A főszerkesztő üzeni – „MIKOR TOTÁL KIÉGEK A JELENLEGI MUNKAHELYEMEN, LEGFELJEBB ELMEGYEK ASZTALOSNAK!” A fenti kijelentést egyre gyakrabban hallhatjuk, akár közvetlen ismerősöktől, vagy olvashatjuk az interneten. Megmondom őszintén az első kérdésem ilyenkor – egy mosoly mellett persze – az, hogy: szerinted csak így megy ez, barátom?
Márpedig rám cáfolnak, mert egyre gyakrabban látom jómagam is, hogy programozók, nagyvállalatoknál dolgozó pénzügyi szakemberek, multis menedzserek, jogászok – és hosszasan sorolhatnánk a szakmákat, ahol akár több diplomával dolgoznak emberek – hagyják maguk mögött addigi karrierjüket és képzik át magukat valamilyen szakmunkára. Ezek az emberek teljesen tudatosan indulnak el ezen az úton, pillanatok alatt legyűrve az előttük álló akadályokat és a legtöbb esetben nem alkalmazotti viszonyban folytatják, hanem új vállalkozást indítanak.
Egyre több ilyen életútról, történetről olvashatunk és majdnem minden esetben kiderül, hogy az új utat kereső emberünk, vagy a párja, esetleg közeli hozzátartozója pénzügyi és vállalkozásfejlesztési ismeretekkel bír, akik az évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek össze addigi pályájuk során. Minden bizonnyal átgondolt üzleti tervvel állnak neki a vállalkozás beindításának, amihez rendelkeznek a megfelelő alaptőkével is. Nem jelent számunkra problémát a piackutatás, a marketing, az új termékek bevezetése, átlátják és folyamatosan fejlesztik vállalkozásukat. Az alkotás örömét látják például az asztalos szakmában is, a jóleső érzést, hogy kétkezi munkával lehet egy szép terméket előállítani és persze nem utolsósorban értékesíteni is azt.
Természetesen, nem csak az asztalos szakma kelendő ilyenkor, sokan nyitnak pékséget, kertészetet, vagy egy komplett vidéki gazdaságot indítanak. Az asztalos cég indítása azért is érdekes, mert nagyon sokan temették már ezt a szakmát és többször hallhattuk, hogy ezen a területen sem lesz szükség emberre a folyamatos gépesítés miatt.
Mellékesen megjegyeznénk, hogy egy 2015-ben megjelent cikkben azt olvashatjuk, hogy a favágó szakma rövidesen eltűnhet. A mai energiaválságban viszont hamar megnőtt a kereslet a favágásban jártas szakemberekre. Érdekes, soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő! A jelenlegi helyzet is egyértelműen azt mutatja, hogy szükség van asztalosokra, sőt mi több, az új asztalos cégekre ugyanúgy.
Feltehetjük a nagy kérdést, hogy honnan lesz meg a szakma ismerete? Gyakran halljuk az asztalosoktól például, hogy 30 éve vagyok a szakmában, de még mindig tanulom. Úgy látom, hogy a gazdasági szakember pozicionál, egyfajta terméket talál ki és fejleszt, a szakma egy bizonyos területével foglalkozik, vagy ha nagyban gondolkodik, akkor meg fogja fizetni azt az embert, aki ért ahhoz, amit ő kitalált. Az, hogy probléma-e ez a jelenség a piacon, vagy veszélyezteti a meglévő vállalkozásokat, majd a jövő eldönti. Úgy gondolom, hogy egyelőre ez nem komoly tendencia és inkább lehet ösztönző, vérpezsdítő hatású. Viszont lenne még egy utolsó kérdésem!
Az asztalos hova megy, ha úgy érzi, hogy már kiégett?
Megmondom! A műhelyébe!
Mert mi már régebb óta tudjuk azoknál, akik még csak most jönnek rá, hogy az asztalosműhelynél jobb hely nincs a világon!
Az e havi újság olvasásához a Magyar Asztalos teljes stábja nevében jó olvasást és kellemes kikapcsolódást kívánok!
Laukó Zoltán
forrás: az online előfizethető, digitális Magyar Asztalos
