„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól. Dr. Szabadhegyi Győző 1962-ben az Erdőmérnöki Főiskola első faiparos évfolyamának hallgatójaként vette át faipari mérnöki diplomáját.
A végzést követő két évet leszámítva nyugdíjazásáig a Soproni Egyetem oktatója volt, előbb tanársegédként, majd adjunktusként. Két cikluson keresztül a faipari mérnöki kar dékánhelyettesi feladatait is ellátta. Három egyetemi jegyzet, két kézikönyv, illetve szakmai kiadvány társszerzője, évekig volt elnöke a Faipari Tudományos Egyesület központi oktatási bizottságának. A Soproni Egyetem szenátusa 2011-ben címzetes egyetemi docensi címet adományozott számára.
– Az apai ágon tősgyökeres Sopron vármegyeiek vagyunk, ezen belül is kismartoniak – kezdte dr. Szabadhegyi Győző. – Freiberger József dédapám katonatiszt volt a Monarchiában, az ő felesége pedig magyarbéli és jánosházi Jankó Erzsébet, aki egy nevezetes győri várkapitánynak volt a leszármazottja. Freiberger Alajos nagyapám folytatta a családi tradíciót, miszerint ezredesként ő is a Monarchia hadseregében szolgált. Jellemző példa a korabeli hadsereg alaposságára, hogy a katonai iskolák mellett elvégeztették vele a bécsi egyetem erdőmérnöki karát is. Nagyapa egy jómódú kismartoni család szépséges leányát, Frank Máriát vette feleségül, majd az esküvőt követően a hivatali kötelmek Bécsbe szólították. Édesapám is ott született 1905-ben, ő még az elemi iskoláit is a császárvárosban kezdte el, majd mivel őt is tradicionálisan katonának szánták, a híres kőszegi Hunyadi Mátyás Katonai Alreálban folytatta tanulmányait, ezt követően pedig Pécsett, a Zrínyi Miklós Reáliskolai Nevelőintézetben érettségizett.
– Az 1921-es népszavazást követően költözött a család Sopronba, az Orsolya téri Lábasházba – folytatta dr. Szabadhegyi Győző. – Édesapám végül is nem a katonai pályát választotta, hanem a Selmecről Sopronba menekült Bányászati és Erdészeti Főiskolán szerzett erdőmérnöki diplomát 1928-ban. Változatos életpályája során vezette gróf Draskovich Iván sellyei erdőbirtokát, igazgatta a váci püspökség erdeit, ami az ötvenes években „nem tett jót” a káderlapjának, hiába magyarosította idő közben a nevét Szabadhegyire. Néhány nappal a nyugdíjazása előtt állt meg a szíve, és hagyott itt végleg bennünket, sajnos nem élhette meg, hogy szabadon kimehetett volna Bécsbe, végiglátogatni boldog gyermekkora színtereit. Édesanyám felmenői eredetileg kassaiak voltak, de Mursitz Géza nagyapám már Pozsonyban született. Később gazdasági tanári diplomát szerzett, majd hosszú ideig igazgatta a szilágysomlyói Magyar Királyi Földmíves Iskolát. 1910-ben kötöttek házasságot Jády Lujza nagyanyámmal, akinek felmenői között volt Arany Johanna is, aki a családi legendárium szerint rokonságban volt nagy költőnkkel, Arany Jánossal. Nagy és szerteágazó família a miénk úgy apai, mint anyai ágon, ezzel együtt úgy hiszem, mindenki hozzátette a tőle telhetőt nemcsak a család, hanem a tágabb közösség szellemi örökségéhez is.
Családi háttér: 1939-ben született Budapesten. Édesapja okleveles erdőmérnök volt, édesanyja pedig elvégezte a TF-et, és testnevelő tanárként dolgozott. Felesége okleveles faipari mérnök, Zita lányuk történelem–magyar szakos tanár, a Soproni Múzeumban dolgozik, Nóra pedig optometrista Budapesten.
forrás: SoproniTéma
