A témában a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Erdészeti Szakértői Hálózata 2025. tavaszán országos rendezvénysorozatot szervezett 15 vidéki helyszínen. A Nógrád vármegyei rendezvényre 2025. május 20-án került sor, melyhez a helyszínt és az egyik előadót az Ipoly Erdő Zrt. biztosította.
Általános és erdészeti klímakutatóktól évtizedek óta halljuk, hogy ha a környezet állapotában és folyamataiban tapasztalt változások folytatódnak, akkor nagy baj lesz. Az erdők és erdőgazdálkodás szemszögéből nézve akkora baj, amit már az erdők sem képesek kompenzálni, illetve maguk az erdők is jelentősen sérülhetnek, egyes helyeken akár a létük is megkérdőjeleződhet.
Nahóczki László, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara regionális erdészeti szakértőjének rövid gondolatébresztő előadásából megtudhattuk, hogy a változások olyan üteműek, amelyekkel az erdei életközösségek a rájuk egyébként jellemző nagy fokú alkalmazkodóképességgel sem képesek lépést tartani. Így, ha el akarjuk kerülni előbb a faállományok, majd a védőhatás nélkül maradt teljes erdei életközösség pusztulását, akkor az erdők alkalmazkodási folyamatát aktív erdészeti beavatkozásokkal segítenünk kell.
Erdészként úgy gondoljuk, hogy erre szükség van, és képesek vagyunk rá. A rendezvénysorozat keretében a szervezők arra keresik a választ, hogy a gyakorló erdőgazdálkodókban, erdészeti szakirányítókban mennyire tudatosult az erdeik fenyegetettsége, és arra milyen válaszokat keresnek, ismernek vagy már alkalmaznak is.
Ugyanezek a kérdések – persze egy másik szemüvegen keresztül – nyilvánvalóan felmerülnek a gyakorló erdőtervezőkben és erdőfelügyelőkben is. A rendezvényekre ennek megfelelően ők is meghívást kaptak.
A tapasztalatok alapján az látható, hogy a kérdéskör – összhangban a klímakutatók prognózisaival – az ország egyes térségeiben tevékenykedő erdőgazdálkodók és szakemberek körében eltérő súllyal és tartalommal merül fel. Míg a kedvezőbb csapadékviszonyokkal rendelkező hegy- és dombvidéki térségekben, valamint a folyók menti térségekben várhatóan lassabb ütemű változásokkal, és elsősorban a faállományviszonyok átrendeződésével kell számolni, addig a síkvidéki – az alföldi, mezőföldi, kisalföldi –, többletvízhatástól mentes térségekben már ma vagy a közeli jövőben a zárt erdőtársulás, szélsőséges esetben pedig a fás vegetáció léte kérdőjeleződik meg.
Ennek megfelelőn fordul a helyi szakemberek figyelme is a környezeti változásokra. A kedvezőbb adottságú térségekben talán egy kicsit álmosabban, mint lehetne, a kritikus területeken viszont éberen, egyúttal azonban sok esetben kétségbeesetten, tanácstalanul, segítségért kiáltva.
Nógrád vármegye területe valahol a paletta középső részén helyezkedik el. Ezen belül társaságunk gazdálkodási területén kedvezőbb klímájú, őshonos erdők találhatóak, ahogy azt Kovács Márton főmérnök előadásából megtudhattuk. Mi is érezzük a változásokat, és igyekszünk felkészülni azokra, illetve az erdeinket felkészíteni azokra. Erdeinket, illetve erdőkezelési gyakorlatunkat a környezeti változások mellett a gazdasági változások éppúgy érintik, mint a társadalmi elvárások változásai. Őshonos fafajokból álló erdőtársulásainkban évtizedek óta igyekszünk a természetes, elegyes erdőszerkezet kialakítására és az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására. Bízva abban, hogy ezzel ellenállóbbá tehetjük azokat a várható változásokkal szemben. A jelentősen károsodott faállományok, például fenyvesek helyén pedig a középtávú klíma prognózisoknak megfelelő fafajösszetételű, ugyancsak elegyes faállomány kialakítására törekszünk.
Külön kiemelte, hogy az erdők ellenállóképességét javító erdőgazdálkodási tevékenységek végrehajtását jelentősen akadályozza még a térségben kiemelkedően magas vadkárkockázat. A nagyvadállomány jelentős csökkentése nélkül ezt gyakorlatilag csak vadkárelhárító kerítésekkel lehet eredményesen elhárítani. Az erdőgazdálkodási tevékenységek sok szempontból kívánatos elaprózott végrehajtása azonban azt feltételezné, hogy gyakorlatilag teljes erdőtömböket be kellene keríteni, ami viszont akadályozná az erdők közérdekű funkcióinak érvényesülését, illetve szakmailag és gazdaságilag is vállalhatatlan megoldás. Kovács Márton hangsúlyozta, hogy a kedvezőtlen környezeti változások olyan időszakban érik az ágazatot, amikor más problémák, például a fapiaci és munkaerőpiaci viszonyok átrendeződése is hátráltatja a működést. Elengedhetetlen a hatékonyság növelése, a digitalizációs lehetőségek kihasználása, az újszerű technológiák kipróbálása és alkalmazása. Emiatt az ágazatnak nagy szükséges van a Közös Agrárpolitika keretében rendelkezésre álló támogatási forrásokra. Várjuk a szakmai és technológiai fejlesztéseket célzó pályázati felhívások megjelenését, amelyek az erdőknek a klímaváltozás kedvezőtlen változásaihoz való alkalmazkodását is szolgálják majd.
A társadalmi elvárások változása a gazdasági és sajnos a környezeti tényezőkhöz hasonlóan – az erdők életciklusához mérten – rendkívül gyorsan változnak. Az erre való felkészülés és megfelelés szintén meghatározó lesz az ágazat jövője szempontjából.
A rendezvény utolsó részében Nahóczki László elsősorban a már megjelent erdészeti támogatási pályázatokról adott rövid tájékoztatást.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara jelenlévő erdészeti szakértői jelezték, hogy a rendezvénysorozat tapasztalatait június 5-én egy ágazati kerekasztal-beszélgetés során ismertetik az ágazatvezetés, az erdészeti tudomány, az igazgatás, valamint a szakmai és érdekképviseleti szervezetek képviselőivel. A cél, hogy egy széles körű közös gondolkodás induljon el a felmerülő szakmai feladatokról, lehetőségekről, valamint az ágazati szabályozás és támogatáspolitika ezekhez történő igazításáról.
Szalai Károly erdészeti szakértő/NAK / Ipoly Erdő Zrt.
