Az erdőkárok (mint természetes zavarok) az erdei ökoszisztémák változásának fontos mozgatórugói. A zavarok által okozott lombkorona-vesztések elősegíthetik a fák regenerálódását és növelhetik a faji sokféleséget. A zavarok azonban az ökoszisztéma romlását, a fák széles körű pusztulását és nagy mennyiségű faegyed károsodását is okozhatják, ami az erdőket potenciálisan szén-dioxid-nyelőből nettó szénforrássá változtathatja.
A nagymértékű károsodások:
• az éghajlatváltozás mérséklését célzó, javított és klímatudatos erdőgazdálkodás megvalósítását akadályozzák, és ezzel gátolják az EU éghajlatvédelmi céljainak elérését;
• erősen megzavarják a hosszú távú erdőtervezést a károsodott övezetekben, megnehezítve a fenntartható fakitermelést és az ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítását, és súlyosan érintve a helyi gazdaságokat, az emberi jólétet és biztonságot.
adatbázison (DFDE) alapulnak, amely 173 500 rekordot tartalmaz 600 forrásból, 34 országból (1950-2019).
A jelentési adatok hiánypótlására gépi tanulási modelleket (MI) használtak.
A legfontosabb trendek magyarázata
• A szél okozta a teljes fakitermelési kár 46%-át. A legtöbbet szélsőséges szélviharok (csúcsok) tették ki, amelyeket széles körű krónikus károk egészítettek ki, különösen magas arányban az 1990-es és 2000-es években.
• Az erdőtüzek az összes erdőkár 24%-át okozták. Az 1970-es és 1980-as években jelentősen megnövekedett a tűz okozta környezeti zavar, majd két ellentétes tendencia következett be. A kisebb és átlagos méretű tüzek az 1990-es évek vége óta csökkentek a jobb tűzkezelés, tűzfelderítés és tűzvédelem eredményeként, de az éghajlatváltozással összefüggő megatüzek száma nőtt. A legfrissebb kutatások azt jósolják, hogy a jövőbeli éghajlati viszonyok között a tüzek mérete és súlyossága minden európai biomban növekedni fog.
• A károk közel 20%-át okozta a szú, és az utóbbi évtizedben drámai növekedési tendencia figyelhető meg. A még nagyobb károkat okozó 2020-as és 2021-es éveket kizárták.
• A kártevők és betegségek (egyéb biotikus károk) az összes erdőkár 8%-át tették ki, a legerősebb pozitív tendenciával és az 1980-as éveket követő hirtelen növekedéssel, amelyet valószínűleg az éghajlatváltozás befolyásolt.
• Az egyéb abiotikus károk (pl. hó és jég okozta) növekedtek, egyes években (pl. 2007-ben) nagy
kárcsúcsokat mutattak ki.
Az erdészeti zavarokról szóló hiányos jelentéstétel
A jelentéstételi gyakorlatok országonként nagyon eltérőek. Az adatelemzés feltárta, hogy a zavaró eseményekre vonatkozó következetes adatgyűjtés hiányzik, különösen a kisebb, szétszórt károk bejelentése tekintetében.
Ezenkívül az egyéb biotikus zavaró tényezők (a legnagyobb kárnövekedéssel) a leginkább aluljelentett zavaró tényezők közé tartoznak.
Mit tehetünk?
Az erdészeti környezeti károsítások összehangolt, egységesített, következetes és közel valós idejű páneurópai megfigyelési és jelentési rendszerére van szükség, a kisebb zavarok hatásaira vonatkozó adatgyűjtések javításával. Ez lehetővé fogja tenni számunkra az erdő-éghajlat-zavar kapcsolat megértését és szisztematikus tanulmányozását.
A következetes megfigyelési és jelentési rendszerhez a földi megfigyelések és a távérzékelés
kombinációjára van szükség.
Különleges erőfeszítésekre van szükség a zavarok dinamikájának jobb megértéséhez, különösen az
aszály és a biotikus tényezők várható növekedése, valamint a zavarok kölcsönhatásai miatt.
Szerzők:
Marco Patacca, Marcus Lindner, Gert-Jan Nabuurs, Mart-Jan Schelhaas
szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI
