Tölgyerdeink egészsége teljesen leromlott, már-már drasztikus állapotban van, holott ezek a területek Magyarország legnagyobb biológiai sokféleségű szárazföldi élőhelyei. Szerencsére még nincs minden veszve, hiszen páratlan összefogás alakult ki környezetvédelmi szervezetek között a tölgyesek megmentéséért.
A 2017-től 2026 végéig tartó LIFE4OakForests célja természetvédelmi erdőkezelési beavatkozásokkal az erdő regenerációjának elősegítése, emellett a változatos erdőszerkezet, az őshonos fafajösszetétel és a mikroélőhelyek helyreállítása. Az Index a napokban Cserépfalu határába látogatott, hogy személyesen is betekintést nyerhessen a projekt résztvevőinek munkájába, valamint egy terepbejáráson tapasztalhassa az eddigi eredményeket.
„Mindegyik eljárásnak megvan a maga múltja, kisebb-nagyobb mértékben ezeket a belenyúlásokat, szálalásokat, ültetéseket, állomány alá telepítéseket régebben is alkalmazták, sőt most is alkalmazzák sok helyen” – fogalmaz a túra elején Kovács Árpád, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának erdészeti referense, hozzátéve, hogy több új, saját módszert is alkalmaztak a projektben. Elmondása szerint a LIFE4OakForests nem nyereségérdekelt projekt, a cél érdekében kitermelt fák – az akác kivételével – nem kerültek értékesítésre, holtfának otthagyták őket a területen.
Kovács Árpád szerint „ebben a formában ez gazdaságilag egy erdőgazdálkodó számára nem érné meg, viszont nagyon sok olyan eleme van a beavatkozásoknak, ami nem jelent többletköltséget, sem elmaradt hasznot”. A csapat ezekre is próbálja felhívni a figyelmet azzal, hogy összegzi, a projekt mennyire javította az erdők természetességi állapotát, illetve hogy egyes beavatkozási formák miképpen lennének alkalmazhatók nyereségérdekelt gazdálkodás keretében is.
Kovács Árpád
Már látni az eredményt
A Bükki Nemzeti Parkban 2018 óta tíz mintaterületen – összesen 680 hektáron –, köztük a kevesebb mint 1000 lakost számláló Cserépfalu határában 91 hektárnyi területen újszerű természetvédelmi kezelési megoldásokat alkalmaznak az igazgatóság munkatársai. A nyolcadik éve zajló beavatkozásoknak hála mára szemmel látható az eredmény: a különböző növény-, állat- és gombafajok ismét megtöltik élettel az egykor gazdasági céllal művelt tölgyeseket.
Amit itt látunk, szintén az egyik erdőrészlet. Fent a tetőn feketefenyő van, ami egy idegen honos fafaj. Némelyik már pusztul is, mivel a fenyőket megbontottuk, meggyűrűztük, hogy állva elszáradjanak, illetve kidöntöttünk párat, amelyek alatt máris megjelentek az őshonos fafajok. A bucka túloldalán az akác sokkal agresszívabb, terjeszkedik sarjról is, magról is, szóval az akácot ki kellett vegyszereznünk, és kitermelnünk, majd beültettük őshonos fafajokkal és elegyfajokkal. Ezek a területek jórészt tsz-erdők voltak, amelyek a kárpótlásban magánkézbe kerültek. Egy részük eleve a nemzeti parkhoz került, több részüket pedig később – az állam nevében – a nemzeti park megvásárolta
– mutat az erdészeti referens az elkerített domboldal felé, mielőtt megkezdenénk a terepbejárást. A szakemberek a projekt keretében egységes természetvédelmi erdőkezelési tevékenységeket hajtanak végre, amelyeket később demonstrálnak is.
- Lékeket alakítanak ki;
- speciális szempontú gyérítéseket hajtanak végre;
- mesterségesen hoznak létre a természetben lassan kialakuló mikroélőhelyeket.
Ezek az eljárások mind hozzájárulnak a tölgyesek természetesebbé, egészségesebbé válásához, a bekövetkező erdőszerkezeti és összetételbeli változásokat pedig tudományos módszerekkel követik nyomon és értékelik ki. A megvalósítás ideje alatt szerzett tapasztalatokat összegzik, és olyan kezelési javaslatokat dolgoznak ki, amelyek szélesebb körben is alkalmazhatók a tölgyerdőkben végzett természetvédelmi erdőkezelés vagy akár erdőgazdálkodás folyamán.
Közös erővel az erdőkért
A LIFE4OakForests projekt a LIFE Nature program keretében az Európai Unió támogatásával és az Agrárminisztérium társfinanszírozásával valósul meg. A partnerségben részt vesznek a Bükki, a Duna–Ipoly és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságok, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, a WWF Magyarország, az Érmelléki Természetvédelmi és Turisztikai Egyesület, valamint az olasz Ente di gestione per i Parchi e la Biodiversità-Romagna természetvédelmi igazgatóság.
