Miért nem ördögtől való az állami erdőgazdálkodás, és hogyan szolgálja a jövőt – nemcsak ökológiai, hanem gazdasági értelemben is? A közelmúltban megjelent egy cikk, amely erős állításokat fogalmaz meg az állami erdőgazdálkodással szemben, sokszor pontatlan példákra és félreértelmezett összefüggésekre támaszkodva. Erdőgazdálkodóként napi szinten foglalkozunk a hazai erdők kezelésével, fontosnak tartjuk, hogy a nyilvánosság számára érthetően, tényekre alapozva válaszoljunk. A célunk nem a vita, hanem a tájékoztatás – és annak megmutatása, hogy a felelős erdőgazdálkodás, felelős erdőkezelés nem ellensége, hanem eszköze a természetvédelemnek.
1. Fa az Ajkai Erőműbe – a példa nem állja meg a helyét
A cikk az ajkai hőerőművet említi, mintha a Börzsöny erdeiből odaszállított fa lenne az egyik nagy probléma. A Börzsönyből nem kerül fa az ajkai erőműbe. Ráadásul a másik példa – a rózsahegyi „biomasszaüzem” – sem helytálló: az egy papírgyár, nem égetőmű. A laikus olvasó könnyen félrevezethető a szavakkal, mert nem minden faanyagból lesz tűzifa vagy „füst”. A fából bútor, papír, építőanyag is készülhet – mindezek tárolják a szenet, és így hozzájárulnak a klímavédelemhez.
2. A faanyag érték – nemcsak pénzben, hanem munkahelyekben is
A cikkben említett néhány milliárd forintos költség mögött valójában több ezer ember megélhetése áll. Munkavállalók, vállalkozók, turisztikai szolgáltatók, erdei munkások– családok ezrei élnek ebből a munkából, elsősorban vidéken, ott, ahol más lehetőség alig van.
3. Az égetés és a klímavédelem kérdése – megújuló vagy fosszilis?
A cikk az égetés hatásfokát kritizálja, de nem veszi figyelembe: a tűzifa megújuló energia- és nyersanyagforrás, míg a földgáz vagy a szén elégetése évmilliókkal ezelőtt elraktározott többlet-szenet szabadít fel, a fa esetében a szén-dioxid körforgásban marad. Egy kivágott és elégetett fából csak annyi szén-dioxid kerül a légkörbe, mint amennyit az a fa az élete során a légkörből megkötött, eltárolt. Emellett a korszerű tüzelőberendezések hatásfoka ma már jóval magasabb, mint amit a cikk sugall.
A fenntarthatóan termelt és hasznosított faanyag tehát fontos szerepet játszik a körforgásos gazdaságban:
- ellentétben a fosszilis nyersanyagokkal (pl. kőolaj, fémek) – megújul,
- újra hasznosítható és felhasználható:
- régi épületfákból, bútorokból új termékek készíthetők,
- faforgács, forgácslap, pellet formájában is hasznosítható,
- az élettartama végén bioenergiává alakítható (fosszilis tüzelőanyagot váltva ki).
- A megkötött szén-dioxidot a faanyag továbbra is tárolhatja – akár évtizedekig, évszázadokig egy ház szerkezetében vagy egy bútorban.
- A fatermékek energiamérlege többszörösen kedvezőbb (ezzel az ökológiai lábnyomuk kisebb) az iparban előállított építőanyagokénál.
- A fa számos új típusú anyag (pl. bio-műanyagok, textilszálak, kompozitok) alapanyaga lehet, ezzel is hozzájárulva a fosszilis anyagokat kiváltó gazdasági modellekhez.
