FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Legősibb ismert erdő maradványai

A tudósok feltárták a világunk eddig ismert legrégebbi – 390 millió évre visszanyúló – fosszilis erdejét a Devon és Somerset partvidékén található magas homokkősziklák között.

A megkövesedett fák pálmafélék, de a kutatók szerint vékony törzsűek lehettek, üreges középpel. A maradványokat a Hangman homokkő formációban fedezték fel Minehead közelében, a Butlin’s üdülőtábor közelében.

Ez a fosszilis erdő mintegy négymillió évvel idősebb, mint a korábbi rekordtartó – amelyet a New York állambeli Cairo városának homokkőbányájában találtak.

Fodrozódási nyomokat figyeltek meg az ősi fosszilis erdő talaján (Kép: PA)

A Cambridge-i és a Cardiffi Egyetem kutatói szerint ezek az ősi növények – Calamophyton néven – a mai fák “prototípusai” lehettek. Alacsonyak lehettek, valahol két és négy méter közötti magasságúak, és leveleik helyett több száz gallyszerű struktúrával borított ágakkal rendelkeztek.

Neil Davies professzor, a Cambridge-i Földtudományi Tanszék munkatársa elmondta: “Ez egy elég furcsa erdő volt – nem olyan, mint bármelyik mai erdő.

“Nem volt semmiféle aljnövényzet, és a fű sem jelent meg még, de rengeteg gallyat hullattak ezek a sűrűn álló fák, amelyek nagy hatással voltak a tájra.”

Az erdő a 419 millió és 358 millió évvel ezelőtti, devon korszaknak nevezett geológiai időszakhoz tartozik. Ez volt az az időszak, amikor a tengeri állatok elkezdtek diverzifikálódni, és először jelentek meg a magtermő növények.

Davies professzor elmondta: “A devon időszak alapvetően megváltoztatta az életet a Földön. Azt is megváltoztatta, hogy a víz és a szárazföld hogyan lépett kölcsönhatásba egymással, mivel a fák és más növények gyökérrendszerükkel segítették az üledékek stabilizálását, de a legkorábbi erdőkről keveset tudunk. A legkorábbi erdőkről azonban csak keveset.”

A csapat a megkövesedett növények mellett növényi törmelékeket, megkövesedett fatörzseket és gyökérnyomokat is azonosított – ezek mind megmaradtak a homokkőben.

Dr. Christopher Berry, a cardiffi Föld- és Környezettudományi Kar munkatársa elmondta: “Amikor először láttam a fatörzsekről készült képeket, azonnal tudtam, hogy mik azok, mivel 30 éve tanulmányozom ezt a fafajt világszerte.

“Elképesztő volt látni ezeket ilyen közel az otthonunkhoz. De a legleleplezőbb felismerést az adta, hogy most először láttam ezeket a fákat abban a helyzetben, ahogyan nőttek.”

A tudósok korábban azt feltételezték, hogy ez a délnyugat-angliai partszakasz nem tartalmaz jelentős növényi fosszíliákat.

A fosszilis erdőt a tudósok a Devon és Somerset partvidékén található homokkő sziklákban fedezték fel

A kutatók most azonban azt magyarázzák, a Journal of the Geological Society című folyóiratban közzétett tanulmányukban, hogy az ősi fák több százmillió évvel ezelőtt hogyan segítették a folyópartok és partvonalak stabilizálását.

Davies professzor elmondta: “Az ezekben a kövületekben található bizonyítékok a Föld fejlődésének kulcsfontosságú szakaszát őrzik, amikor a folyók a korábbitól alapvetően eltérően kezdtek működni, és váltak a mai nagy eróziós erővé.

“Az emberek néha azt gondolják, hogy a brit kőzeteket már eleget vizsgálták, de ez azt mutatja, hogy a kőzetek újbóli vizsgálata fontos új felfedezéseket eredményezhet.”

szerk/ford: Tóth János, forrás: ForestryJournal

Előző cikk

Erdei utakon Reviczky Gáborral - 220., 2024/10.

Következő cikk

Panarbora természetismereti park




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version