Az ipari terv rámutat az EU dezindusztrializációs tendenciájára, most pedig el kell döntenie, hogy milyen iparágat szeretné a zöld jövője érdekében.
Az Európai Bizottság által ma javasolt jogalkotási csomagot úgy mutatták be, mint az uniós iparágak elvándorlásának elkerülésére szolgáló megoldást. Bár a javaslat nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek célja az ipar fosszilis energiahordozóktól való függőségének csökkentése, a körforgásos biogazdasági modell felé forduló gyártóknak pozitív jeleket küld.
A csomag egyik fő eleme, a Net Zero Industry Act a csúcstechnológiát képviselő energiahatékonysági és megújulóenergia-technológiai ellátási kapacitások európai fellendítését célozza, és erre a konkrét feldolgozóipari ágazatra összpontosít. A javaslat továbbléphetne azáltal, hogy hasonlóképpen támogatja e technológiák elterjedését az energiaigényes iparágak szélesebb csoportján belül. Hiányoznak belőle a megújuló energiát hasznosító technológiák telepítésének engedélyezésére vonatkozó kulcsfontosságú rendelkezések, és nem foglalkozna az ipar azon igényével, hogy a nap- vagy szélenergiát gyorsan telepítse a telephelyen. Egyedül a papíriparban mutatkozik jelentős potenciál.
A Net Zero Industry Act mégis üdvözlendő fejlemény, mivel a megfizethető megújuló energiához való hozzáférés csökkenteni fogja Európa fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét, és ezzel segít az iparnak az EU Green Deal céljainak elérésében. Számos előrejelzés azonban azt mutatja, hogy egy ilyen átálláshoz több energiára lesz szükség, mint amennyi ma rendelkezésre áll, miközben a jelenlegi energiaárak miatt Európa globálisan versenyhátrányba került. Fennáll a veszélye annak, hogy a Zöld Megállapodás csak súlyosbítja a helyzetet, és a magasabb energiaköltségek strukturális jellegűvé válnak Európa számára. A villamosenergia-piaci reformnak, amely szintén része a hét elején bemutatott jogalkotási hullámnak, arra kell törekednie, hogy az ipar megbízható és megfizethető áron jusson fosszilis energiaforrásoktól mentes energiához.
Más javaslatok, köztük a kritikus nyersanyagokról szóló törvény, biztató jeleket mutatnak az erdőalapú biogazdaság ipari szereplői számára. Ez az ágazat már most is az uniós termelővállalatok 20%-át teszi ki, és Európa globális szinten vezető szerepet tölt be a technológia és az innováció terén. A mai javaslatok hivatalosan is bevezetik a jogszabályba az “anyaghelyettesítés” fogalmát az EU Bizottság anyagokkal és stratégiai autonómiával kapcsolatos gondolkodásában. A javaslat továbbléphetne a körforgásos biogazdaságra való áttérés aktív támogatása terén, amelyet a Bizottság Európa hosszú távú versenyképessége szempontjából kulcsfontosságúnak tart.
Az EU Bizottság most stratégiai jelentőségűnek tekinti a megújuló bioalapú helyettesítő anyagokat, miközben a véges, kitermelhető erőforrások kimerülnek. A stratégiai nyersanyagok kategóriájának bevezetése üdvözlendő, mivel dinamikusabbá és előremutatóbbá teszi a jogi aktust, mint a csak a kritikus nyersanyagokra összpontosító javaslat. Ezek a bioalapú helyettesítő anyagok már most is rendelkezésre állnak ipari méretekben, és tovább bővíthetők. A biotechnológia egésze várhatóan az európai szuverenitási alap részét képezi majd, amelynek pontos részleteit nyáron fogják ismertetni.
Az európai cellulóz- és papíripar által felhasznált fa mintegy 90%-a az EU erdeiből származik, ami garantálja az ellátás biztonságát, és az egyik legfontosabb megújuló nyersanyagforrássá teszi. Az európai ipar jövőbeni faellátására vonatkozó uniós politikák szisztematikus hatásvizsgálatának az ipari versenyképesség új európai megközelítésének részét kell képeznie, ha Európa valóban olyan iparágat és gazdaságot kíván létrehozni, amely stratégiailag független a fosszilis erőforrásoktól.
Jori Ringman, a Cepi, az Európai Papíripari Szövetség főigazgatója: “Európa kritikus előnyének megőrzése a biogazdaság területén joggal elismert prioritás. Ágazatunknak képesnek kell lennie arra, hogy biztonságosan, versenyképes áron fosszilis fosszilis anyagoktól mentes anyagokat szerezzen be, és számos kapcsolódó technológiába fektessen be. A feldolgozóipar nagyon nehéz pillanatokat él át. A szabályozási nyomás nem lehet ok arra, hogy az EU elveszítse a “made in Europe” bioalapú iparágakat, amelyek előmozdítását célul tűzte ki.”
