A nepáli kormány az 1980-90-es években új törvényi szabályozást vezetett be, amelynek hatására az erdők feletti addigi állami gondnokságot átvehették a helyi közösségek. E változás örvendetes eredménye, hogy 1992-2016 között mintegy duplájára nőtt az erdős területek nagysága a kis hegyi országban.
Az ország domboldalait letarolták az 1970-es évekre, a fakivágások miatt eltűnő erdők nyomán környezeti vészhelyzet alakult ki.
A lecsupaszított lejtőkön megnőtt a földcsuszamlások száma, hevesebbé váltak az áradások, így sürgősen tenni kellett valamit. Szerencsére a nepáli kormány az 1980-90-es években új törvényi szabályozást vezetett be, amelynek hatására az erdők feletti addigi állami gondnokságot átvehették a helyi közösségek. E változás örvendetes eredménye, hogy 1992-2016 között mintegy duplájára nőtt az erdős területek nagysága a kis hegyi országban, számolt be az Earth Observatory.
A Landsat műholdak hosszú ideje folyamatosan készülő felvételei és a falvak lakosságának kifaggatása után kiderült, hogy a növekedés a közösségi erdőgazdálkodáshoz köthető, s a legtöbb erdőt a közepes magasságokban sikerült újjáéleszteni, a Himalája és a Gangesz közé eső régiókban.
E folyamatot az jellemezte, hogy a korábbi korlátlan használat helyett észszerű használat született: az emberek továbbra is kinyerték az erdő ajándékait – gyümölcsöket, gyógynövényeket, vagy épp takarmányt, ám tiltott volt a legeltetés az erdőkben, és a fakivágást is visszaszorították. Ennek köszönhetően az erdők „maguktól” indultak gyógyulásnak, a közösség pedig aktívan vigyázott is arra, hogy a helyes gyakorlat folytatódjon.
Az alacsonyabban fekvő területeken, ahol már teljességgel kiirtották korábban az erdőket, faültetésekkel segítették a helyzet javulását, részben nemzetközi anyagi támogatással. Az egyik ilyen területen, ahol 1988-ban csupán 12 százalékos volt az erdőborítás, 2016-ra 92 százalékra nőtt!
Nepál erdőségeinek harmada van ma közösségi kezelésben, 3 millió család összesen 22 ezer erdőterületet kezel sikeresen.
forrás: ng.24.hu
