A finn erdőkben végzett ellenőrzött helyreállítási égetések akár 200, a finn természetben előforduló bogárfajt vonzottak a területekre, köztük számos veszélyeztetett vagy egyébként ritka fajt.
A Metsähallitus által az elmúlt években állami erdőkben végzett ellenőrzött helyreállítási égetések több száz rovarfaj számára teremtettek új környezetet.
Az egyik helyszín leégetése után a finnországi tűzrakóhelyeken található összes bogárfaj közel felét, valamint a finnországi Aradus fajok felét ott találták meg. Egyes helyszíneken a művelet utáni első évben akár 200 holtfában élő bogár is megjelent. A területekre polipok és más gombák és zuzmók, valamint rovarevő madarak is érkeztek.
“A holtfától függő fajok sokasága mindig a legközelebbi szomszédos erdőkből érkezik a tűzrakóhelyekre, ahol spontán keletkezett holtfában élnek – jellemzően a fajok elterjedési területe és ökológiai értéke a közeli erdők minőségével és korával együtt nő” – mondja Sampsa Malmberg, a Metsähallitus természetvédelmi szakértője.
Mivel a leégett erdő az egyik legritkább élőhely Finnországban, a Metsähallitus az elmúlt négy évben 14 helyszínen végzett helyreállító égetéseket; a teljes terület 344 hektár. A Finnországban előforduló bogarak közül 37 faj kedveli elsődleges vagy másodlagos élőhelyként a tűzrakó helyeket. Ezenkívül a természetvédelmi területeken végzett égetések némelyike elősegítette a nyárfacsemeték növekedését, amelyek több száz más faj számára létfontosságúak.
A helyszínek későbbi leltározása során nagy különbséget találtak a leégett és a le nem égett területeken előforduló bogárfajok között. A leégett területeken talált fajok száma 1,5-2-szerese volt az égetetlen területeken találtakénak.
A talált egyedek számát tekintve a különbség tízszeres volt a helyreállított területek javára. A helyreállító égetés célja a természetes erdőtüzek utánzása.
A fajok ismert előfordulási helyei közelében kiválasztott égetési helyek
A helyreállítási égetések elsősorban hat, ernyőfajként meghatározott rovarfajra összpontosítottak. Az ernyőfajok olyan szervezetek, amelyek megőrzése közvetve számos más faj védelmét szolgálja.
A Stephanopachys linearis bogár, a poroszlós bogár (mint pl a Lyctoxylon dentatum), az Aradus angularis, a Boros schneideri és a Phryganophilus ruficollis vagy függnek a tűzrakóhelyektől, vagy legalábbis hasznot húznak abból, ha azokhoz hozzáférnek. A Xyletinus tremulicola számára előnyös, hogy a tűzeseti helyeken nyárfák nőnek ki.
“Az égetési helyszíneket a projekt célfajainak ismert előfordulási helyeihez közel választottuk ki, hogy a fajok elterjedhessenek a tűzrakóhelyeken. Az utólagos ellenőrzés megállapította, hogy ez a legtöbb esetben sikerrel járt. Egyértelmű, hogy az égetésre szükség volt’ – mondja Malmberg.
Az erdőtüzek évmilliók óta szerepet játszanak a boreális tűlevelű erdők életében. A 17. századtól az 1850-es évek közepéig Finnországban a fenyőerdők körülbelül egy százaléka égett le évente. Az, hogy a tüzek ma már sokkal ritkábban fordulnak elő, az elsődleges oka annak, hogy 21 erdei faj veszélyeztetetté vált, és hat rovarfaj eltűnt Finnországból.
Néhány fa elpusztul, de mások túlélnek
A helyreállító égetés során a tűz ellenőrzött módon terjed az erdő talaján, általában egy korábbi gazdasági erdő területén.
A Metsähallitus projektben a legtöbb égetést olyan területeken végezték, amelyeken a projekt megkezdése előtt éveken át rendszeresen égtek. Néhányat azonban más helyszíneken is végeztek.
Egy másik kedvező tényező az Oroszországgal szembeni határ közelsége volt. A forró nyarakon az oroszországi erdőtüzek szaga és füstje még a több száz kilométerre lévő tüzekből is átterjedt Finnországba. Finnországnak és Oroszországnak mintegy 1300 kilométernyi közös szárazföldi határa van.
A határ túloldalán gyakoribbak az erdőtüzek, mint Finnországban, ami szintén segíti a tűzrakóhelyektől függő fajok túlélését – mondja Malmberg.
Finnország nyugati részén ezzel szemben a tűzzel borított területektől függő fajok visszaszorultak vagy akár el is tűntek.
“Ezek a fajok állandóan azzal a kihívással szembesülnek, hogy új tűzterületeket kell találniuk az általuk bejárható területen belül, amint a jelenlegi tűzterület jellege megváltozik, és már nem megfelelő” – mondja Malmberg.
A biológiai sokféleség előnyei fontosabbak, mint az éghajlati hátrányok
Az ellenőrzött égetés mint természetkezelési módszer a legtöbb európai számára ismeretlen, másrészt a világ minden részén elszaporodtak a veszélyes erdőtüzek, és a légköri szén-dioxid mennyisége is növekszik.
Az erdőtüzek során a faanyag és az erdő talaján lévő növényzet elégetésével szén-dioxid kerül a légkörbe. Tíz hektár (ami körülbelül 14 focipályának felel meg) ellenőrzött elégetése 80 személygépkocsi átlagos éves használatának felel meg.
A helyreállító égetés célja általában az, hogy a fák egy része elpusztuljon, ami azt jelenti, hogy a korhadó fából fokozatosan szén-dioxid is felszabadul.
“A helyreállítási égetések egyensúlyt teremtenek az éghajlati hátrányok és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos előnyök között. Még ha az éghajlat szempontjából veszítünk is valamennyit, általában úgy vélik, hogy a biológiai sokféleségre gyakorolt előnyök itt fontosabbak’ – mondja Malmberg.
Mivel az elhalt és korhadó fák helyére újak kerülnek, az erdőben végül nagyjából ugyanannyi szén-dioxid tárolódik, mint amennyi felszabadult.
Az uniós finanszírozás lehetővé teszi a helyreállítási égetést
A Metsähallitus által égetett területek a Natura hálózat részét képezik, amely az EU szárazföldi területének közel egyötödét (18 százalékát) és tengereinek közel hat százalékát foglalja magában. A Natura-hálózat célja, hogy biztosítsa a legértékesebb és legveszélyeztetettebb fajok és biotópok hosszú távú megőrzését Európában.
Az ebben a cikkben említett helyreállítási égetések a Bogarak LIFE projekt részei voltak, amelyet az EU 60%-ban finanszírozott. Az EU részesedése 1,6 millió EUR-t tett ki. A LIFE program az egyetlen olyan uniós program, amely kizárólag a környezetvédelemre, a természetvédelemre és az éghajlatvédelemre összpontosít.
“Az uniós finanszírozás nélkül nem tudtuk volna megvalósítani a projektet. Ugyanez vonatkozik több tucat más LIFE-projektre is, amelyekben az uniós finanszírozás aránya jellemzően a teljes költségvetés 60-70 százaléka’ – mondja Malmberg.
A tűzfolytonosságról a jövőben is gondoskodni fognak. Finnország és Svédország nemrég indította el a Life2Taiga projektet, amelyet szintén az EU társfinanszíroz. A teljes költségvetés itt 23,5 millió euró.
Forrás: forest.fi
Írta: Tero Karjalainen
Angolra fordította: Heli Mäntyranta
fatájolta: MM
