A szú (európai lucfenyő kéregbogár) által okozott károkat a természetes ellenségei segítségével Finnországban és hamarosan Közép-Európában is meg lehetne előzni – állítja Mikko Pelto-Arvo, a Helsinki Egyetem doktori kutatója.
A szú természetes ellenségeinek felhasználása segíthetne csökkenteni ennek az erdőkárosító bogárnak (amelynek finn neve “nyomdászbogarat” jelent) a populációit, mielőtt még nagy károkat tudnának okozni – mondja Mikko Pelto-Arvo, a Helsinki Egyetem doktori kutatója.
A legjobb eredményeket a biológiai kártevőirtás és a helyes erdőgazdálkodás kombinálásával lehet elérni. A szú természetes ellenségei közé Pelto-Arvo szerint különösen az általa vizsgált ragadozó bogarak és parazitoid darazsak tartoznak, bár az eurázsiai háromujjú harkály és a fekete harkály is képes megfékezni a kezdődő károkat.
Pelto-Arvo hipotézise szerint a szúra veszélyes rovarok kedvező környezetben nagyobb számban fordulnak elő. Ez azt jelenti, hogy hatékonyabb támadást tudnak indítani a korai szakaszban, amikor a szú populációja elkezd növekedni. Az ellenségek nem a semmiből bukkannak fel – mondja Pelto-Arvo.
A Finn Erdészeti Központ szerint tavaly Finnországban több mint 6.000 hektárnyi erdőt vágtak ki a rovarkárok miatt. Ezeknek a kivágásoknak a gyakorisága egyre nő. Németországban és a Cseh Köztársaságban a szú az elmúlt években hatalmas erdőterületeket pusztított el, ami pusztítást okozott a fapiacon. Ennek hátterében a szárazság és a hosszú ideig tartó meleg időjárás áll.
A szú körülbelül öt milliméter hosszú és sötétbarna színű. Amint az a nevéből is kiderül, lucfenyőn él. Elsősorban viharkáros fákon, lucfenyő rönkhalmokon és rossz állapotban lévő lucfenyőállományokban szaporodik. Ha a populáció elég nagy, a bogár élő fákat is megfertőzhet.
A ragadozó populációnak elég nagynak kell lennie
A Pelto-Arvo reméli, hogy a tulajdonosok nem tartják túlságosan “tisztán” az erdejüket, hanem az erdőben zajló természetes kölcsönhatási folyamatokat is figyelembe kell venni a helyes erdőgazdálkodási intézkedések tervezésekor.
Ha a gyérítés során minden egyes ágat és gallyat eltávolítanak az erdőből, akkor a ragadozó számára szükséges folytonosság megszakad – magyarázza Pelto-Arvo. Előnyös, ha a gyérítés során a fafajok keverékét meghagyjuk az erdőben. A kivágások során minden olyan elhalt fát, amely nem vonzza a lucfenyő bogarat, szintén az erdőben kell hagyni.
Ez segít a ragadozó bogarak és a parazitoid darazsak populációjának megfelelő szinten tartásában.
“Az olyan ragadozók, mint a hangyabogár, képesek elég nagy távolságot megtenni a szú keresésére, de ha egy erdőterületen nincsenek ellenségek, a szúnak nagy napjai lesznek, mielőtt elegendő ellenség érkezne, vagy szaporodni tudna” – mondja Pelto-Arvo.
Az újonnan elhalt fákat el kell távolítani
Pelto-Arvo szerint a tökéletes helyzet az a kompromisszum lenne, amikor a szút vonzó fákat, azaz az újonnan elhalt és legyengült fákat eltávolítják, ha az abiotikus zavarok miatt sok van belőlük. Az abiotikus zavarokat az élettelen környezeti tényezők, például a viharkárok és a szárazság okozzák.
Hosszú távon azonban el kell fogadni, hogy az erdőben legyen némi holtfa és fajkeveredés.
