Sokak számára a lucfenyő a téves erdőgazdálkodás megtestesítője. Jogosan? Vagy ennél többről van szó? Betekintés a lucfenyő, a bükk és faanyaguk kezelésébe.
A lucfenyő és az azt korábban művelő erdőtulajdonosok néhány éve erős támadások kereszttüzében állnak. A lucfenyőállományok helyenként kipusztulóban vannak. Túlságosan nyilvánvaló, hogy ez a fafaj nem alkalmas nagyüzemi termesztésre. Hogyan sikerült mégis a legnagyobb területen termesztett fafajjá válnia Németországban? Áttekintés.
Németország a bükkösök országa – honnan származik a sok lucfenyő?
Valójában emberi befolyás nélkül Németország szinte teljesen erdős lenne, és ezeket az erdőket a bükk uralná. Ma Németország egyharmada még mindig erdős, de a bükk, a leggyakoribb lombhullató fafaj, ennek csak 16%-át teszi ki. A lucfenyő 25 %-kal az első helyen áll, míg a második leggyakoribb fafaj, az erdeifenyő 23 %-kal. Ez a két tűlevelű fafaj önmagában a németországi erdőterület 48 %-át teszi ki, ugyanannyit, mint az összes lombhullató fafaj együttvéve.
Biztosan van valami oka ennek? Van! Mielőtt Hans Carl von Carlowitz 1713-ban “Silvicultura Oeconomica” című könyvében először megfogalmazta a fenntartható erdőgazdálkodás fogalmát, a németországi erdőket nagyrészt szabályozatlanul használták. Mindenki azt vette ki az erdőből, amire szüksége volt, legyen az faanyag, tűzifa vagy istálló alom. Ez itt-ott jól működött, de nagyon gyakran nem. Az eredmény Németország és Európa nagy részén teljesen elpusztult erdők voltak, ami széleskörű fahiányhoz vezetett.
A lucfenyő volt a megmentő a fahiányban.
Carlowitznak, mint szászországi főbányamérnöknek kellett ellátnia fával munkaadója, a szászországi választófejedelem Érchegységben található bányáit és vasműveit. Ennek a feladatnak a teljesítése érdekében fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy az erdőből nem szabad több fát kivenni, mint amennyi ott visszanő, és az erdővel és a természettel szembeni tiszteletteljes bánásmódra szólított fel. Ez a fenntarthatósági elképzelés azonban kezdetben tisztán gazdasági jellegű volt. A cél a túlhasznált erdők újraerdősítése és a folyamatos faellátás biztosítása volt.
Itt jött a képbe a lucfenyő: hatalmas erdőterületeket kellett felújítani, gyakran üres vágásterületeket. A lucfenyő, amelyet a Fekete-erdőből, az Alpokból és a Harz-hegységből ismertek, olyan fafajnak bizonyult, amely képes volt erre. Szemben a bükkössel, amely egyáltalán nem szereti a kopár területeket, mert nagyon érzékeny a fagyra. Akárcsak a jegenyefenyő, amely egyébként sok hasonlóságot mutat a lucfenyővel.
Nem lehetett volna több tölgyet használni? Valószínűleg igen. De már akkoriban is biztosan felismerték, hogy a tölgy sokkal lassabban nő, mint a lucfenyő, és sokkal kevesebb fát is termel hektáronként az erdőben, mint a lucfenyő. Ráadásul az akkoriban elterjedt erdei legeltetés miatt alig volt tölgymakk, ami néha több pénzt hozott az erdőtulajdonosoknak, mint a fa.
Erdészeti mindenes – a lucfenyő mindent tud
Ahhoz, hogy a 18. században minden területen a lehető leggyorsabban helyre lehessen állítani a fakészletet, olyan viszonylag gyorsan növő fafajra volt szükség, amely sokféleképpen felhasználható. Ez vezetett a lucfenyőhöz. Magja bőségesen rendelkezésre állt, jól növekedett, és a fa későbbi életében is könnyen kezelhető volt. Fáját pedig gyakorlatilag minden elképzelhető célra felhasználták és használják ma is.
Legalább két további erdőfelújítási hullám következett, nevezetesen az első és különösen a második világháborút követően, amikor a jóvátételi vágások miatt egész területeket kopasztottak le, és a szükséges újjáépítés miatt óriási volt a fakereslet. Bár a régi, darabját 50 pfennigért ültető térdelve művelő asszony tölgyfát ültet, a háborúk után is a legtöbb erdőtelepítés lucfenyővel, vagy ahol ez nem volt lehetséges, ott erdeifenyővel végezték.
A lucfenyő a legjobb építési faanyag – és tűzifa.
A lucfenyő egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy elágazási formájának köszönhetően mindig csak egyenes vonalban tud nőni (a szakemberek monopodiálisnak nevezik). Ez egyenes törzsformát és magas arányban kiváló minőségű faanyagot eredményez. A hosszú, egyenes törzsek elérése a lombos fáknál, például a bükknél sokkal több erdőművelési szakértelmet igényel. A bükk és a tölgy ugyanis hajlamos oldalirányban elágazni, és ha hagyjuk, akkor el is fog.
