Ez a jelentés azt vizsgálja, hogyan segíthet a biomassza az éghajlati és környezetvédelmi célkitűzéseink elérésében, és hogyan befolyásolhatja az éghajlatváltozás az EU mezőgazdasági és erdészeti biomassza-termelését. A jelentés a biomassza különböző szakpolitikai célok érdekében történő felhasználásának legfontosabb szinergiáit és kompromisszumait is tárgyalja.
FATÁJ: A 172 oldalas jelentést az EEA, az Európai Környezetügyi Ügynökség készítette 2023. március 20-án és közzétette honlapján 2023. november 8-án. Az Európai biomassza puzzle pdf-ben letölthető (13,1 MB)
A biomassza fogalma (11. oldal): A biomassza a biológiai eredetű termékek, hulladékok és maradékok biológiailag lebomló frakciójára utal. Származik a mezőgazdaságból, beleértve a növényi és állati eredetű anyagokat; az erdészetből és a kapcsolódó iparágakból; a halászatból és az akvakultúrából; valamint az ipari és kommunális hulladékok biológiailag lebomló frakciójából (EU, 2009). A biomassza az ökoszisztémákban biológiai folyamatok révén keletkezik, emberi beavatkozással vagy anélkül.
Miért készült a “Biomassza-puzzle” jelentés? (11. oldal) A biomassza az EU számos környezeti és éghajlat-politikájának központi eleme, és kulcsszerepet fog játszani a fenntartható, klímasemleges gazdaságra való áttérésben. Ez az értékelés azt vizsgálja, hogy az emberi társadalom milyen módon lép kölcsönhatásba a biomasszát szolgáltató ökoszisztémákkal, hogyan segíthet a biomassza az éghajlati és környezetvédelmi céljaink elérésében, és hogyan befolyásolhatja az éghajlatváltozás az EU biomassza termelési potenciálját. A jelentés kitér a biomassza különböző szakpolitikai célok érdekében történő felhasználásának legfontosabb szinergiáira és kompromisszumaira is. Ebben a jelentésben a biomassza fogalma alatt az ökoszisztémákban található összes növényzetet (beleértve a talaj szerves anyagát is), valamint a gazdaságban élelmiszer és fatermékek, folyékony és szilárd bioüzemanyagok, bioanyagok és biológiailag lebomló hulladékok formájában, illetve egyéb gazdasági folyamatokon keresztül körforgásban lévő biomasszát értjük. Mivel a legtöbb biomasszát a mezőgazdaság és az erdészet szolgáltatja (2017-ben az EU teljes biomassza száraz tömeg szerinti mennyiségének 68%-a, illetve 27%-a (Gurria et al., 2022; Avitabile et al., 2023)), e jelentés elemzésének középpontjában ezek a földhasználati típusok állnak.
Az összefoglaló bevezetése:
A biomassza kulcsfontosságú az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez. A biomassza olyan növényzet, amely ökoszisztémákat alkot, szenet köt meg, valamint táplálékot és alapanyagot biztosít a bioalapú anyagok széles skálájához, amelyeket olyan ágazatokban használnak, mint az építőipar, az energiaipar, a közlekedés, a bútor- és a textilipar. A biomasszáért erős verseny folyik, mivel ugyanaz a fajta biomassza többféle végfelhasználási célt is szolgálhat, beleértve a természet és a biológiai sokféleség védelmét (nem-felhasználás). Az európai zöld megállapodás szerint a biomassza számos szerepet tölt be az élelmiszer- és energiabiztonság, a természetvédelem, a szennyezés csökkentése, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás terén. A tudományos kutatások azonban azt mutatják, hogy a jövőben nem áll majd rendelkezésre elegendő, az EU-ban előállított biomassza ahhoz, hogy a tervezett szerepek mindegyikét betöltse. Ez a jelentés rávilágít azokra a kihívásokra, járulékos előnyökre és kompromisszumokra, amelyeket meg kell érteni és számszerűsíteni kell annak érdekében, hogy a biomassza hozzájáruljon az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez – és ne akadályozza azokat.