4. A Mecsekben sem „vágnak mindent tarra”
Az „elképesztő tarvágások” általánosítása szintén félrevezető. Magyarországon az állami erdőgazdálkodásban minden fakitermelés évtizedre szóló, a Nemzeti Park Igazgatóságok bevonásával készült erdőtervek szerint való és hatóságilag engedélyezett, a természetvédelmi szempontokat a Nemzeti Park Igazgatóságok külön is vizsgálják. A mecseki példák is erdőtervek szerint, éves természetvédelmi engedéllyel történnek, a vágásformák között sokféle természetközeli módszer szerepel. (A Mecsekerdő Zrt-t és a Fényi erdőért erősen bírált Nyírerdő Zrt.-t egyébként, a WWF Magyarország éppen a napokban tüntette ki Klímabarát Erdőgazdálkodó díjjal.)
5. A fekete gólya védelem alatt áll – jogilag és gyakorlatban is
A fekete gólya fészkelőhelyeit az erdőgazdálkodók térképen vezetik, fészkelési időszakban az érintett erdőrészleteket meg sem közelítik. Nemcsak időben, hanem térben is biztosított a védelmük. Az országban a faj állománya stabil, sőt több helyen erősödik. A fekete gólya azonban soha nem lesz olyan gyakori, mint fehér rokona. Ez nem a védelem hiányát jelzi, hanem a faj természetes igényeit: rejtett életmódot folytat, háborítatlan, öreg erdőkben fészkel, és nagy kiterjedésű, mozaikos élőhelyekre van szüksége – amiből évszázadok alatt nem az erdőgazdálkodás, hanem a terjeszkedő civilizáció vont el egyre többet.
A természetvédelem mindazonáltal egy-egy jelölőfaj, vagy ritka, veszélyeztetett faj védelmére irányul, melynek fenntartása az utókor számára csak kezeléssel lehetséges, hiszen a természeti folyamatok állandóan változnak, így aztán egy-egy faj az ember beavatkozása nélkül is eltűnik.
6. A madarak és a gyapjaslepke – téves kapcsolat
A gyapjaslepke hernyóját alig fogyasztják a madarak – kutatások szerint a szőrös testük miatt nem vonzó táplálék számukra. A természetes ellenségeik közül sokkal inkább hatékonyak a vírusok és gombák. Nincs bizonyított összefüggés aközött, hogyha kevesebb a madár, akkor több lesz a gyapjaslepke – az állítás így félrevezető.
7. „Országos probléma” – de most nem a védett erdőkről van szó?
A cikk több állítása is úgy kezdődik: „noha a Börzsönyben nem így van…”. Akkor miért a Börzsönyt helyezi a fókuszba? Az országos összevetés nem jelent kritikát a védett területek erdőkezelésére nézve. Pontosan ezek a térségek mutatják, hogyan lehet természetvédelmi célokat összehangolni a szakszerű erdőkezeléssel.
8. Természetvédelem vs. klímavédelem – miért nem lehet csak az egyiket nézni?
A cikk felteszi a kérdést: „Mi érdekünk lenne…?” – majd azt sugallja, hogy a legjobb az lenne, ha semmilyen beavatkozás nem történne az erdőkben. Ez figyelmen kívül hagyja a klímaváltozás valóságát. A természetközeli erdőgazdálkodás segít a klímavédelemben, mert:
- Egy magára hagyott erdőben idővel lelassul a szénmegkötés: amikor az élő és elhalt anyag mennyisége egyensúlyba kerül, az erdő már nem tud több szenet elraktározni.
- Ezzel szemben a természetközeli módon kezelt erdők hosszú távon is képesek hozzájárulni a klímavédelemhez: a kivett faanyagot épületelem, bútor formájában évtizedekre megőrizzük, így a benne tárolt szén addig nem kerül vissza a légkörbe.
9. 75 millió vagy 2000 forint? – ez így értelmezhetetlen
Az „egy fa értéke” nem forintosítható úgy, mint egy cipő ára. A számok mögött teljesen más számítási logikák állnak, ezek nem hasonlíthatók össze. Mi több, az említett gazdasági érték nagyságrenddel alubecsült, az ökológiai pedig nem alátámasztható feltételezés. A fa ökológiai és gazdasági szerepe is fontos, de nem ugyanabban a dimenzióban mérendő.
Amennyiben a félrevezető példát mégiscsak folytatnánk, és egy ötvenéves bükkfát (képletesen) elfogadnánk a Börzsöny védett bükköseiben 75.000 Ft értékűnek, akkor:
- az 50-59 év közötti faegyedek becsült száma: 291 ha x 400 db/ha = 116.400 db
- az összes faegyed kalkulált értéke: 116.400 db x 75 MFt/db = 8730 milliárd Ft
Valamint, ehhez hozzá kellene még adni a védett terület egyéb részein élő, többi őshonos fafaj, a tölgyek, gyertyánok, juharok, kőrisek, és egyebek értékeit. Tehát, mekkora gazdasági és ökológiai értéket hoz létre évről-évre egy állami erdőgazdálkodó?
10. A természetesség nőtt – nem csökkent
Elhangzott, hogy az erdőterület csak mennyiségben nőtt a 20. század óta. Az elmúlt évtizedekben jelentősen öregedtek az államilag kezelt erdők, nőtt az őshonos fafajok aránya, és az egykori mesterséges ültetvények is fokozatosan természetesebbé válnak. Nagyon sok un. „erdőszerkezet átalakítás” történt és zajlik most is szerte az országban, melynek során nem őshonos erdők átalakítása történik őshonos erdőtársulássá. Ezeket a folyamatokat az erdőtervek és a természetközeli erdőkezelés támogatja, nem hátráltatja.
A cikk hatásbecslést hiányol a Natura 2000 területekre. Bizonyára a benne nyilatkozó szakértők is tudják, hogy minden erdőtervezés kötelező és megvalósuló eleme a tervben foglaltak hivatalos, dokumentált felülvizsgálata a Natura 2000 élőhelyek és jelölő fajok szempontjaiból.
11. A nemzeti parkok megítélése
A cikk sugalmazásával ellentétben, a Börzsönyben konstruktív és előremutató párbeszéd, együttműködés folyik a Nemzeti Park Igazgatóság és az állami erdőkezelő között.
A nemzeti parkok erdőkezelésre gyakorolt szerepe – az állítással ellentétben – ma nem csupán tanácsadói, hanem meghatározó. A kötelező érvényű erdőtervek elkészítésére a legapróbb részletekig ráhatásuk van, előzetes egyetértésük nélkül nem történhet semmiféle fakitermelés.
Emellett, számos részletkérdésben irányt mutathatna a tájegység természetvédelmi kezelési terve, aminek elkészülte lassan három évtizede késik.
12. Miért fontos a tisztánlátás?
A cikk szerzője láthatóan elkötelezett a természet védelme mellett, ami tiszteletre méltó. De a jó szándék nem pótolja a pontosságot. Ha egyoldalúan, érzelmekkel, indulatokkal és tárgyi tévedésekkel teli írások születnek, az nem segíti a nyilvánosság korrekt tájékoztatását és a párbeszédet. Készek vagyunk együtt dolgozni minden olyan szereplővel, akinek szívügye az erdők jövője – de kérjük, hogy a vita során a tények súlya és az arányosság se vesszen el!
Gálhidy László kiemelte a cikkben:
„A WWF Erdő programjának két fő iránya van:
- az egyik, hogy legalább a nemzeti parkok területének egy részét hagyják érintetlenül, alakuljon ki valódi vadon;
- a másik pedig az örökerdő-gazdálkodás felé történő paradigmaváltás.”
A tisztánlátás érdekében tesszük közzé, hogy a Börzsöny állami erdeinek ma már (a természetvédelmi szempontból kiemelt értékű) egyhatodát egyáltalán nem érinti erdőgazdálkodás. A fennmaradó területnek pedig közel a 30 százalékát folyamatos erdőborítást szolgáló módszerrel kezeljük.
A jövő erdei nem nőnek maguktól. Gondozni kell őket – felelősséggel, szaktudással, türelemmel. Ez az állami erdőgazdálkodás elsődleges célkitűzése.
