és fahasználati lehetőségek, valamint azok rövid és hosszú távú következményei közötti lehetséges kompromisszumokat és szinergiákat. A CSF regionálisan specifikus, de három általános és egymást erősítő összetevőre épül:
- Az erdők és fatermékek szén-dioxid-tárolásának növelése, más ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásával együtt;
- Az erdők egészségének, biológiai sokféleségének és ellenálló képességének javítása az alkalmazkodó erdőgazdálkodás és helyreállítási intézkedések révén;
- A faforrások fenntartható felhasználása a nem megújuló, szén-dioxid-intenzív anyagok helyettesítésére.
A CSF-et olyan adaptív erdőgazdálkodási terveken keresztül kell végrehajtani, amelyek egyszerre ismerik el az összes szénkészletet, hogy hosszabb távú és nagyobb mértékű mérséklési előnyöket biztosítsanak, miközben a hosszú távú éghajlatváltozási feltételekkel és a természeti zavarok rövid távú kockázataival is foglalkoznak. Nabuurs és munkatársai regionális esettanulmányokon keresztül (Spanyolországban, Írországban és a Cseh Köztársaságban) megvitatták, hogy milyen további enyhítő hatás érhető el a regionálisan testre szabott CSF-intézkedésekkel. A CSF európai megértésének és demonstrációjának előmozdítása érdekében az EFI és a Wageningeni Egyetem és Kutatási Központ egy külön kezdeményezést hozott létre – a CSF kutatási hálózatot.
Az elkövetkező évtizedekben az erdők és az erdőgazdálkodás példátlan helyzet elé néznek. Az éghajlatváltozás és a természeti zavarok súlyos (sok tekintetben még ismeretlen) hatással lesznek erdeinkre, veszélybe sodorva azokat és az éghajlatváltozás mérséklésében betöltött fontos szerepüket, amely magában foglalja a gazdaságunk szén-dioxid-mentesítését szolgáló faalapú megoldások előállítását is. A helyzet – amint arra a Nature augusztus 18-i vezércikke is rávilágít – nem csupán válaszokat követel az erdészektől: “A kihívások nem csak magában a tudományban rejlenek, hanem az erdészeti tudósok együttműködésének módjára, finanszírozásukra – különösen az adatgyűjtés terén – és képzésükre is vonatkoznak”.
Az európai erdőket érintő új normális helyzet új típusú európai szintű kutatást, valamint a tudomány és a cselekvés közötti együttműködést és információmegosztást igényel. Az országoknak és a tudományos közösségnek össze kell fogniuk, hogy megvitassák és megegyezzenek a szükséges hosszú távú kutatási infrastruktúrák, valamint az európai erdők és az erdészet éghajlatváltozáshoz és természeti zavarokhoz való intelligens alkalmazkodását támogató, valós idejű erdőfigyelés finanszírozásának módjáról.
Az EFI vonatkozó munkája
Az EFI támogatja a FOREST EUROPE, a fenntartható erdőgazdálkodás páneurópai folyamatának tudományos-politikai és kommunikációs munkáját. Ez hozzájárul a fenntartható erdőgazdálkodásról szóló jelentésekhez, a kockázatkezelés, a zöld munkahelyek és az oktatás terén elért további eredményekhez.
A SUPERB célja, hogy több ezer hektár erdős tájat állítson helyre Európa-szerte, és tartós átalakító változásokat hozzon létre a nagyszabású helyreállítás irányába.
A RESONATE célja, hogy megteremtse a szükséges ismereteket és gyakorlatokat ahhoz, hogy az európai erdők, az általuk nyújtott szolgáltatások és a kapcsolódó gazdasági tevékenységek ellenállóbbá váljanak a jövőbeli éghajlatváltozással és zavarokkal szemben.
A ForestPaths számszerűsíti és értékeli a holisztikus, erdőalapú szakpolitikai utakat az erdők és az erdőalapú ágazat éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulásának optimalizálása érdekében, figyelembe véve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségességét, beleértve a zavarokat is.
A FIRE-RES holisztikus és integrált tűzkezelési stratégiát dolgoz ki az európai szélsőséges erdőtüzek hatékony és eredményes kezelése érdekében.
A Waldbrand Klima Resilienz (WKR) a Németországban egyre növekvő erdőtűzveszély kezelése érdekében támogatja a nemzetközi tapasztalatcserét.
A ResAlliance elősegíti az információ- és tudásáramlást, valamint növeli a gazdálkodók és erdészek tudatosságát, megértését és kapacitását a mediterrán országokban a tájak ellenálló képességével kapcsolatban, különös tekintettel az éghajlatváltozás okozta veszélyekkel szembeni intézkedésekre. Terjeszteni fogja a meglévő földgazdálkodási gyakorlatokat, a helyes kormányzást, a technológiai és pénzügyi megoldásokat.
Az OptFORESTS tanulmányozni fogja az erdőgazdálkodás és a táj heterogenitásának a genetikai sokféleségre gyakorolt hatását, és új erdőgazdálkodási lehetőségeket dolgoz ki a genetikailag vegyes erdők számára. Az OptFORESTS értékelni fogja az európai faiskolai ágazatot, előrejelzi a jövőbeni erdészeti szaporítóanyag-szükségleteket, és elősegíti a faiskolák közötti együttműködést.
szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI 09-01
