FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Falvak fái – Drégelypalánk

Fotó: Rigó Dávid – Ipoly Erdő Zrt

Mai történetünkben nem csupán egy fáról, hanem a falu várvédő hőseinek tiszteletére telepített fasorról beszélhetünk. Az Arany János balladájában felhőbe magasló romként szereplő vár egykori védőinek emlékezete nemcsak itt, Drégelypalánkon, hanem az egész országban él. 

A várvédő hősök emlékezetére elsőként Simor János esztergomi érsek építtetett kápolnát püspöksége idején 1885-ben, a feltételezett tömegsír fölé. Ezt követően 1896-ban, a Millennium évében került sor a hársfák ültetésére a Szondy kápolnához vezető út mentén, valamint a kápolnát övező területeken.

Bár az idő vasfoga, és a megszálló szovjet csapatok ördögi dúlása olyannyira kikezdte a kápolnát, hogy 1975-ben lebontásra került, de a hősök fáiból 137 még mindig áll. A legkisebb 100 cm, a legnagyobb 340 cm törzskerületű. Az elültetett kis- és nagylevelű hársfák az ország különböző részeiből származnak, ezzel is kifejezve az egész magyarság háláját az önfeláldozó, hősi cselekedetért.

1992. július 4-én, az emlékhely szélén – talán kicsit megkésve – kopjafát és haranglábat állítottak fel a helyiek. A kopjafa szövege:

„Szondi György és hős katonái emlékére állította a hálás utókor nevében Palánk lakossága és a Szondi Ipariskola.”

Sajnos a vandalizmus számára ismeretlen fogalom a hála, a nemzeti büszkeség, az ősök tisztelete; a harangláb harangja azóta eltűnt. A Szondi-hársfasor kultúrtörténeti és növénytani védett természeti érték.

A történet:

„Bár szüleim betelepültek, vagy, ahogy Palócországban nevezik, „gyüttmentek”, én már itt születtem ebben a kedves kis faluban, ahol a régmúlt szinte tapintható közelségben van. Gyerekkoromat végigkísérte a település két meghatározó pontja: a várrom és a hársfaliget. S bár mindkettő lélekemelően gyönyörűséges, de az örök mementóként szolgáló romok helyett én mindig az élő és túlélő ligetet tekintettem a szívemhez közelebb állónak. Ide vonultam ki, ha nagy öröm ért, és bánatomat is sokszor osztottam meg a fákkal. Ez a csodásan eleven, méltóságteljes allé, annak ellenére, hogy meglehetősen közel van a 2-es számú főúthoz, mégis csendbe és nyugalomba burkolja a hozzá látogatót.  

A gyermekkori hagyományt máig megtartottam: ha valami fontos döntés előtt állok, vagy azt érzem, a nagy rohanásba egy kis szünetet kell, hogy tartsak, kisétálok a hársfasorhoz. Az egészben az a legjobb, hogy teljesen mindegy, melyik évszakban megyek oda, mivel mindig gyönyörű, és nyugodt környezet fogad; kiváló hely a befelé fordulásra, az elmélkedésre, Isten hangjának meghallására.

Elárulom: kedvenc fám is van. De hogy melyik, azt sosem árulom el. Hiszen vitézeink is egyként szolgáltak egyetlen célt, egyetlen akaratot. Pontosan úgy, ahogyan ezek a fák hirdetik: bármi történhet velünk, ha lábainkat megvetve a múlt dicsőségében fejünket büszkén a jövő felé fordítjuk.”

(Rigó Dávid polgármester)  

Fotó: Rigó Dávid – Ipoly Erdő Zrt

Érdemes minket követni! Hiszen előbb-utóbb az ön szülőhelyének kedvenc fájáról is mesélünk!

forrás: Ipoly Erdő Zrt.

Előző cikk

Pro Silva éves találkozója

Következő cikk

EB Blue Book gyakornoki program




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Tovább

Erdők vízpótlása

Fennmaradásuk érdekében szükséges az erdők ökológiai vízpótlása! Elkezdődött az igények felmérése, szeptembertől pedig érdemi lépések várhatók! Igénybejelentés augusztus…
Tovább

Békás-szorosi gát veszélyben

Rendkívüli helyzet alakult ki a Békás-szorosi víztározónál, ahol a hegyvidéki áradások következtében tonnaszámra érkeztek uszadékfák, amelyek gyakorlatilag beborították…
Exit mobile version