Az EFI (Európai Erdészeti Intézet) Politikát Segítő Tudomány 14. kiadványa, mely szeptember 20-án jelent meg.
A 76 oldalas (angol, pdf) kiadvány vezetői összefoglalója az alábbi. (MM: nagyjából összefoglalja azt, amit már eddig is tudtunk, illetve minden szakmája szerint észszerűen gondolkodó erdész és faiparos e témáról tud. Gyakorló, céges szakemberek nem biztos, hogy találnak benne napi munkájukat befolyásoló új infót. Szakpolitika összeállítók, és a szakpolitikát politikusok részére tálalók számára ugyanakkor hasznos, felhasználható olvasmány lehet. Ugyanakkor a zöldek, haragoszöldek számára könnyen lehet, hogy sok, elképzeléseikhez képest újdonságot tartalmaz.)
Mi a tét?
A Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez a következőkre van szükség (i) az antropo szén-dioxid (CO2) és más üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának csökkentése, és (ii) a CO2-eltávolítás növelése. Az erdők és az erdőgazdálkodás azon képességét, hogy nagy mennyiségben távolítsanak el CO2-t a légkörből, kulcsfontosságúnak tekintik az éghajlatváltozás mérséklésének útján.
Az európai Green Deal az erdőkre támaszkodik, és a erdőgazdálkodásra az Európai Unió (EU-27) 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességének elérésében. Jelenleg az erdők és fatermékek évente mintegy 380 MtCO2eq-ot (eq=egyenértékű) távolítanak el, ami az EU-27 teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 10%-át teszi ki. Az Európai Bizottság által javasolt új szakpolitikai célok szerint az EU-27 földhasználati, földhasználat-változási és erdészeti (LULUCF) ágazatának – amely magában foglalja az erdőket és fatermékeket, valamint más földhasználatokat – 2030-ig évente körülbelül további 50 MtCO2eq, 2035-ig évente 100 MtCO2eq, 2050-ig pedig évente 170 MtCO2eq kibocsátást kell eltávolítania.
E jelentés célja, hogy áttekintse és összefoglalja (i.) a az éghajlatváltozás hatásainak mérséklési potenciáljáról szóló tudományos szakirodalom az EU-27, valamint Norvégia, Svájc és az Egyesült Királyság erdőgazdálkodási tevékenységeiben rejlő kibocsátáscsökkentési potenciált, (ii) az éghajlatváltozásnak az erdei ökoszisztémákra, az erdőgazdálkodásra, az iparágakra és a piacokra gyakorolt hatásait, valamint (iii) a szén-dioxid-elvonás és a kibocsátáscsökkentés ösztönzésére irányuló szakpolitikákat és eszközöket. Ezen értékelések alapján ez a jelentés szakpolitikai ajánlásokat fogalmaz meg az erdészeti tevékenységekben rejlő, az éghajlatváltozás mérséklésében rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében.
Hogyan járulhat hozzá az erdő és a faanyag használata az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és mennyivel?
Az erdészeti alapú kibocsátáscsökkentő tevékenységek csökkenthetik a kibocsátást azáltal, hogy az erdei ökoszisztémákban és a fatermékekben megkötik a szenet, és a jobb gazdálkodás, valamint az anyag- vagy energiahelyettesítés révén elkerülhető a kibocsátás. Ezek a tevékenységek nagyjából az alábbi kategóriákba sorolhatók: az erdők védelmét szolgáló tevékenységek (beleértve az erdőirtás és az erdőpusztulás elkerülését), az erdőgazdálkodás (beleértve a fakitermelést vagy más aktív gazdálkodást), illetve az erdők helyreállítása (beleértve az erdőtelepítést és az erdőfelújítást), valamint a faanyag használatának javítását célzó tevékenységeket (beleértve a hosszabb élettartamú termékek felé elmozdulást, az anyaghelyettesítést, a kaszkádosítást).
A tudományos szakirodalom áttekintése alapján az olyan enyhítő tevékenységek, mint az erdőirtás elkerülése, az erdőtelepítés/erdőfelújítás, a faanyag használat megváltoztatása, a kaszkádosítás és a hatékonyság növelése kombinálhatók, mivel egymásra korlátozott hatással vannak, és pozitív hatással lehetnek a biológiai sokféleségre. Ezek kombinációjával 2050-re az EU-27-ben évente akár 72 MtCO2eq további mérséklési potenciált is biztosíthatnának. Ez a 72 MtCO2eq/év további, az EU-27 erdészeti alapú mérséklési potenciál (i.) 125 MtCO2eq/évre nőhet, ha erdővédelmi tevékenységekkel kombinálják, vagy (ii.) 138 MtCO2eq/évre, ha egyéb aktív erdőgazdálkodással kombinálják, vagy (iii.) 143 MtCO2eq/évre, ha csökkenő fakitermeléssel kombinálják.
A becsült nettó hatáscsökkentési potenciál az egyes tanulmányokból eredő változékonyság miatt nagyfokú bizonytalansággal terhelt. Ezek a tanulmányok különböző adatokat, módszereket, rendszerhatárokat, a potenciál típusait és forgatókönyvi feltételezéseket használnak, beleértve a feltételezett ellentétes fejleményeket is. Mindazonáltal ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a tudományos szakirodalomban rendelkezésre álló becslések szerint az EU 27 tagállamának a LULUCF-ágazatra vonatkozó éghajlati céljait 2035-re és 2050-re kihívást jelent majd kizárólag erdőalapú mérséklési tevékenységekkel elérni. Emellett jelenleg korlátozott információk állnak rendelkezésre a kapcsolódó költségekről és a mérséklési potenciál megvalósíthatóságáról.
