FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Erdészet és faipar klímavédelmi szerepe

A Soproni Egyetem (SoE) közel kétmilliárd forint pályázati összeget nyert ErdőLab projektjével annak kutatására, hogy miként növelhető az erdő­gazdálkodás és a faipar együttes szerepe a klíma­változás hatásainak mérséklésében. Az egyetem összes karát és Erdészeti Tudományos Intézetét (ERTI) bevonó négyéves kutatás a félidejénél jár. A projekt vezetője Borovics Attila, a SoE ERTI főigazgatója, vele beszélgettünk.

Mi az erdőgazdálkodás és a faipar együttes szerepe a klímaváltozás hatásainak mérséklésében?

– Ez a kutatás kivételes alkalom arra, hogy bemutassuk, hogyan járul hozzá a klíma­védelemhez ez a két ágazat, mert az erdő­gazdálkodás hatékonyabbá tételével egybekötött fa­ipari innováció az, amellyel a legtöbb szén­megkötést lehet elérni a közeli jövőre, például a 2050-es céldátumra. Fontos kiemelni, hogy pillanatnyi­lag egyedül az erdészeti és a faipari ágazat szénmegkötő, minden más szén-dioxid-kibocsátó.

Mi ennek a szénmegkötő képességnek a fejlesztésén dolgozunk innovációval, modernizálással, amit, ha sikerül meg­­valósítanunk, akkor semlegesíteni tudjuk majd a mező­gazdaság, az ipar és a hulladék­szektor teljes kibocsátását. Számításaink szerint az intenzifikációs erdőipari szcenárió –22 135 kilotonna szén-dioxid-mértékű szén­­megkötése és kibocsátás­csökkentése teljes­körűen ellensúlyozza az ipari folyamatok 7150 kilotonna szén-dioxid, a mező­gazdaság és egyéb földhasználat 7602 kilotonna szén-dioxid és a hulladék­gazdálkodás 3733 kilotonna szén-dioxid-mértékű, a 2021-es szinten számított kibocsátásait.

Mindez milyen változásokat okozna az erdőkben?

– Nem kell attól tartani, hogy kevesebb erdőnk lesz, ugyanis csak annyi fát vágnánk ki, amennyit a jelenlegi, nagyon szigorú, a fenn­tarthatóságot garantáló szabály­rendszer is lehetővé tesz. Ma viszont még az erdőben hagyunk jelentős mennyiségű, ipari célra is fel­dolgozható faanyagot, amit lassú égéssel a lebontó szervezetek tüntetnek el, így a szén-dioxid visszakerül a légkörbe. Ráadásul a faipar a kivágott faanyagnak, ami jelenleg hétmillió köbméter körül van évente, nagyjából csupán a felét dolgozza fel.

A magyar erdőipar szénmérlegének előrejelzése 2050-ig

Három erdőkezelési és fafeldolgozási forgatókönyv szerint a nettó erdőipari szénegyenleg 2050-re a BAU szcenárióban (business as usual, „a szokásos módon”) –8447 kilotonna (kt) szén-dioxid-egyenérték, az Extenzifikációs szcenárióban –7011 kt CO2-egyenérték, míg az Intenzifikációs szcenárióban –22 135 kt CO2-egyenérték szintet ér el, ami teljeskörűen ellen­súlyozza az ipari folyamatok 7150 kt CO2, a mezőgazdaság és egyéb földhasználat 7602 kt CO2 és a hulladékgazdálkodás 3733 kt CO2-mértékű, a 2021-es szinten számított kibocsátásait.
Miért csak ennyit?

– Mert hiányzik a megfelelő tudás, az új innovatív technológia. Például az őshonos szürke nyár, egy szárazság­tűrő fafaj területe folyamatosan növekszik hazánkban, viszont az ipari feldolgozása még nincs megoldva. A kutatás legfontosabb üzenete az, hogy azt a nagyívű fejlesztést, amelyet szeretnénk megvalósítani, csak faipari innovációkkal és új termék­fejlesztésekkel lehet elérni. Reményeink szerint rövidesen olyan fafajokat is fel fogunk tudni dolgozni a faiparban, amiket korábban nem. Ezen dolgoznak most a faipari kutatók.

