Aki fákat vág ki, többet tesz a klímavédelemért, mint aki magára hagyja az erdőt. Ami elsőre nagyon is ellentmondásnak hangzik, azt a Weihenstephan-Triesdorfi Alkalmazott Tudományok Egyetemének (HSWT) júniusban közzétett tanulmánya megerősítette: a fakitermelés, azaz a fák kivágása és a faanyag egy részének elégetése többet használ az éghajlatnak, mint az erdő érintetlenül hagyása.
Németországot Közép-Európa legsűrűbben erdősült országának tartják. Az ország területének közel egyharmadát erdő borítja. A szakértők azonban egyetértenek abban, hogy az erdő mint ökoszisztéma és rekreációs terület veszélyben van – sokkal életképesebbé és éghajlatállóbbá kell válnia ahhoz, hogy a jövőre nézve is alkalmas legyen ezen célokra. A HSWT tudósai ezért különböző forgatókönyveket számoltak ki arra vonatkozóan, hogyan maradhatnak fenn hosszú távon a német erdők, és hogyan járulhatnak hozzá az éghajlatvédelemhez.
Kivágni a fákat vagy sem? Ezek a forgatókönyvek:
Nem-kezelés: Az erdők 37 %-a szigorúan védett. Ez 48 %-kal kevesebb hengeresfát jelent.
Alapmodell: Az erdőt továbbra is úgy kezelik, ahogyan 1990 óta.
Aktív erdőátalakítás: a monokultúráktól és a túlkoros, sérülékeny erdőkből a klímastabil vegyes erdők felé.
A területpihentetés és a “business as usual” forgatókönyv esetén az erdő gyorsan CO2-forrássá válik. Csak az aktív erdőátalakítás tartja az erdőt tartósan abban a helyzetben, hogy egyre több és több szenet tároljon – olvasható a tanulmány rövidített fő megállapításában.
“Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy sürgősen szükség van az aktív erdőátalakításra” – magyarázza Martin Bentele, erdőmérnök, a Német Pellet Intézet ügyvezető igazgatója. Sok erdőben túl magas a faállomány. Ráadásul az idős fák lassabban nőnek, és így kevesebb CO2-t kötnek meg, ami az éghajlatvédelem szempontjából kontraproduktív.
Ezért a fakivágás az éghajlat javára válik
A 3. forgatókönyv, az aktív klímatudatos erdőátalakítással és az ehhez kapcsolódó anyag- és energiafelhasználással éri el a legjobb éghajlatvédelmi hatást.
A vegyes lomb- és tűlevelű erdők stabilabbak az éghajlatváltozás veszélyeivel szemben.
- A vegyes korú és fajú erdők több CO2-t nyelnek el, mint az idősebb monokultúrák.
- A biológiai sokféleség mindhárom forgatókönyv szerint biztonságban marad.
- Az erdőátalakításból származó fa és a maradványok a fosszilis tüzelőanyagokat helyettesítik.
- Ugyanakkor a CO2-t a hosszú élettartamú fatermékek tárolják.
- A végső éghajlatvédelmi teljesítmény 2050 után is nagy valószínűséggel megmarad - az 1. és 2. forgatókönyvben azonban csökken, különösen a tűlevelű faanyagok esetében. Az erdő a teljes veszteségek (erdőtüzek, kártevők) miatt akár szénforrássá is válhat!
- Csak a hazai fűrészüzemek melléktermékeiből/maradványaiból 5 millió tonna pellet/év gond nélkül biztosítható. Ezen kívül 17 millió t fűrészelhetetlen fából - és a jövőben - erdei maradványokból is.
- Az erdei maradványokból és a betakarítási maradékokból származó faapríték kezdetben egyre nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre az erdőátalakítás miatt, és valószínűleg sérült faként is. A következő években az új állományok is elérik azt a kort, amikor már ritkítani lehet, és így az erdőfenntartásból származó erdei maradványok is rendelkezésre állnak.Azonnali átalakítás vegyes erdőkké
Dr. Hubert Röder professzor egy videóban ismerteti a helyzetet:
A fa mint építőanyag és tüzelőanyag: jót tesz az éghajlatnak
A tanulmány bizonyítja: A pihentetéssel az erdő hosszú távon nem fogja betölteni CO2-nyelő funkcióját. Ezért elengedhetetlen az erdők aktív átalakításával történő regeneráció. “A fenntartható erdőátalakítás révén keletkező nagy mennyiségű fa éghajlatbarát építőanyagként és a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítőjeként áll rendelkezésre” – magyarázza Bentele. Ez kettős megtakarítást eredményez a káros klímagázok tekintetében.
Németország már most is a legnagyobb pellettermeléssel rendelkező ország Európában. És ez jó, magyarázza Bentele, mert a fenntartható fahasználat hosszú távon növeli az erdők CO2-kibocsátását. Röviden: a fenntartható erdőgazdálkodás keretében történő fakivágás a klímának kedvez a leginkább.
szerk/ford: Tóth János, Forrás: DEPI/HSWT/ForstPraxis
