FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

EFI Szakpolitikai Összefoglaló 7 – erdőtalaj

Az Európai Unió célja, hogy a Párizsi Megállapodásban meghatározott célok alapján 2050-re klímasemleges legyen. Az erdőtalajok nagyobb mennyiségű szenet (C) tartalmaznak, mint az álló biomassza. Az erdőgazdálkodás növelheti és csökkentheti a szénkészletet, a talaj CO2-kibocsátását és más üvegházhatású gázok (GHG), például a metán (CH4) és a dinitrogén-oxid (N2O) nettó cseréjét. Az erdőtalajok szénmegkötésének növelése és az üvegházhatású gázok nettó kibocsátásának csökkentése kulcsfontosságú a cél eléréséhez.

Az erdőtalajok célzott gazdálkodással segíthetik az éghajlatváltozás mérséklését

Mit tudunk?

Az erdőgazdálkodási gyakorlatok a mérsékelt égövi és boreális erdőkben a talaj szénkészletére és az üvegházhatású gázok áramlására gyakorolt hatásuk révén hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez:
1. A boreális erdőkben/tőzegmezőkön végzett nitrogén- és fahamu-trágyázás a talaj szénkészletének növekedéséhez vezethet: a tápanyag-állapottól függően mind az erdő termelékenysége (fák és aljnövényzet, gombák), mind a talajba juttatott alom mennyisége növekedhet, ami a talaj C-készletét növeli.
2. A fafajok kiválasztása növelheti a talaj szénkészletének felhalmozódását: a fajok alkalmazkodása a termőhelyi és környezeti feltételekhez fokozza az erdők termelékenységét és a talajba juttatott alom mennyiségét.
Az állományok ritkítása és a betakarítás befolyásolja a talaj szén-dioxid-kibocsátásának növekedését és/vagy csökkenését: Nagy intenzitású ritkítás és tarvágás betakarítása a talaj szén-dioxid-kibocsátásának csökkenését, valamint magasabb CO2- és ÜHG-kibocsátást eredményez.
3. A betakarítási maradékok eltávolítása csökkenti a talaj C-készletét, de a terület előkészítésének pozitív és negatív hatásai is vannak.
4. A tőzeglápok hidrológiai kezelése csökkentheti a lecsapolt szerves erdőtalajok kibocsátását: az irtás folyamatos takarással történő elkerülése, a további árokásás elkerülése és a talaj vízszintjének emelése (a gyökérréteg 30 cm-es mélységéig) mind csökkenti az üvegházhatású gázok összkibocsátását.
5. A biológiai sokféleséggel való gazdálkodás, pl. a magas biológiai sokféleséggel és magas szénkészlettel rendelkező területek védelme pozitív hatással lehet a talaj szén-dioxid-megkötésére.
Egy aktuális kérdés a mediterrán térségben: bár az erdőtüzek károsítják a talajt, a tűznek mint gazdálkodási eszköznek kevésbé negatív, sőt semleges vagy jótékony hatása van a talaj tulajdonságaira.

A gazdálkodási gyakorlatok befolyásolják a talaj C-készletét, a CO2 , CH4 , N2O kibocsátást a mérsékelt égövi és boreális erdőkben.
(A zöld nyíl az éghajlatváltozás mérséklésére gyakorolt pozitív hatásokat, a narancssárga nyíl pedig az éghajlatváltozás mérséklésére gyakorolt negatív hatásokat jelzi).

Mik a szakpolitikai következmények?

Az erdő talajának a gazdálkodási gyakorlatokra adott reakcióit jobban figyelembe kell venni az erdőalapú éghajlat-változási intézkedések értékelése és végrehajtása során. Az éghajlatváltozás mérséklését elősegíti, ha a talajok enyhítési potenciáljának fontosságára felhívjuk a figyelmet.
Jelentős tudásbeli hiányosságok vannak annak megértésében, hogy a talaj szénmérlegét és az üvegházhatású gázok kibocsátását hogyan befolyásolja az erdőgazdálkodás, az éghajlat, a biológiai sokféleség csökkenése és más környezeti változások, valamint ezek ellentételezése.
A klímatudatos erdőgazdálkodási gyakorlatok a helyspecifikus feltételektől függenek. A gazdálkodás talajra gyakorolt hatása függ a kezelés intenzitásától, a talaj típusától (szerves/ásványi talaj) és állapotától (tápanyag, nedvesség, pH), a domborzati viszonyoktól, a növényzet összetételétől, az éghajlati viszonyoktól, valamint a kezelés utáni helyreállítási időtől.
Az erdőgazdálkodási gyakorlatok talajra gyakorolt hatásait még nem integrálták széles körben a meglévő modellezési eszközökbe a döntéshozatalhoz, ami azzal a kockázattal jár, hogy ezeket a hatásokat nem veszik megfelelően figyelembe az éghajlat-semlegességi célok elérését célzó szakpolitikák megtervezésekor.
Hosszú távú talajmonitorozásra van szükség a talaj szén-dioxid-megkötésében bekövetkező célzott változások és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése ellenőrzéséhez, hogy megerősítsük, mely gazdálkodási gyakorlatok hatékonyak az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából.

Megjegyzés: A modern faépületek helyettesíthetik a más anyagokból (pl. beton, acél) készült
épületeket, és ezáltal elkerülhető vagy csökkenthető az e termékek előállításával, használatával és
ártalmatlanításával kapcsolatos üvegházhatású gázkibocsátás.

Lásd még: Verkerk et al. 2022 az ilyen éghajlathoz kapcsolódó helyettesítési hatásokról szóló további információkat

Szerzők:
Raisa Mäkipää, Rose Abramoff, Bartosz Adamczyk, Virginie Baldy, Charlotte Biryol, Michal Bosela, Pere Casals, Jorge Curiel Yuste, Marta Dondini, Sara Filipek, Jordi Garcia-Pausas, Raphael Gros, Erika Gömöryová, Shoji Hashimoto, Mariana Hassegawa, Peter Immonen, Raija Laiho, Honghong Li, Qian Li, Sebastiaan Luyssaert, Claire Menival, Taiki Mori, Kim Naudts, Mathieu Santonja, Aino Smolander, Jumpei Toriyama, Boris Tupek, Xavi Ubeda, Pieter Johannes

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI

Előző cikk

EFI Szakpolitikai Összefoglaló 6 - faépületek

Következő cikk

I.né.: orosz fűrészáru export -21%, de nőtt a Kínába kivitel



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések