Európa őshonos erdeinek nagy része elveszett az elmúlt évszázadok során. Azonban még mindig jelentős mennyiségű természetes öreg erdő létezik, különösen északon.
Ezek az “őshonos” erdők rendkívül értékesek, mivel általában több fajnak adnak otthont, több szenet tárolnak, és ellenállóbbak a környezeti változásokkal szemben. Ezek közül az erdők közül sok Svédországban található, amelyek a boreális erdők övének részét képezik. Kanadán, Skandinávián és Oroszországon keresztül ölelik körben az északi féltekét. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az erdők ezen utolsó emlékeit gyorsabban irtják ki, mint az Amazonas esőerdőit.
[FATÁJ megjegyzés: a cikk szerzője következetesen és HIBÁSAN erdőirtásról beszél. Svédországban nincs erdőirtás. Európa egyik országában sincs ilyen. A fakitermeléssel érintett erdőterületek felújításáról EU-szerte – Svédországban is – gondoskodnak, így az erdőterület nem csökken.]Nehéz pontosan tudni, hogy mennyi őserdő van a boreális övben, mivel a különbség nem mindig szembetűnő. Egyértelmű különbség van azonban azon erdők között, amelyeket valamikor a múltban teljesen kivágtak, és azok között, amelyek soha nem szenvedtek el tarvágást.
A tarvágás az 1900-as évek elején kezdett megjelenni Svédországban, és az 1950-es évek óta az ország domináns erdészeti típusa. A korábbi vágatlan erdőket ezért valószínűleg nem vágták ki soha, ezért öreg erdőknek minősíthetők.
Ezek a védtelen őserdők Svédország termékeny erdőterületének mintegy 8 százalékát teszik ki, vagyis azt a területet, amely általában kedvező az erdőgazdálkodás számára. Ez mintegy 1,8 millió hektár őserdőt jelent, ami több, mint számos európai ország teljes erdős területe.
Ez a nem védett őserdő a fennmaradó védett őserdőkkel és természetes erdőkkel együtt az EU utolsó ismert “kiváló természetességű” ökoszisztémáinak nagy részét képezi.
Mi történik ezekkel az őserdőkkel?
2003. és 2019. között Svédországban az összes tarvágásos erdő 20 százaléka őshonos volt. Ez azt jelenti, hogy az erdészeti termékek, például a fa, a papír és a bioenergia jelentős része öreg fákból származik. A nem védett őserdők vesztesége évente 1,4 százalékot tesz ki, ami azt jelenti, hogy a 2070-es évekre teljesen el fognak tűnni, ha a tendencia folytatódik.
Összehasonlításképpen: Svédország őshonos erdőit 2008. és 2023. között hatszor-hétszer gyorsabban irtották ki, mint a brazil Amazonas erdőit. (Természetesen, tekintettel az Amazonas méretére, a kiirtott erdők teljes mennyisége sokkal nagyobb Dél-Amerikában).
Mi a következő lépés?
Az Európai Bizottság iránymutatásokat dolgozott ki valamennyi ország számára a fennmaradó őshonos és természetes erdők feltérképezésére és védelmére. Szükség lesz egy összehangolt rendszerre, amely feltérképezi és figyelemmel kíséri a boreális erdőket, hogy kiderüljön milyen ütemben vesznek el. Sajnos ez nagy és nehéz feladat. Mégis ez lehet az egyik utolsó esély arra, hogy megvédjük és helyreállítsuk a természetes erdők nagy területeit. Az őserdők kitermelése ugyanis évszázadokkal késlelteti a helyreállítási törekvéseket.
forrás: kiderül.startlap.hu
