FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Drágulnak a bútorok

A beszállítói láncok lebomlása is tetemes drágulást okozott már. Fotó: Teknős Miklós / Magyar Nemzet (illusztráció)

Jelentős átalakuláson megy keresztül az európai bútoripar. Egyrészt a Green Deal jókora kihívás az ágazat számára, másrészt a globális beszállítói láncok lebomlása nagyon megnehezíti a hozzáférést az alapanyagokhoz. Mindez ma a bútorárak változásában is erősen tükröződik.

A hazai bútorpiacon első körben a pandémia alatt látszódott egyfajta átrendeződés. A hazai kiskereskedelemben egyre nehezebbé vált a termékekhez való hozzáférés, jellemzővé vált a hirtelen árnövekedés és a termékek műszaki tartalmának kézzel fogható változása. Mindez a kiskereskedelemben az árszintek megugrásához vezetett, már jóval az energiaválság kirobbanása előtt. 

A piacon tapasztalható inflációt jól jellemzi az Ikea egyik ikonikus, sokak előtt ismert bútordarabjának, a Klippannak az árváltozása. A pandémia előtt a termékhez még átlagosan 50 ezer forint vagy ez alatti áron lehetett hozzájutni, ma (természetesen már más műszaki tartalommal, tehát nem feltétlenül összehasonlíthatóan) már 90 ezernél tart a termék ára. 

A pandémia alatti drágulás elsősorban a beszállítói láncok lebomlásának a következménye. 

A bútorpiac számára is igazodási pontnak tekintett EU Green Deal irányelvei ugyanis egyelőre nem keltenek árfelhajtó hatást – szögezte le lapunknak Wilheim Gábor, a Fabunio (bútoripari szövetség) elnöke. 

A beszállítói lánc(ok) megszakadása azonban lényegesen megváltoztatta az alapanyagok elérhetőségét és árát is – tette hozzá. Mára a világpiacon történő kereslet-kínálat változásai miatt a faanyag, a vegyi anyagok, a fém alkatrészek hozzáférhetősége és a korábbi biztonságos, hosszú távú szállítási megállapodások megszűntek, helyettük gyakran havi, heti árajánlatokkal kellett szembesülni, vállalhatatlanul hosszú szállítási határidők mellett, úgy, hogy a termékek ára akár a duplájára nőtt.

Ráadásul az iparág energiafelhasználási igénye is jelentős, így az ezen a területen végbement ugrásszerű drágulás szintén befolyásolta az árak alakulását, amihez a növekvő bérköltségek is hozzájárultak.

Új irányok a bútoriparban

A hazai bútorpiac problémái nem merülnek ki a fent említettekkel. A hazait ugyanolyan hatások érik, mint az uniós ágazatot. Azt tudni kell, hogy a bútoripar nem kicsiny szegmense az európai gazdaságnak. A piac 99 százalékát a mikro- és kisvállalkozások adják, e cégek nagyjából egymillió munkavállalónak adnak kereseti lehetőséget, és mintegy 120 ezer cég foglalkozik közvetlenül bútoripari termékek előállításával. A Fabunio tavaly novemberben indított WoodCircle projektjének háttéranyaga szerint az elmúlt évtizedekben az ágazat néhány speciális nehézséggel nézett szembe (például az alacsony bérköltségű országok által támasztott piaci verseny, a munkaerő elöregedése és az ágazat gyenge vonzereje a fiatalok számára, valamint a fa- és a faalapú anyagok hiánya). Ezekhez még olyan plusztényezők járultak az elmúlt három évben, amelyek tovább nehezítették a szektor helyzetét: a pandémia, az ukrajnai háború és a nyersanyaghiány.

Ezt megelőzően a bútoripar azzal is szembesült, hogy a termékek életciklusa erősen lerövidült, mind a dizájn, mind az alapanyagok, mind pedig a használhatóság egyfajta fast fashion szintre helyezte az ágazat termékeit. 