Ez az Erdőlab projektnek köszönhetően kezdődött el, vagy már korábban is folytak ilyen kutatások az egyetemen?

– A projekt során jelölték ki az erdészeti kutatók a célokat. 2050-ig előre tudjuk jelezni a faipar számára elérhető fajok körét, elérhető­ségét és mennyiségét. Ráirányítottuk a faipari kutatók figyelmét olyan, idáig „alulhasznált” szárazságtűrő fafajokra, mint például a szürke nyár, a csertölgy, a mezei juhar, az ezüst hárs. Mi a teendő? Azokra a fafajokra kell a faipari innovációt, termék­fejlesztést kidolgozni, amelyekből állni fog a hazai bázis ötven-száz év múlva. Nagyon fontos a faalapú termék­helyettesítés, ennek a hatását ma már számolni és modellezni is tudjuk. Nem kell többé műanyagból, acélból vagy alumíniumból sok energia felhasználá­sával előállítani azt, amit fából sokkal olcsóbb, és kevesebb energia­­fel­haszná­lás­sal jár. A bútorok mellett akár téglát is lehet fá­ból készíteni, és egy két kilogrammos fatéglában egy kilo­grammnyi szén van tartósan tárolva azon túl, hogy az elő­állítása is lényegesen kevesebb energiát igényel.

Egy két kilogrammos fatéglában egy kilogrammnyi szén van tartósan tárolva.
(Forrás: SoE)
Hogyan kell kezelni az erdőket az éghajlatváltozás legnagyobb mértékű mérséklése érdekében?

– Az alkalmazkodóképességet kell növelni. Mit jelent ez röviden? Szaporítóanyagot, új, őshonos fajokat, gyérítési módszereket, esetleg fafajváltást. A jelenlegi projekt célja, hogy az erdészettel és a faiparral közösen a lehető legnagyobb klímavédő hatást érjük el.

Úgy látják, hogy ezt a két ágazatot nem lehet egymástól elválasztva kezelni?

– Vita folyik arról, hogy szabad-e erdőgazdálkodást folytatni. Erre az a válaszom, hogy az lenne a bűn, ha nem gazdálkodnánk, hanem magukra hagynánk az erdőket egy ellenséges világban. Gazdálkodni kell, mert csak így tudjuk jó irányba terelni a folyamato­kat. A mitigáció, azaz a klíma­változás hatásainak mérséklése a cél. Erre pillanatnyilag az erdő a legjobb eszköz. Nem tudok olyan műszaki megoldást, amellyel jobb hatásfokkal, olcsóbban vagy megbízhatóbban lehetne szén-dioxidot megkötni a légkörből. Ezért fontos megvizsgálnunk, hogy ez a rendkívül összetett, szárazföldi természeti erőforrás miként tudja szolgálni a klímavédelmet. Meg­győződésem, hogy úgy, ha az erdőt előrelátóan-okosan és összevontan kezeljük a faiparral és a faipari innovációval.

Forest Industry Carbon Modell (FICM) – Intenzifikációs szcenárió
Félidőben melyek a kutatás legfontosabb eredményei?

– Az erdészeté volt az első év a négyéves projektből. Mára az erdészeti területek jelentős része lezárult. Ennek egyik fontos eredménye, hogy létrehoztuk a Forest Industry Carbon Modellt (FICM), amely az erdei biomassza, az elhalt szerves anyagok, a talaj és a fa­termékek szénegyenlegét, valamint a termék- és energia­helyettesíté­sek útján elkerült kibocsátásokat számszerűsíti. Úgy tervezzük, hogy idén elkészülnek az első új termékek a faipar által eddig alig hasznosított fa­fajokból. Az a feladatunk, hogy ezeket az eredmé­nye­ket, az irányokat megszabva, átadjuk a faiparnak. Új módszerekkel, új termék­fejleszté­sek­kel, a hazai faanyagokra alapozva kell az új, innovatív termékeket előállítani a klíma­változás hatásainak mérséklése érdekében.

Az interjú a TKP2021-NKTA-43 azonosítószámú projekt keretében, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.

forrás: InnoTéka

Előző cikk

Zöldebb Egerért!

Következő cikk

Erdei utakon Reviczky Gáborral - 220., 2024/10.




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version