Az éghajlatváltozás már most is hatással van az európai erdőkre, az erdészeti tevékenységekre és az erdészeti termékek piacára. A jövőben az éghajlatváltozás a fafajok elterjedési területének eltolódása, az erdők termelékenységének változása és a nagyobb zavaró károk következtében jelentős változásokat eredményezhet a szén-dioxid-megkötésben. Az éghajlatváltozás emellett a fa minőségében, kínálatában és költségeiben is változásokat eredményezhet, ami hatással lehet a fatermékekben lévő szén-dioxid tárolására és az esetleges helyettesítési hatásokra. Fontos felmérni, hogy milyen mértékű alkalmazkodási intézkedésekre van szükség a folyamatban lévő éghajlatváltozás és az erdei zavarok ellensúlyozásához és kezeléséhez. Ezért az erdőalapú enyhítést és az alkalmazkodást együtt kell vizsgálni.
Hogyan lehet maximalizálni az erdészeti alapú enyhítő intézkedések hozzájárulását?
Holisztikus megközelítésre van szükség (mind a kutatásban, mind a politikai döntéshozatalban), amely figyelembe veszi az erdőalapú enyhítési tevékenységek, az alkalmazkodás és más ágazatok közötti kölcsönhatásokat. Ennek ki kell terjednie az erdei ökoszisztémák valamennyi releváns szénkészletére és -áramlására (biomasszában, holtfában és talajban), a fatermékekre, az anyag- és energiahelyettesítés révén elkerült kibocsátásokra, valamint az esetleges szivárgási és visszahatásokra, valamint ezek 2050-ig és azon túlmutató fejlődésére.
- Az európai erdők és fatermékek jelentős mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy 2050-re elérjük az éghajlat semlegességét. Mivel azonban az ágazat hozzájárulása véges, nem tudja ellensúlyozni a más ágazatok késedelmes intézkedéseit. Az erdőalapú mérséklési intézkedések bevezetéséhez szükséges technológia, kapacitás és stratégiák könnyen rendelkezésre állnak, és már évtizedek óta alkalmazzák őket. A nettó kibocsátás csökkentése érdekében sürgősen a lehető legnagyobb erőfeszítéseket kell tenni, kezdve a legfenntarthatóbb és legköltséghatékonyabb mérséklési tevékenységekkel.
- Kombinálni kell az erdőalapú mérséklési tevékenységeket az erdőalapú mérséklési potenciál maximalizálása érdekében. Az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulás maximalizálása érdekében a szakpolitikáknak és a gazdálkodási stratégiáknak az egyes mérséklési tevékenységekre való ösztönzés vagy összpontosítás helyett az összes lehetséges erdőalapú mérséklési stratégiát, azok szinergiáit, kölcsönhatásait, társhasznait és regionális alkalmazhatóságát figyelembe kell venniük.
- A legnagyobb nettó kibocsátáscsökkentést eredményező faanyag használati típusok előtérbe helyezése. Mivel a fából készült biomassza rendelkezésre álló mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy minden kibocsátás-intenzív terméket és fosszilis energiát helyettesítsen, ezért azokra a faanyag felhasználási módokra kell összpontosítani, amelyek a legnagyobb kibocsátás-csökkentést eredményezik. A faalapú termékeket a lehető legtöbbször újra kell használni és újrahasznosítani, és az energetikai hasznosítást előnyben kell részesíteni a hulladéklerakóba kerüléssel szemben.
- Az egyes országok erdei és a végrehajtási stratégiái is különböznek egymástól. Az erdőalapú, az előnyöket maximalizáló és a kockázatokat korlátozó hatásmérséklési tevékenységek fenntartható végrehajtása során figyelembe kell venni a regionális és országos összefüggéseket, például az erdősültség, az erdőtulajdon vagy a faanyag használat tekintetében.
- A szakpolitikát kell végrehajtani és bevonni a megfelelő támogató eszközöket. Számos szakpolitikai és jogalkotási javaslatot dolgoztak ki az európai Zöld Megállapodás részeként, és most az európai, nemzeti és szubnacionális szintű végrehajtás felé kell elmozdulni. Ehhez jobban meg kell érteni az összes lehetséges erdőalapú mérséklési stratégiát, azt, hogy hogyan és hogyan lehet-e vagy kell-e kombinálni azokat, valamint a költségeiket, kockázataikat és társhasznaikat. Megfelelő ösztönző rendszereket, a legjobb gyakorlatok országok és régiók közötti cseréjét, valamint átlátható, harmonizált és szilárd nyomon követési keretet kell létrehozni.
- Az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodást együtt kell vizsgálni. Az erdők éghajlatváltozás mérséklésében játszott szerepének erősítése érdekében, különösen 2050 után, alapvető fontosságú, hogy a szakpolitikai és gazdálkodási stratégiák az erdőalapú mérséklést az alkalmazkodó gazdálkodás szükségességével együtt vegyék figyelembe.
- Az éghajlati célokat ki kell terjeszteni 2050 utánra. A jelenlegi uniós szakpolitikák a 2030 és 2050 közötti időszakra összpontosítanak, de a hangsúlyt 2050 utánra is ki kell terjeszteni, mivel az éghajlatváltozás még akkor is folytatódni fog, ha az éghajlati célok teljesülnek.
Forrás: EFI
(MM)