Ez pedig már önmagában is felveti a fenntarthatóság kérdését, holott nem a bútoripar az, amely jellemzően nagy környezetterhelés mellett termel. Az érdekesség – és talán szerencse is – az, hogy a termékek másodlagos felhasználási köre bővült – magyarázta Wilheim Gábor. Mint mondta, eleve sok vállalkozás foglalkozik használt bútorok értékesítésével, de például egy lomtalanítás során utcára kerülő termékek is hamar eltűnnek a helyszínről további felhasználásra. 

Pontosan nagyon nehéz tehát megfogalmazni, hogy a forgalomba kerülő bútorokból mennyi kerül a szeméttelepekre, illetve újrahasznosításra, így az egyes termékek vagy akár az ipar ökolábnyomának meghatározása kétséges.

Fenntarthatósági kérdések

Természetesen a Green Dealhez való igazodás indokolt, a bútorgyártásban használt nem környezetbarát anyagok zöme a lakkok, felületkezelő anyagok, ragasztók, PUR habok, bőr- és műbőrök PUR felületképzői, a szövetek és bőrök színezőanyagai, illetve az egyre gyakrabban beépített elektronikus termékek köréből kerül ki. Ugyanakkor az iparágban használt, forgalomba kerülő alapanyagok mindegyike szigorú, EU által szabályozott bevizsgálás után használható csak fel, ezek eredményét a beszállítók kötelezően mellékelik a termékeikhez – tette hozzá a Fabunio elnöke.

A tömörfa- és egyéb faalapú termékek (rétegelt lemez, faforgácslap, laminált lapok, furnérozott, lakkozott lapok, bútorvázak fa alkatrészei) újrahasznosítása megoldott. Már ha eljutnak például itthon Szombathelyre, a Falco üzemébe, ott ugyanis megfelelő kezelés után bedolgozzák és forgácslapokba tömörítik őket. Erre bővülő, sikeresnek mondható gyűjtési rendszert dolgozott ki az üzem.

A termékekből kikerülő PUR habok újrahasznosítása technikailag szintén megoldott, az úgynevezett heterogén habok gyártásával ezek teljes mértékben feldolgozhatók. Több gyártó a szabászata során keletkező hulladékát maga is feldarálja, és párnák tömésére használja a gyártáskor keletkező PE vattadarabokkal együtt.

Wilheim Gábor

A kérdés az, hogy a szétbontott termékekből mennyi kerül konkrétan a feldolgozó üzemekbe. Wilheim Gábor szerint ezen a területen egyelőre nincs szervezett begyűjtés, ahogyan a termékekről lekerülő szöveteknek és bőröknek sem ismerni az útját.

A Fabunio a bútorok életciklusának meghosszabbításával kapcsolatban azt a cél tűzte ki, hogy a felhasznált anyagokat úgy alakítsák át, hogy azok higiéniai fertőtlenítés után teljes mértékben újra felhasználhatók legyenek. Itt merőben új termékek fejlesztéséről van szó, egyetemi és kutatólaboratóriumi együttműködés megvalósításával. Azt szeretnék elérni – tette hozzá az elnök –, hogy a szétbontott termékek anyagai 80 százalékban újra bedolgozhatók legyenek, hulladék keletkezése nélkül.

A környezeti káros hatások csökkentése érdekében pedig jó úton jár az ágazat, egyre több oldószer nélküli ragasztó és lakk érhető el a piacon, illetve a termékek formaldehidtartalma is lényegesen csökkent. Az üzemi hulladékok begyűjtése és semlegesítése már szervezetten zajlik.

Mindent összevetve az európai uniós és egyben a hazai bútoripar kettős átalakuláson megy keresztül, amelyben a fenntarthatósági szempontok mellett figyelembe kell venni a műszaki és a környezetvédelmi igényeket. Mindez egészen más árszinteket hozhat majd a kiskereskedelemben, illetve a manufakturális üzemek termékeinél. Ugyanakkor vélhetően a termékek (a kézműves és a kisker) árai némileg közelítenek majd egymáshoz, ami viszont nagyobb lehetőségeket rejt a kisüzemek számára. 

forrás: vg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Előző cikk

Ikea Magyarország +20%-os növekedés

Következő cikk

Folyamatosan növekszik erdeink területe és élőfakészlete




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version