Mindazok, akik a selmeci diákhagyományokat számon tartják, megélik azokat, olvastak, vagy hallottak valamit Steingrubéról. Mint tudományos kutató, történész ebben a munkámban összefoglaltam a nagyközség születését és selmeci fennállása vázlatos történetét.
Örömmel jelzem, hogy megjelent legújabb könyvem, időrendben a 19.
Steingrube Nagyközség Selmeci évek 1875-1918.
Mindazok, akik a selmeci diákhagyományokat számon tartják, megélik azokat, olvastak, vagy hallottak valamit Steingrubéról. Mint tudományos kutató, történész ebben a munkámban összefoglaltam a nagyközség születését és selmeci fennállása vázlatos történetét.
Rendkívül kevés eredeti (90%-ban másolat) dokumentum maradt fenn, egy valamikor országos hírű patinás diáktársulásról.
Steingrube soha nem volt egyesület, mivel nem jegyeztette be magát sehol. Mindvégig fenntartott német neve ellenére a legmagyarabb baráti társaság volt.
A korabeli magyar falusi közigazgatás humoros lenyomata egészült ki nemes céljaival: A társas összejöveteleken a barátság és együvé tartozás megélése. Az aktív selmeci évei, a nyilvánosság elé lépéstől 1879/1880-1901-ig tartott. 1902-ben PM rendelet betiltotta a nagyközséget, de annak csírái átalakult formában 1918-ig tovább éltek Selmecen.
Ott voltak többek között minden maszkamenet felvonulásban. Ez a már előbb említett több mint húsz év volt kutatásunk tárgya. (A főiskola Sopronba menekülésekor Steingrube újból felállt 1923-ban majd 1927/1928-1948 között kisebb megszakításokkal húsz évig működött.)
Napjainkra sajnálatos módon csak a neve maradt fenn. Soproni egyetemi hallgatók szakestélyein ma is felhangzik a késők nótája. „Ha Steingrubéban óra vóna”. Ez a Steingrube induló kezdő sora, Baráti társaság viselte Sopronban a nevét, Dunaújvárosban ma is viseli, és alias névként is használják.
Kapható a szerzőnél (szerzői kiadás) 7990 Ft/db áron.
140 oldal színes, kemény táblás kötés, műnyomó papíron.
