“Vagy többet. Vagy valamivel kevesebbet. Még nem tudom. A számok főleg arra jók, hogy a 10 millió Fa közösségi munkájában kifejezzenek valami hozzávetőleges nagyságrendet. Nem a pontos darabszám a döntő. Kábé 10 Margitszigetnyi fa került ma a földbe. Fontosabb, hogy az ország 281 pontján. (106 településen), valamint Felvidék és Székelyföld egy-egy településén a felkérésünkre, biztatásunkra, közel hatezer ember ragadott ásót, hogy fákat ültessen.“ – Bojár Iván András, a 10 millió Fa alapítójának összefoglalója a Nemzeti Faültetés Napjáról.
Akkora tömeg, amennyit még környezetvédelmi akció ebben az országban nem tudott megmozgatni. Bős-Nagymaros, Zengő, a tavak kisajátítása, az erdőirtó rendelet komoly tömegeket mozgatott, de nem protest, hanem proaktív cselekvés szándékával ilyen sokan még nem mozdultak meg egyszerre. Hihetetlen büszke vagyok!
Felemelő nap volt. Az elmúlt pár nap során, mintha rendeltük volna, sokfelé volt némi eső. Kevéske sajnos, messze nem pótolva a hónapok óta kínzó aszályt, de abban segített, hogy könnyebben tudtunk ásni ma, a Nemzeti Faültetés Napja reggelén.
Emelkedettség és áradó öröm
Napok óta emelkedett hangulatban, szinte a föld felett járok. Boldogság és mindent átható jóérzés tölt el. Csodálatos emberek vesznek körül, elképesztően tehetséges munkatársak, mélyen motivált, a természetért elkötelezett emberek, akik az elmúlt öt év alatt barátaimmá és egymás barátaivá váltak a 10 millió Fában. Ezzel a mostani akciónappal hirtelen akkora feladat szakadt a nyakunkba, hogy meg kellett sokszoroznunk magunkat és egy sor új munkatársunk lett. Az újak közül sem csalódtunk senkiben, sőt, gazdagodtunk, fejlődünk velük, általuk.
Legnagyobb hálát és köszönetet Hervai Franciska és Kéri Gabi elképesztő munkabírású jelenléte miatt érzek. Fantasztikus nők, igazi tartóoszlopai az alapítványnak, és elsőszámú képviselői az ügynek. És itt még nagyon sok nevet tudnék, s kellene bizonyára hosszan felsorolnom, remélem mindannyian érzik, hogy hálával és jóérzéssel gondolok rájuk. Nők, és szerencsére ma már olykor férfiak is, akik az elmúlt hetekben, hónapokban temérdek időt, figyelmet, energiát szenteltek annak, hogy ez a mai nap ilyen tökéletesen sikerüljön. És hála mindazoknak a kiváló közéleti szereplőknek, itt hadd emeljem ki a kezdettől nagykövetünkként velünk tartó Pokorni Liát és régi barátomat Geszti Pétert, akik messzi vitték a Nemzeti Faültetés Napja hírét. Köszönet ért! Nélkülük biztos, hogy nem tudtunk volna annyi érzékeny és velünk lélegző emberhez eljutni.
A politika és mi
Ahogy egy ilyen horderejű és érzékelhetően népszerű esemény kapcsán ez szinte magától értetődő, bennünket is megtalál, minden eredeti szándékunk ellenére, érint a napi politika. Nyilván az a legbosszantóbb, amikor vannak, akik csak azt figyelik vagy látják, hogy a pártpolitikai szférából kik vesznek részt az eseményeinken. Nem hiúság, hanem a valósághoz, igazsághoz ragaszkodás tesz ilyenkor bosszússá. Ezért különösen megbecsüljük, amikor korrekten tájékoztatnak rólunk.
Ahol tudtuk eddig is elmondtuk: a fák törzse kör alakú, nincs se jobb, se bal oldaluk. Ahogy nincs se jobb, se baloldala a klímakatasztrófának, az aszálynak, az árvíznek sem. Egy világunk van, amit általában túlterhelünk, olykor tönkreteszünk. És ennek a Földnek tökmindegy, hogy ártalmainkat bal vagy jobboldaliként okozzuk. És fordítva, ilyen teremtő napokon is, amikor szeretnénk kedvesek lenni a Földdel és a természettel, mindegy, hogy amúgy hová szavazunk. Mi a 10 millió Fában úgy szeretünk gondolni a munkánkra, hogy amikor árkokat látunk, azokba fákat ültetünk. Fákat, amelyek mindenki javára dolgoznak majd a jövőben.
Minden politikus ültessen!
Minden korábbi ültetésünk és megmozdulásunk alkalmával aggályosan kerültük, hogy ne csússzunk és hanyag, felületes véleményformálók ne is tolhassanak bennünket a pártpolitikák ártó mágneses terébe, ahol nekünk nincs dolgunk. Most mégis változtatunk ezen. Felkérjük az ország valamennyi kereszténydemokrata, fidelitászos, tiszaszigetes, polgárikörös, dékás (és ki tudja még hány féle politikai formáció vagy szimpatizáns közösség létezik) képviselőit, legközelebb jöjjenek és ültessenek velünk, magukért, vagyis óhatatlanul egymásért is, az emberiség javára. Egy év múlva, választási évben is megrendezzük a Nemzeti Faültetés Napját. Tessék, jöjjenek, mutassa meg minden politikai közösség, hogy felelős és gondoskodó a természet, a jövő, a gyermekeink holnapi életkörnyezete iránt!
Remény
Rendkívül ellentmondásos, turbulens időszakot élünk. Tudom, mert látom és megtapasztaltam, hogy a szorongásra okot adó hírekkel szemben, mindazok az ezrek, akik ma kijöttek fát ültetni, kijöttek a szabad ég alá a koratavaszi verőfénybe, azokra a médiából, a politikából ránk záporozó negatív hatások sokkal kevésbé hatnak. A faültetés nem tud nem reményt ígérni! Nem tudja nem azt üzenni, hogy van és lesz holnap. Hogy az embernek, bármilyen szörnyetegeket érzékelünk is a saját terünkbe betörni, van jobbik énje. Van a mai emberi létezésnek is szép oldala. És az a jobbik én sem tehetetlen, sodródó. Igen is meg tudjuk ragadni az ásót, kimehetünk a parkba, erdőaljára, szabad térségre és fákat ültethetünk. Kapcsolatot, személyes szövetséget köthetünk a természettel, megtalálhatjuk valódi helyünket a fölöttünk boltosuló ég alatt.
Ma sokezren ezt éltük meg. Gyerekekkel, kutyákkal, családokkal, barátokkal, szomszédokkal összefogva. Szép volt és felemelő. Kívánom, hogy mind többen és többen társuljanak hozzánk ezekért a jóérzésekért.
Mindenkinek hálásan köszönöm, aki részt vett. Találkozunk (legkésőbb) jövőre, a következő Nemzeti Faültetés Napján.
forrás: Bojár Iván András