„Át kell gondolni az egész erdőgazdálkodást Magyarországon, az állami védett területeken át kell állni az erdőfenntartásra. El kell felejteni a gazdálkodást. Az erdészeti politikának át kell állnia a fenntartásra, mivel azt látjuk, hogy a gazdaság nyeresége nagyon kicsi, és az erdészeti társaságok nyereségkimutatása sem valami hatalmas. Kérdés, hogy a társadalom mikor jut el idáig. Ez az elsődleges cél, minden más alárendelt dolog” – emeli ki Kovács Árpád.
Úttörő koncepció
Bódis Pál, a WWF-erdőprogram szakértője szerint ez a fajta beavatkozás egy újszerű koncepció, nemzetközi szinten is kifejezetten úttörő kezdeményezés, amelynek az alapjait az elmúlt évtizedben rakták le ökológus szakemberek – ez gyakorlatilag az első, terepre kivitt nagy léptékű produktuma az 1500 hektárnyi magyar és 500 hektárnyi olasz erdővel.
Ha az erdőben sétálunk, általában egyforma méretű, korú fákat látunk, ám ez egy természetes állapotú erdőben nem így lenne. „Az ember sematikusan kezeli, neveli az új erdőt, ez a fajta szerkezet – ekkora léptékekben – azonban nem ideális a természetnek. Azok az aktív élőhelykezelési beavatkozások, amelyeket mi csinálunk, pont arról szólnak, hogy a még meglévő őserdei referenciákat példának véve tervezünk olyan beavatkozásokat, amelyek az őserdei szerkezeti állapotokat próbálják rövid távon elérni” – fogalmaz Bódis Pál, aki szerint nagyon fontos az erdő ökológiai szolgáltatóképessége, vagyis hogy milyen élőhelyként működik.
Lényeges elem a szerkezetesség, azaz hogy
- egy erdőnek nem homogén, hanem többkorú állománya legyen;
- hogy függőlegesen többszintű, illetve vízszintesen is mozaikos legyen;
- és persze kiemelkedő fontosságú a faji diverzitás és a fajon belüli diverzitás is.
A szakemberek az erdők egy részébe léket vágnak, ami annyit tesz, hogy az idős fákat általában meggyűrűzik, a növény így egyszerűen elszárad. Ezeket a fákat nagyon szeretik bizonyos moha-, gomba- és rovarfajok, a rovarok lárváit pedig a harkályok eszik meg. A holtfák hol állnak, hol teljesen le vannak döntve, és fekvő holtfaként szolgálnak menedékül, élőhely- vagy táplálékforrásul különböző fajoknak.
Megpróbáltuk, hogy kerítés nélkül működik-e a lékes dolog, de azt látjuk, hogy a kerített területeken, ahol a vad nem tud hozzáférni a növényekhez, azért sokkal jobb a helyzet. Látszik, hogy többféle fafaj van a lékben, kőrisek, juharok, tatárjuhar, korai juhar-tölgy, cser, cseresznye meg vadkörte, tehát sokféle fafaj, ami elvárható egy ilyen cser-tölgyestől
– ismerteti az egyik lék összetételét Kovács Árpád.
Felgyorsították az időt
Mivel az európai erdei fajok egyharmadának életben maradása az öreg fáktól és a holtfa jelenlététől függ, jelenlétük létfontosságú egy erdő életében. Ha egy tölgy 300 évig elél, akkor 150 évig tart, míg eltűnik onnan: ez az az időszak, amikor élőhelyi és klimatikus funkciót is betölt. A holtfában rengeteg víz tud tározódni, és az erdő mikroklímáját is kedvezően befolyásolja.
Ebben a projektben az aktív eszközökkel való holtfa-előállítás előrehozza azt a fázist, amikor a holtfa megjelenik az erdőkben. Ha ezeket az erdőket csak magukra hagynánk, akkor is elképzelhető, hogy hasonló szerkezeti állapot alakulna ki, csak sokkal hosszabb idő alatt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy itt, ebben a 9 éves projektben elértünk olyan szerkezeti változásokat, amelyek természetes úton 60-70 év alatt jöttek volna létre ugyanebben az erdőben
– mondja Bódis Pál.
Bódis Pál
Frank Tamás, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa szerint azért fontos, hogy meggyorsítsuk a folyamatokat, mert a biodiverzitás sokkal gyorsabban fogy annál, mint hogy ráérjünk megvárni, hogy magától regenerálódjon a terület. „Mire ide vissza tudnának települni bizonyos fajok, amelyeknek jó lenne az a szerkezet, amely kialakul 100 év alatt, addigra már lehet, hogy nem lesznek meg azok a fajok. Egy kicsit versenyt futunk az idővel.”
forrás: index.hu