Hogyan hasznosul a biomassza?
Az EU-ban 2017-ben 1,2 milliárd tonna biomasszát használtunk fel szárazanyagban kifejezve. Ennek 50%-át élelmiszer, takarmány és alomanyag előállítására használtuk fel az állatállomány számára, 22%-át bioenergiára, 28%-át pedig alapanyagként. A bioenergia-ágazat a biomasszát vagy közvetlen égetéssel, vagy bioüzemanyagok előállítására használja fel. A biomassza felhasználása ebben az ágazatban a szakpolitikai ösztönzők miatt 2005 óta növekszik, és 2021-ben a biomassza az EU-ban felhasznált megújuló energia 56%-át tette ki. A fás biomasszát az építőiparban, a bútorgyártásban, a papírgyártásban és a csomagolásban, valamint számos más olyan iparágban is felhasználják, amelynek működéséhez bioalapú anyagokra van szükség.
A biomasszát az ökoszisztémák szolgáltatják. Termelése és kitermelése pozitív vagy negatív hatással lehet a biológiai sokféleségre, az ökoszisztémák állapotára és a légkörből származó szén-dioxid (CO 2 ) megkötésére való képességükre. Ezért a biomassza felhasználását egyensúlyba kell hozni az ökoszisztémák megőrzésének igényeivel.
Hogyan befolyásolja a politika a biomassza termelést és fogyasztást?
Az uniós politikának alapvető szerepe van abban, hogy hogyan használjuk és kezeljük a biomasszát. Befolyásolja a biomassza mint erőforrás iránti keresletet a különböző ágazatokban, és erősíti a biomasszáért folyó versenyt. Az európai zöld megállapodás keretében folytatott szakpolitikákról készített elemzésünk azt mutatja, hogy a szakpolitikai célok megkövetelik, hogy a biomassza meghatározott szerepeket töltsön be, amelyek ellentmondásosak is lehetnek. Ez a jövőben növelheti a biomassza iránti kereslet és az EU mezőgazdasági és erdészeti területeinek kínálata közötti szakadékot, ha nem kerülnek bevezetésre a megfelelő szakpolitikai ösztönzők. Az EU “Fit for 55” csomagja keretében kitűzött ambiciózus üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentési célok számos ágazati politikához kapcsolódnak. A biomassza felhasználása a fosszilis tüzelőanyagok és más szén-dioxid-intenzív anyagok helyettesítésére például támogathatja a dekarbonizációs folyamatot az energia-, a közlekedési és az építőipari ágazatban. Ezek a szakpolitikák azonban növelhetik a biomassza iránti keresletet, ami viszont a földhasználat megváltozását és az ökoszisztémákban megmaradt, be nem takarított biomassza készletek csökkenését eredményezheti.
Ezzel szemben a biomassza-termelés biológiai sokféleségre és ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak csökkentésére összpontosító politikák (pl. a “farmtól a villáig” [FATÁJ: ennek hazai neve: a földtől az asztalig] stratégia, az erdészeti és biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiák, valamint a természet helyreállításáról szóló törvény) a természetben maradó biomassza minőségét és mennyiségét hivatottak javítani. Ez a biogazdaság és más célokra szánt biomassza-kínálat csökkenéséhez vezethet. A földhasználat, a földhasználat-változás és az erdőgazdálkodás (LULUCF) ágazatban a szén-dioxid-kibocsátás növelésére és fenntartására irányuló célkitűzések a természet- és talajvédelem (az élő biomasszában és a talajban lévő szénkészletek növelése) és a biomassza kitermelése – ideális esetben a fatermékekben való hosszú távú tárolás céljából – kombinálják.
A biomassza tehát kritikus nyersanyaggá válik. Miközben támogathatja a 2030-ra kitűzött rövid távú éghajlat-politikai célok elérését, a biomassza-ellátást, valamint a biológiai sokféleséget és a természetet nem szabad veszélyeztetni a biomassza fokozott felhasználásával.
Biomassza az éghajlatváltozás enyhítésére
A biomassza szerepe az éghajlatváltozás mérséklésében összetett. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a politika által vezérelt bioalapú termékek, amelyek a fosszilis tüzelőanyagok és az ásványi eredetű, szén-dioxid-intenzív anyagok helyettesítői. Ennek oka, hogy a helyettesítés alacsonyabb kibocsátáshoz vezet, ha a biomassza termesztése, betakarítása és felhasználása fenntartható.
Az energiatermelésre használt biomassza szén-dioxid-semlegesnek tekinthető, mivel a növények és a fák képesek újranőni és megkötni a légkörből a CO2-t. A visszanövekedés folyamata azonban több évtizedig is eltarthat, míg a biomassza égetéssel történő energetikai felhasználása rövid távon jelentős mennyiségű CO2-t és más szennyezőanyagokat juttat a légkörbe. A biomassza energetikai célú elégetésére vonatkozó, a nemzeti üvegházhatásúgáz-kibocsátási nyilvántartásokban szereplő adatok szerint 1990 és 2020 között a CO2-kibocsátás több mint 250%-kal fog növekedett. Ez a megnövekedett biomassza elégetés hozzájárult a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás csökkentéséhez. A fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás csökkentése és a levegőszennyezés növekedése között azonban kompromisszumos viszony áll fenn a nagyobb részecske- és illékony szerves vegyület-kibocsátás miatt. Az adatok azt mutatják, hogy a szilárd biomassza bioenergia céljára történő felhasználása nagyon országspecifikus, és az egyes országok között nagy különbségek vannak különösen a fás biomassza felhasználásában.
A növényzet és a talajok a bolygó legnagyobb szén-dioxid-nyelői közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy több szén-dioxidot vonnak el, mint amennyit kibocsátanak. A LULUCF-ágazaton belüli hozzájárulásukat az EU éghajlat-politikája is elismeri. Az elmúlt 30 évben az EU LULUCF-ágazata nettó elnyelő volt, de ez az elnyelés több tényező miatt csökken. Ezek közé tartozik az EU erdeinek jelenlegi állapota és korszerkezete, az éghajlatváltozás hatásai, a földhasználati változások, a gazdasági célú fakitermelés – amelybe a bioenergia is beletartozik – és az erdészeti ágazat éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása. Az erdőterületek és a kitermelt fatermékek jelentős szén kitermelők, míg a szántóföldek, a gyepterületek, a vizes élőhelyek, a települések és egyéb területek hozzájárulnak a nettó kibocsátáshoz, és ezért erőteljesebb intézkedéseket igényelnek a kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése érdekében.
A különböző tájtípusok, például az erdőterületek, az intenzív mezőgazdasági területek, a természetközeli mezőgazdasági területek és a vizes élőhelyek eltérő gazdálkodási megoldásokat igényelnek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a szénmegkötés növelése érdekében. A gazdálkodási megoldások közül sok előnyös a biológiai sokféleség szempontjából, de negatív hatással lehetnek a kitermelésre rendelkezésre álló biomassza mennyiségére. A vizes élőhelyek például nagy mennyiségű szenet tárolnak a talajban, ezért alacsony biomassza-termelőképességük ellenére fontos a védelmük. Ha a növekvő biomasszaigény növeli a vizes élőhelyeken belüli termelékenységet, vagy földhasználati változást eredményez, jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz (metán) szabadulhat fel. A termőterület nagysága és földrajzi elhelyezkedése, a betakarítás mértéke és a termelés intenzitása határozza meg, hogy ezek a különböző tájtípusok hogyan teljesítik a különböző célkitűzéseket.
A biomassza kezelésével kapcsolatos egyéb kihívások
A biomasszagazdálkodással kapcsolatban számos egyéb kihívást is figyelembe kell vennie az európai társadalomnak és a politikai döntéshozóknak a biomasszáért folyó verseny összefüggésében.
A biomassza elérhetősége jelentős kihívást jelent. Bár a biomassza nagy részét az EU-ban állítják elő, a mezőgazdasági és az erdészeti termelés közötti egyensúlyban jelentős regionális különbségek vannak mind a gazdasági teljesítmény, mind az egyes országok által termelt vagy előállítható termékek tekintetében. Ezek a különbségek hatással vannak a biomassza-kínálatra és -keresletre, az áramlásokra és az EU-tagállamok közötti belső kereskedelemre. Emellett az éghajlatváltozás gyakoribb és intenzívebb hatásai, mint például a magas nyári hőmérséklet, aszályok, késői fagyok, viharok stb. veszélyeztetik a biomassza termelést, valamint az ökoszisztémák egészségét és állapotát. A mezőgazdaságban ez gyakran a terméshozamok csökkenését és a talajnedvesség hiányát eredményezi. Az erdőkben az éghajlatváltozásnak az erdők termelékenységére és a talajra gyakorolt hatásai biomassza és szénveszteséget eredményeznek. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a múltbeli gazdálkodási döntésekből eredő egyfajú erdők érzékenyebbek az éghajlatváltozás hatásaira, mint a (szerkezet, összetétel és kor tekintetében) változatos erdők.
Ezek a regionális különbségek és az EU változó éghajlata azt jelentik, hogy a biomassza termelése Dél- és Közép-Európában korlátozottabb lesz egyes biomassza-típusok esetében, míg Európa más részein a termelési lehetőségek növekedhetnek.
Egy másik kihívás a biomassza megújuló erőforrás jellegéhez kapcsolódik, mivel a biomassza újratermelődik, bár nem végtelen erőforrás. Készlete a természetes növekedési ütemtől függ, amely a mezőgazdasági növények, a gyepterületek és a fák esetében eltérő. Ezért kritikus fontosságú a biomassza fenntartása az ökoszisztéma szerkezete, működése és a biológiai sokféleség szempontjából, ahol erre szükség van, valamint a fenntartható termelés és a felhasználásra való betakarítás fenntartható ütemben, amely lehetővé teszi a regenerálódást. A biomassza előállítása és betakarítása potenciálisan hatással lehet a környező élőhelyekre és a biológiai sokféleségre is, a földhasználat típusától, a talajtól és a gazdálkodási gyakorlattól függően mind az erdészeti, mind a mezőgazdasági földterületeken. Ez azt jelenti, hogy a környezeti fenntarthatóság gyakran megköveteli a vegyi anyagok, például a mezőgazdasági műtrágyák használatának korlátozását vagy a legelőterület hektáronkénti legeltetési sűrűségének csökkentését.
A biomassza termelésében és felhasználásában rejlő lehetőségekről szóló tudományos munkák gyakran hivatkoznak a biofizikai korlátok miatt korlátozott földterületekre. Az élelmiszerek és a biomassza iránti növekvő kereslet más gazdasági ágazatok számára növeli a megfelelő mennyiségű biomassza előállításához szükséges földhasználati változások kockázatát. A biomasszatermelés egy adott felhasználási célú kiterjesztése a földhasználat megváltozásához és az ökoszisztémákra és azok állapotára, többek között a talajban lévő szerves anyag mennyiségére nehezedő további nyomáshoz vezethet. Versenyt jelent majd a városi és egyéb mesterséges területfejlesztés is, ami a városok körüli mezőgazdasági és erdészeti területek csökkenéséhez vezet. Ez kompromisszumokat eredményezhet a hosszú távú szén-dioxid-elvonás és más ökoszisztéma-szolgáltatások, például a biomassza biztosítása között. Ez további hatással lehet az EU-ba biomasszát exportáló országok ökoszisztémáira. Az EU biomassza iránti keresletének globális hatása attól függ, hogy milyen típusú és mennyiségű árucikkekkel kereskednek, és hogy hol és hogyan termelik meg azokat.
Az előre menetel
Az EU-nak el kell döntenie, hogy a biomasszát hogyan és milyen célokra helyezi előtérbe, tekintettel a biomasszának szánt különböző szerepekre és a biomasszaellátás jövőbeni esetleges hiányára. A szakpolitikai ösztönzőknek egyensúlyt kell teremteniük a biomassza felhasználása és a 2030-ig szóló európai zöld megállapodás céljainak elérése között, miközben az ökoszisztémák jó állapotban maradnak, és hosszú távon fenntartják a biomassza és a szén-dioxid-megkötés biztosítására szolgáló kapacitásukat. Azt, hogy milyen biomassza alapanyagokat/termékeket kell előnyben részesíteni és milyen célokra, a gazdasági és társadalmi költségek alapján, valamint az e jelentésben kiemelt alábbi biomassza-funkciókhoz viszonyítva kell értékelni:
- a szén-dioxid eltávolítása a légkörből az európai ökoszisztémákban történő szénmegkötés növelésével és a szén hosszú távú tárolásának biztosításával mind az élő biomasszában, mind a biomasszatermékekben.
- a biomasszatermelés és -fogyasztás éghajlatváltozásra és környezetre gyakorolt hatásainak csökkentése az EU-n belül és kívül, valamint a biomassza termelési rendszerek ellenállóbbá tétele ezekkel a hatásokkal szemben.
- az európai gazdaságban a fosszilis és ásványi alapú anyagokat bioalapú anyagokkal és termékekkel kell helyettesíteni az üvegházhatású gázok intenzitásának/kibocsátásának csökkentése érdekében.
- a természet és a biológiai sokféleség helyreállítása az európai tájak sokszínűségének megőrzése érdekében.
- újrafelhasználás és újrahasznosítás a bioalapú anyagok és termékek legjobb felhasználása érdekében.
A biomasszagazdálkodással kapcsolatos döntések sürgősek. Ennek oka, hogy a biomasszát szolgáltató ökoszisztémák állapota általában véve nem jó, és egyre romlik, és az erdők szén-dioxid-nyelője, amelyre a 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlati célok eléréséhez oly nagy mértékben támaszkodunk, az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Ráadásul az elsődleges termelési ágazatok, például a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás már most is olyan éghajlatváltozási hatásokkal szembesülnek, amelyek még inkább veszélyeztetik a szén-dioxid-nyelőket és a biomassza termelést. A földhasználatra és a földgazdálkodásra vonatkozó politikai beavatkozások, különösen az erdőket és a mezőgazdaságot érintő beavatkozások a következő évtizedekben eredményeket fognak hozni. A 2030-ra, 2050-re és az azt követő évekre vonatkozó tervezés során már ma döntéseket kell hozni.
Továbbra is jelentős tudáshiányok vannak, és ezeket meg kell oldani annak megértéséhez, hogy miként lehet a biomasszával gazdálkodni és prioritásokat meghatározni. Az energetikai célokra felhasznált biomassza mennyiségére és típusaira, valamint a biomassza-termelésnek a különböző környezeti és éghajlati szempontokra gyakorolt hatására vonatkozó jobb adatok nemzeti szinten részletesebb ismereteket biztosítanának a politikai döntéshozók számára. A biomasszaáramlásban jelentős mennyiségű faanyagot nem jelentenek be, amelyről ismeretekre van szükség. Hasonlóképpen, a mezőgazdasági biomassza 20%-ának felhasználására vonatkozó konkrét adatok hiánya, valamint az a tény, hogy a növényeket részben bioenergiára, részben pedig takarmányozásra lehet felhasználni, megnehezíti a bioenergiára felhasznált növények és növényi maradványok pontos mennyiségének felmérését. Emellett módszertani kihívások merülnek fel a növényeket és erdőket érintő jövőbeli éghajlatváltozási hatások előrejelzésében. Az éghajlatváltozás egyes növénykultúrákra vagy az erdők termelékenységére gyakorolt abszolút hatásairól rendelkezésre álló ismeretek az EU és a tagállamok szintjén nem meggyőzőek.