A lucfenyő ugyanolyan jól használható építési faanyagként, mint tűzifaként. Erre még sokáig szükség volt, mivel az iparosodás és így a szén ipari méretű bányászata csak a 19. században kezdődött meg Németországban. A kőolaj mint energiaforrás csaknem 100 évvel később jelent meg. A lucfenyő tehát sokáig az erdei fák “mindenese” volt. És még ma is az.
Lucfenyő vagy bükkfa
Ez főként a faanyag tulajdonságainak köszönhető: A lucfenyő viszonylag könnyű, átlagos sűrűsége 0,46 g/cm3 , és alacsony keménységének köszönhetően könnyen megmunkálható. Kis súlyához képest a lucfenyő viszonylag nagy szilárdsággal rendelkezik. Ez teszi különösen népszerűvé az ácsok körében, akiknek naponta kell gerendákat, léceket és deszkákat kezelniük. Ennek eredményeképpen Németországban gyakorlatilag minden tetőgerenda lucfenyőből készül.
Hasonlítsuk össze a bükkfával: Fájának átlagos térfogatsűrűsége 0,72 g/cm3 . Egy 5 méter hosszú, 10 x 20 cm keresztmetszetű, lucfenyőből készült gerenda súlya 46 kg, míg ugyanez a bükkből készült gerenda 72 kg. Nagyobb keménysége miatt a bükkfát lényegesen nehezebb megmunkálni. A bükkfa emellett erősen hajlamos “dolgozni”, azaz a páratartalom változásakor erősen duzzad vagy zsugorodik. Ezért a bükkfát elsősorban bútorok, padlóburkolatok vagy háztartási eszközök készítésére használják, és – legalábbis a közelmúltig – nem építési faanyagként.
A fák fenntartható hasznosítása
A lucfenyő már nagyon fiatal korában is használható faanyagot biztosít, kezdetben babkarónak vagy kerítésfának, később pedig papír- és rostfának. A második világháború utánig a bányafa is gyakori választék volt. Ezeket a faanyagokat a bányajáratok alátámasztására használták. Amikor a lucfenyő eléri az vágáskort, a termőhelytől függően 80-120 éves korban, a fa 80 %-a rönkként hasznosítható.
Ez az arány a bükk esetében, mint minden lombhullató fa esetében, jóval alacsonyabb, kevesebb mint 30 %. Valószínűleg ez is magyarázza a lucfenyő népszerűségét az erdőtulajdonosok körében. Olyan fafajjal rendelkeztek, amellyel a kivágásig válságállóan dolgozhattak, és megbízhatóan termelhettek piacképes faanyagot. A siker abszolút modellje.
A bükk is lehet építőfa
Az idők azonban változnak. Bár a szú azóta visszatérő probléma, amióta a lucfenyőt először termesztették a sík vidéken, még soha nem voltak olyan katasztrofálisak, mint a 2018 óta eltelt aszályos években. A viharok, amelyekre a sekély gyökérzetű lucfenyő különösen érzékeny, szintén mindig is problémát jelentettek. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre gyakoribbá váltak. A döntő tényező azonban az, hogy egyszerűen túl meleg és túl száraz a klíma lucfenyő számára. Ezért Németországban az erdőket már több mint 30 éve vegyes erdőkké alakítják át. A bükk sok fiatal erdőnek szerves részét képezi.
Így ma már legalább egy szabványosított építőipari termék létezik bükkből, nevezetesen a Pollmeier cégé, a BauBuche. A nagy teljesítményű gerendák furnér rétegekből, azaz ragasztott furnérból állnak, és jelentősen nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, mint a hasonló lucfenyőgerendák. Ugyanakkor lényegesen drágábbak is, mint a lucfenyő. A bükkfa további felhasználási és feldolgozási lehetőségeinek kutatása folyamatban van.
A lucfenyő és a bükk jövőjével kapcsolatos aggodalmak
A lucfenyő faanyaga jelenleg többnyire bőségesen rendelkezésre áll, mivel a szú folyamatosan új faanyagmennyiséget biztosít, amelyet ki kell termelni. Előbb-utóbb azonban a túlkínálatnak vége szakad, mivel várhatóan újabb aszályos évek következnek, és a lucfenyőállomány tovább csökken. A drámai az, hogy a bükk is szenved a hőségtől és a szárazságtól, és a jövője korántsem biztos. Az erdő- és faipar ezért továbbra is keresi a siker új modelljeit. Az egyetlen mindenes azonban valószínűleg már nem fog létezni.
Készült az LWF Bayern, Wald.de, LfL Bayern, Baunetzwissen anyagával.
Forrás: forstpraxis.de
Írta: Marc Kubatta-Große
Fatájolta: MM
