FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Finnország: a magastuskó javítja a biodiverzitást

A magas tuskó egyszerűen egy fa, amelynek törzsét félmagasságban levágták, és állva hagyták, hogy elkorhadjon. Fénykép: Anna Kauppi

Már elérhető az új útmutató a magastuskók meghagyására Finnországban. A finn erdőkben mintegy 5000 faj függ a holtfától. Az egyik megoldás a magas tuskók meghagyása, és most közzétették az ezek elkészítésére vonatkozó útmutatót.

A magas tuskó készítésével az élő fa egy szempillantás alatt holtfává alakul át, és ezzel egyidejűleg megindul a korhadás folyamata. A magas tuskó egyszerűen egy fa, amelynek törzsét félig levágták, és állva hagyják, hogy elkorhadjon.

A nemrégiben közzétett útmutató szerint a legjobb magas tuskók magasak és vaskosak, így nagyobb számú fajnak biztosítanak helyet. A magas tuskók legjobb helyei például a kitermelési helyek közepén és szélén helyezkednek el.

A tuskók helyének variálása a korhadás előrehaladásának változatosságát is biztosítja – mondja Salla Pitkänen a Tekopöly projekt által közzétett oktatóvideón. Pitkänen a Jyväskyläi Egyetem posztgraduális hallgatója, és a gombákra specializálódott.

A videót, amelyet írásos anyag egészít ki, a finn Természettudományi Múzeum Luomus a Tekopöly projekt honlapján teszi közzé (finn nyelven). Az útmutató különösen az erdőtulajdonosoknak és az erdészeti ágazat más szereplőinek szól.

Az útmutatóra azért van szükség, mert Finnországban nincs korábbi, kutatáson alapuló útmutató a magas tuskók készítésére vonatkozóan – írja Heidi Björklund, a projekt koordinátora egy közleményben.

Az útmutató szerint fontos, hogy a különböző típusú környezetekben biztosítani kell a holtfa jelenlétét. A magas tuskókat használó fajok némileg különböznek a félárnyékos, gyérített gazdasági erdőkben és a nyílt fakitermelési területeken.

Nyílt, napos felújítási területen például a magas tuskók különösen hasznosak számos bogár, méh és néhány gomba számára. Az erdőszéleken a magas tuskók nagyobb valószínűséggel adnak otthont fészkelő madaraknak.

Az északi boreális tűlevelű erdőkben a lucfenyő és a nyírfa különösen alkalmas magas tuskóként.

5000 faj profitál a holtfából

A Tekopöly-projekt néhány évig vizsgálta a magas tuskókat használó fajok körét. A vizsgált fajcsoportok a madarak, a gombák és a Hymenoptera (például darazsak, hangyák és méhek) voltak. A cél az volt, hogy kiderítsék, milyenek legyenek a magas tuskók, és hová kell azokat elhelyezni, hogy a legelőnyösebbek legyenek az erdőkben élő beporzó fajok és általában a gazdasági erdők biológiai sokfélesége számára.

Finnországban a holtfától függő fajok száma mintegy 5000. Többségük rovarok és fát bontó gombák. Az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások közé tartozik például a beporzás és a bomlás.

A magas tuskókról kiderült, hogy a vörös öves taplógomba [Fomitopsis pinicola] és a Chondrostereum purpureum gombáknak adnak otthont. A madarak közül különösen a nagy foltos harkály látogatta a tuskókat. A Hymenoptera fajok közül olyan fajok fedezték fel a tuskókat, mint a Hylaeus annulatus és a Megachile lapponica méhfajok.

A magas tuskók használata szerepel az erdészeti ajánlásokban és a tanúsítási kritériumokban. A PEFC-tanúsítvány például hektáronként 2-3 magas tuskó meghagyását írja elő, ha a fakitermelés helyén a holtfa mennyisége egyébként nem elegendő. Az egyes erdőgazdaságok eltérő célértékeket határoztak meg, hektáronként akár tíz tuskót is.

Ideális esetben az erdőben mind a lábon álló, mind pedig a kidőlt vagy kivágott holtfa folyamatossága biztosított.

Salla Pitkänen hangsúlyozza, hogy az állományok művelésének minden szakaszában magas tuskókat kell készíteni, hogy az állományok fiatalabb álló holtfát is tartalmazzanak. A fakivágás után a felső részt kidőlt holtfaként kell fekve hagyni, amely jó gazdája például a taplóknak.

Hogyan készítsünk magas tuskót?
Elsősorban fenyőket és nyírfákat válasszon, de fenyődominált erdőkben nyírfákat és fenyőket. Hagyjon megmaradó fákként berkenyét, nyárfát, kecskefűzt és más, kevésbé gyakori lombhullatókat. A felújítóvágások során kíméljen meg néhány erős fenyőt is, amelyekből a biológiai sokféleség szempontjából fontos, álló holtfa lesz.
Válasszon élő és egészséges fákat a magas tuskókhoz. A legyengült és elhalt fák hasznosabbak természetes holtfaként.
Válasszon erős fákat, és hagyja meg a magas tuskókat.
Idővel a magas tuskók számos faj számára hasznosabbá válnak.
A holtfa-folytonosság biztosítása érdekében az erdő növekedésének különböző szakaszaiban készítsen magas tuskókat.
A fa levágása után a tetejét hagyja meg kidőlt holtfaként.

Forrás: Tekopöly projekt: Útmutató a magas tuskók készítéséhez. (finnül)

Forrás: forest.fi
Írta: Anna Kauppi

Előző cikk

Erdei utakon Reviczky Gáborral - 206., 2023/48.

Következő cikk

Södra: Az új ültetőgép tesztüzeme ígéretes eredményeket mutat



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések