A selmeci-soproni diákhagyományok között egészen különleges helyet foglalt el „Steingrube Nakközség.” Története a ránk maradt jegyzőkönyvekből, jegyzőkönyv másolatokból, papír és tárgyi dokumentumokból, a korabeli soproni napilapokból, visszaemlékezésekből rekonstruálható.
Az utókor nem lehet elég hálás néhai SALAMON Konrád kohómérnöknek, és JURCSIK István erdőmérnöknek (Steingrube utolsó főpennájának), akik az általuk megőrzött emlékeket a Központi Bányászati Múzeumnak, illetve az akkori EFE egyetemi könyvtárának adományozták. Mindkét helyről az Erdészeti Múzeumba kerültek a dokumentumok. Ott azokat pár éve beszkennelték és kutathatóvá tették.
A tárgyi emlékek közül a bíró selmeci fakupája és a „feőpenna” óriási pennája az Erdészeti Múzeum féltve őrzött kincse. Az 1931-es bírói kupát Tatabánya, a bírói botot és a nagyközség ládáját (1930) a Soproni Egyetem Központi Könyvtár Műemlék Könyvtára őrzi.
Az adatok tanúsága szerint Sopronban 1921-1947/1948 között több mint egy negyedszázadot élt meg a „vitézlő, nemes, nemzetes Steingrube Nakkösség.” Erről az időszakáról mintegy harminc fennmaradt jegyzőkönyv és sok más dokumentum (feljegyzés) tanúskodik. Akkor is élt a Nagyközség, amikor nem maradt fenn róla jegyzőkönyv vagy feljegyzés. Több mint hetvenöt éve nem létezik már, de abban még bízhatunk, hogy emléke és neve fennmarad.
Napjainkban a XXI. században, a szakestélyekről elkésők nótája, valamint a közös nótázásokon és „tanszéki” összejöveteleken is felcsendül a híres nóta, a „Steingrubeni induló.” „Ha Steingrubéban óra vóna, már kilencet ütött vóna…” Több kisebb szokását, teljesen átalakítva, de őrzik a mai ifjúsági baráti társaságok, a „tanszékek” Soprontól-Miskolcig, Székesfehérvártól-Dunaújvárosig.
Kapható, előrendelhető a szerzőnél (szerzői kiadás) 9 990 Ft/db áron.
152 oldal színes, kemény táblás kötés, műnyomó papíron.
Kapcsolódó kiadvány:
Steingrube Nagyközség – Selmeci Idők