A biomasszával kapcsolatos rejtély megoldásához többféle politikai válaszra van szükség:
- A biológiai sokféleség növelésére és megőrzésére irányuló célkitűzésekre van szükség az európai tájak sokféleségének fenntartásához. Az EU egészére kiterjedő, a “farmtól az asztalig”, a biológiai sokféleségre vonatkozó és az erdészeti stratégiák célkitűzéseit végrehajtó politikáknak ideális esetben meg kellene határozniuk, hogy mely területek/ökoszisztémák járulnak hozzá e célkitűzések eléréséhez, és hogy a természetgazdálkodás és a szigorú védelmi szabályok milyen mértékben tennék lehetővé a biomassza előállítására és kitermelésére irányuló emberi beavatkozásokat.
- A politikai döntéshozóknak biztosítaniuk kell, hogy a különböző felhasználási célokra szánt biomassza iránti növekvő kereslet ne vezessen fenntarthatatlan gyakorlatokhoz az EU-ban és külföldön.
- A fa bioalapú anyagként vagy energiaforrásként való felhasználása nem jár azonos előnyökkel. A fa elégetése után nem áll rendelkezésre más felhasználási célokra. A fa több lépcsőzetes és körkörös felhasználását célzó politikai ösztönzők javíthatnák a kitermelt fa éghajlati előnyeit és növelhetnék a fakínálatot, még akkor is, ha ez rövid távon csökkentheti az energetikai célokra rendelkezésre álló fa mennyiségét.
Ez a jelentés számos szinergiát és kompromisszumot emel ki a földhasználattal, a földgazdálkodással és a biomasszával kapcsolatban. Az egyik érdekelt fél számára jelentkező előnyöket egy másik fél hátrányosnak érezheti, tekintettel a földhasználatban és a biomasszában érintett vagy abból hasznot húzó különböző érdekelt felekre. Ez azt jelenti, hogy a biomassza szerepe az európai zöld megállapodásban olyan, mint egy kirakós játék, ahol a biomassza termelésével és rendeltetésszerű felhasználásával kapcsolatos számos kihívást, társelőnyt és kompromisszumot kell összeilleszteni. A társadalmi, gazdasági és politikai szereplők – és nem utolsósorban a biomasszát előállítók és fogyasztók – véleménye az európai biomassza rejtvény lehetséges megoldásairól eltér. E jelentés célja, hogy hozzájáruljon a vitához azáltal, hogy tényekkel és elemzésekkel szolgál, amelyek elősegíthetik a különböző érdekelt felek közötti vitát.
FATÁJ: E vezetői összefoglalót követően merülhet el az érdeklődő a további részletekben a 11-diktől a 132. oldalig. Utána a mindenféle hivatkozások következnek a 172. oldalig. A mű sokat foglalkozik az erdőkkel és a fatermékekkel, de mindig valamilyen gondolatkörbe ágyazva. A tartalomjegyzék (3. oldal) egyik elemében sem jelenik meg az erdő vagy a fa, fatermék szó, külön ezekre szakosodott blokk nincs.
Könnyen lehet, hogy számos további jelentésnek, intézkedésnek, sőt majd jogszabálynak, intézkedésnek lehet ez a jelentés valamennyire kiindulási alapja, így a távlati ügyekre előretekintők számára érdemes lehet alaposabban is tanulmányozni.
Összerakta: MM,
források hivatkozása a cikk elején található