“A szú számos természetes ellensége generalista. Ha nincs szú, akkor más zsákmányállatokkal is megélnek. A számukra szükséges folytonosságot az biztosítja, ha a holtfában vagy más fafajokban más zsákmányt találnak. A hangyabogarak például a fenyőfán élő Tomicus bogarakkal táplálkozhatnak” – magyarázza Pelto-Arvo.
Pelto-Arvo véleménye szerint a lényeg az, hogy a kártevők ellenségei számára kedvező erdei körülményeket tartsunk fenn, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy alacsonyan tartsák a szú populációt. Ezenkívül a faállományoknak egészségesnek és a fertőzésnek ellenállónak kell lenniük.
“A legelső dolog az, hogy minden területen megfelelő fafajok legyenek. Ha például a lucfenyőt túl száraz vagy gyenge termőhelyen termesztik, akkor a fák stresszesek lesznek, és táptalajt biztosítanak a szúnak, és a kártevők egymást követő generációi elszaporodnak, és még a szomszédos parcellák egészséges fáit is megtámadják” – mondja Pelto-Arvo.
“A holtfa nem jelent kockázatot”
A Pelto-Arvo fő üzenete az erdőtulajdonosoknak az, hogy a holtfa nem jelent kockázatot a szú terjedése szempontjából. A bogár általában csak egy nyáron át, és ritkán néhány évig táplálkozik egy adott fa belső kérgén, mielőtt az ehető réteg elfogy vagy túl száraz lesz a lárvák számára.
“Mire a fán nem marad kéreg, a szú számára teljesen használhatatlanná válik, és sokkal hasznosabb lesz más, azt fogyasztó erdei organizmusok számára. Lehet, hogy az erdőből származó hasznot úgy akarjuk maximalizálni, hogy minden álló holt fát tűzifának használunk, de ez rossz hír lehet a szú természetes ellenségei számára” – mutat rá Pelto-Arvo.
Ha úgy döntünk, hogy a szú ellen a fák kivágásával küzdünk, akkor minden olyan fát ki kell vágni, amelynek koronája zöld és a bogarak által a tövénél hagyott friss barna porral rendelkezik. Hasonlóképpen, a törzsön található bőséges, vékony gyantacsíkok a fertőzés jelei.
“Amíg a gyanta folyik, a fa még mindig képes bizonyos mértékig védekezni. Mire kéregport találunk, a gyantás védekezés már nem működik, és nincs mit tenni” – írja Pelto-Arvo.
Pelto-Arvo szerint mindazonáltal nincs értelme a szú ellen úgy küzdeni, hogy hasznos ragadozókat juttatunk be az erdőbe, ugyanúgy, ahogyan azt a biológiai kártevőirtás során az üvegházakban teszik.
“Nem célszerű ellenséges fajokat tenyészteni az erdőbe kijuttatás céljából. Az ilyen aktív intézkedések évről évre túl költségesek, figyelembe véve, hogy az erdőgazdálkodási ciklus évtizedekig tart” – mondja Pelto-Arvo.
A fajok elterjedési területe Közép-Európában szélesebb
A finn és a közép-európai erdők közvetlen összehasonlítása nem lehetséges. Közép-Európában sokkal több faj található az erdőkben és magasabb az éves hőmérsékleti összeg. Pelto-Arvo szerint Közép-Európában vannak olyan lucfenyőerdők, ahol a szú természetes ellenségei ugyanúgy viselkednek, mint északabbra. Az, hogy a szú kártétele Közép-Európában megnőtt, összefügg az éghajlatváltozással.
“Ha a változás tartós lesz, és a fák továbbra is ilyen súlyosan szenvednek a szárazság okozta stressztől, akkor valószínűleg más fafajok termesztését kell majd fontolóra venni Európában. Hasonlóképpen Dél-Finnországban is el kell majd gondolkodni azon, hogy nem lenne-e értelme növelni a nyírfa és a vegyes erdők arányát’ – töpreng Pelto-Arvo.
Forrás: forest.fi
Írta: Tero Karjalainen
Fatájolta: MM
