A gyakori aszály óriási probléma, mert az élőhely két elemét is veszélybe sodorja: a közvetlen táplálékforrást és a vizet. Kihalási hullám van a földön – állítja Heltai Miklós vadbiológus. A témáról beszélgettünk Gőbölös Péterrel, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatójával, akinek tapasztalata szerint számos fafaj eltűnőben van az erdőkből.
Érezhető-e a kihalási hullám az erdőben? Erről kérdeztük Gőbölös Péter szakembert. A természetes tolnai tájban kihalási hullámot nem veszünk észre, azonban azt igen, hogy úgy a növény, mint az állatfajok esetében az egységnyi ökológiai térben a fajok változatossága, esetleg természetes egyedszáma a szárazodási folyamat révén beszűkül, csökken.
Ugyanakkor a klímaváltozás során olyan fajok jelennek meg, amelyeket a földgolyó más kontinenseiről, elsősorban az áruszállítás során hurcoltak, hurcolnak be. Ezek a gomba, növény, rovarfajok más, a tájban őshonos fajokat szorítanak ki, veszik át az életterüket vagy pusztítanak el – hangsúlyozza a téma kapcsán a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója.
– A globális kihívásokat lokális cselekvésekkel lehet rendezni, ha minden ember a saját lokalitásában megtenné, amit tud, akkor sokkal jobb helyzetben lenne a világ – mondja Gőbölös Péter. – Tolna vármegyében élve nem a borneói orángután miatt kell aggódni, hanem saját életterünkben kell a természetes életközösségeket védeni, fenntartani és azokkal, azokban gazdálkodni. Az erdészeti és a vadgazdálkodási tevékenységeink során emberi léptékekben is az évtizedek alatt, a természet bonyolult ökológiai rendszerében történő változásokat észrevesszük.
Klímaváltozás: rövid és hosszú távú hatások
– Vanna olyan fajok, melyek eltűntek vagy végzetes helyzetben vannak térségünkben. Több esetben veszünk észre ilyet. A növényfajok közül az erdésznek oly fontos fő fafaj például a magas kőris, melynek állományai száz hektárszámra pusztulnak el egy behurcolt gombafaj miatt, ezáltal tűnnek el a tolnai erdőterületeinkről. A másik, amit példaként fel tudnék hozni, az énekes madarak fajainak beszűkülése. Számos olyan, az erdeinkben tömegesen előforduló énekes madárfaj ritkult meg, amelyeket korábban megfigyelhettünk.
– A világ tudósai és a tárgykörben keletkező szakcikkek önmagában azt a kérdést teszik fel, hogy egyáltalán a klímaváltozás és az ezzel kapcsolatos folyamatokat kézben tudjuk-e tartani? Másképp fogalmazva, mi tartjuk-e egyáltalán a klímaváltozás folyamatait kézben? A viták ebben a kérdésben egyre hevesebbek. Magyarország jelenlegi erdei kivétel nélkül az erdészek természettel együttműködő munkájával jött létre! A legszigorúbban védett erdőterületekre is igaz ez. Az európai erdők túlnyomó többsége is így van.
Ezekhez a folyamatokhoz aztán az élővilág más szereplői, gombák, lágyszárúak, rovarok, kétéltűek, hüllők, madarak, kisemlősök, stb. tudtak alkalmazkodni. Most a különbség abban rejlik, amit mindannyian érzünk és tapasztalunk, hogy a csapadékeloszlás, a csapadék mennyisége, a hőmérsékleti viszonyok, mikro- és mezoklimatikus viszonyok között a páratartalom jelentősen változik. Összességében melegebbé és szárazabbá válik a természetes táj.
Ehhez, nekünk erdészeknek alkalmazkodnunk kell, tehát nem kézben tartjuk a klíma folyamatait, hanem alkalmazkodunk hozzá. A Gyulaj Zrt. három gyakorlati megoldást határozott meg a klímaváltozás melletti alkalmazkodás során, melyek mindegyikére hosszú évek óta egyre nagyobb mértékű szakmai intézkedéseket tett – magyarázza Gőbölös Péter.
Kihalási hullám: mit lehet tenni?
Az első: a Tolnai tájban őshonos fafajok közül, amelyek jól láthatóan kiállják az aszályos szárazságok és forróságok időszakát, például a molyhos olasz tölgy, szaporítóanyagot (makkot) gyűjtünk, és ezekből utódállományokat hozunk létre, egyfelől az erdőalkotó fafaj terjedését segítendő, másfelől a genetikai értékű megőrzése céljából, mely utána tovább szaporítható és ültethető.
A második: az erdészeti, erdősítési technológiáknak kidolgozásával és alkalmazásával, amelyekkel a rendkívüli szárazságok talaj-, és csapadékvíz hiányainak ellenére is egyre sokfélébb fafajú és a szélsőséges időjárás mellett is életképes erdőállományokat tudunk létrehozni.
A harmadik: a téli, még meglevő csapadékvíz mennyiségét kis tavacskákkal (tókákkal) igyekszünk minél tovább visszatartani az erdőségekben. Az ezekből kipárolgó völgyekben a korai napszakban, illetve este megjelenő párapaplanokban ideális körülményeket tudunk biztosítani a legszárazabb időszakokban is az erdei növényzet számára. Az erdei vizek visszatartása Magyarországon kulcskérdéssé, megkerülhetetlen feladattá válik az elkövetkezendő évtizedekben.
A vízkészletekért, a tiszta édesvízért – a tendenciákat figyelve – évtizedek múlva sajnos akár háborúk is indulhatnak a világban. Mindhárom felsorolt törekvésünk egyértelműen segíti az erdei állatok életét. Gondoljunk csak arra, hogy az így létrejövő egy-egy vizes élőhely, vagy egy stabil növekedésű erdőállomány, hány rovarnak, hüllőnek, madárnak, emlősnek ad túlélési lehetőséget a legszárazabb időszakokban. Magyarország több mint 2 millió hektár erdőterületén az erdészek által folytatott, a klímaváltozással folytatott harc felbecsülhetetlen jelentőségű.
forrás: TEOL
