Az európai erdők nagyon változatosak, és fontos szerepet játszanak társadalmunk fenntartható szervezésében. Az európai erdők a déli Kanári-szigetek fenyőerdőitől a sarkkörtől északra, Svédországban és Finnországban található nyírfaerdőkig terjednek.
Az európai erdők Európa különböző éghajlati övezeteiben találhatók: a 22,3 °C-os éves átlaghőmérsékletű Máltától a -0,3 °C-os éves átlaghőmérsékletű finnországi Nuorgamig. Földrajzi értelemben az Európai Unió és erdői az Alaszka legészakibb részétől a déli Mexikóig terjedő szélességi körök között húzódnak.
Ezt a sokféleséget egyazon erdészeti politikával és egységes intézkedésekkel kezelni rendkívül nagy kihívás, ha nem lehetetlen. Az európai erdőkkel való gazdálkodás nemcsak minket, hanem a jövő generációit és Európa biológiai sokféleségét is érinti. A fenntartható erdőgazdálkodás egyre inkább a politikai döntéshozók figyelmét is magára vonja Európában. Ez a jelentés bemutatja az európai erdők és erdőgazdálkodás sokszínűségét, és tájékoztatást nyújt az európai erdők állapotáról.
Az “Azonos, de különböző európai erdők és erdőgazdálkodás” című jelentés a svéd Future of Forestry kezdeményezés, a francia UCFF – Les Coopératives Forestières, a lengyel SITLID Oddział és az Osztrák Faipari Szövetség együttműködésével készült.
A tanulmány összefoglalójában ez olvasható:
Összefoglalva, az európai erdők gazdag szövevénye, amelyet Ausztria, Franciaország, Lengyelország és Svédország eltérő tájképei és erdőgazdálkodási gyakorlatai szemléltetnek, kiemeli, hogy mennyire bonyolult egy ilyen változatos kontinensen egységes szakpolitikák alkalmazása.
Jelentésünk hangsúlyozza az EU-n belüli sokféleséget ünneplő, személyre szabott megközelítések fontosságát. Nem az uniformizálásról van szó, hanem a stratégiai alkalmazkodásról. Az erdők különböző előnyeikkel alapvető fontosságúvá váltak a zöldebb jövő felé vezető úton.
Ausztria területének 47,9 százalékát borítják erdők, ami jóval az uniós átlag felett van.
Svédország a boreális erdők dominanciájával és a visszatartó erdőgazdálkodásra helyezett hangsúlyával sajátos megközelítést mutat Franciaországhoz képest, ahol a kontextus és a kihívások egészen mások.
Ezen túlmenően az osztrák fenntartható fakitermelés, amely mélyen a környezetvédelmi megfontolásokban gyökerezik, ellentétben áll a lengyelországi növekvő fakitermeléssel, amelyet az elöregedő kereskedelmi faállományok alakítanak. Az egyes országok megközelítése tükrözi az adott ország sajátos ökológiai és gazdasági környezetét.
Ezért a mindenkire szabott politikák figyelmen kívül hagynák ezeket a különbségeket, és ezzel azt kockáztatnák, hogy hatástalan vagy kontraproduktív eredményeket érnének el. Hasonlóképpen, a mindenkinek megfelelni akaró kompromisszumok nem optimális megoldást eredményezhetnek, mivel figyelmen kívül hagyják az egyes országok sajátos árnyalatait és követelményeit.
Az erdők, ahogyan azt eredményeink is hangsúlyozzák, nemcsak a biológiai sokféleséghez járulnak hozzá, hanem a fosszilis tüzelőanyagokról való átálláshoz elengedhetetlenül fontos megújuló anyagforrásként is szolgálnak. A biogazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázásához innovációra és az egyes országok erdeinek sajátos jellemzőinek speciális megértésére van szükség.
Miközben a közös európai táj bonyolult viszonyai között eligazodunk, fogadjuk el a sokszínű erdeinkben rejlő erőt, és kovácsoljunk utat a fenntartható, innovatív és bioalapú jövő felé. A zöld átmenet nem egy mindenki számára megfelelő vállalkozás, hanem egy olyan közös utazás, ahol minden ország erdei egyedülálló módon járulnak hozzá egy fenntarthatóbb jövőhöz.
forrás: holzindustrie.at
