Több hazai erdőgazdálkodó csatlakozott a MyGardenOfTrees elnevezésű európai kutatási programhoz, amely a klímaváltozás okozta kihívásokra keresi a hosszútávú válaszokat az erdőgazdálkodás területén (támogatott fajvándorlás). A projekt koordinátora a rangos svájci WSL Szövetségi Erdészeti Kutatóintézet.
A kutatás középpontjában két, Európa-szerte jelentős őshonos fafaj áll: a közönséges jegenyefenyő (Abies alba) és az európai bükk (Fagus sylvatica). Ezek a fajok évszázadok óta meghatározzák a közép-európai erdők arculatát, de egyre nehezebben viselik a tartós hőséget, aszályt, illetve az időjárási szélsőségek gyakoriságát. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy különböző délebbi származási helyű magok – például Franciaországból, Szlovéniából, Olaszországból, a Kaukázusból – mennyire képesek alkalmazkodni az eltérő éghajlati viszonyokhoz más régiókban.
Kutatási eredmények 2025. október –> A jegenyefenyő és a bükk korai életszakaszban adott eltérő reakciója a magas hőmérsékletre és a szárazságra
A klímaváltozás egyre bizonytalanabbá teszi a természetes regenerációt. Klímakamrás kísérleteinkben – ugyanazokat a magokat használtuk, amelyekből később a résztvevőinknek is küldtünk – két fő stresszfaktort teszteltünk: a rövidebb, melegebb teleket, amelyek csökkentik a magok számára szükséges hideghatást, és a melegebb, szárazabb tavaszokat, amelyek növelik a csemeték párologtatását. Posztdoktori kutatónk, Leo Zeitler elemzései alapján a jegenyefenyő csemeték ellenállóbbak a megváltozott körülmények között, míg a bükk nehezebben éli túl, ha klímastressznek van kitéve.
A klímakamrákban több mint 34 000 magot teszteltünk, amelyeket 32 jegenyefenyő- és bükkpopulációból, populációnként körülbelül 10 anyafáról gyűjtöttünk össze Európa több pontján. A magokat kétféle téli sztratifikációnak vagy rétegzésnek (hosszú illetve rövid) és kétféle tavaszi hőmérsékletnek (hűvös illetve meleg/száraz) tettük ki. Ezután néhány naponta figyeltük a csemeték fejlődését három hónapig, ami nagyjából egy természetes tenyészidőszak hosszának felelt meg. A fa fejlődésének legelső szakaszait vizsgáltuk – a magtól a fiatal csemetéig.
A rövid sztratifikáció mindkét fajnál késleltette a csírázást, míg a száraz/meleg csírázási körülmények felgyorsították azt (lásd a lentebbi ábrát). A Fagus fajok csírázási aránya (azaz azoknak a magoknak az aránya, amelyekből hajtás fejlődött) csökkent a meleg téli körülmények hatására, míg az Abies fajok csírázási aránya magas maradt még rövid ideig tartó hideghatás és szárazabb, melegebb tavaszi körülmények között is. A rövid sztratifikáció hatása azonban később jelentkezett a fejlődés során: mindkét fajnál bizonyos származási helyekről begyűjtött magokból fejlődő csemeték növekedése melegebb körülmények között leállt, ami a származási helyek genetikai háttere és a kezdeti növekedési stádium környezeti feltételei között lévő összefüggést tükrözi. Az Abies fejlődését jobban befolyásolta a származási hely, ami erősebb adaptív divergenciára utal, míg a Fagus növekedése a származási helyek tekintetében egyenletesebb volt, ami nagyobb kolonizációs potenciált jelez.
Összegzésként az Abies és a Fagus életciklus-stratégiája jelentősen eltér egymástól: míg az Abies magok mind a teljesítőképességet, mind csírázási sebességet figyelembe véve jól csíráztak, a fejlődés későbbi szakaszában stresszhatásra adott rugalmas reakciót figyeltünk meg, amely a stressz hatására megnyilvánult csökkent fejlődési sebesség volt. Ezzel ellentétben a Fagus már a csírázás során érzékelte a stresszt, kevesebb mag csírázott ki, és habár a magoncok egyenletes ütemben növekedtek, később magasabb volt a mortalitásuk.
Eredményeink azt mutatják, hogy a csemeték korai fejlődését a genetikai háttér és a környezeti feltételek, többek között a téli hideg, a tavaszi csapadék és hőösszeg egyaránt befolyásolják. A származási helyek előre történő meghatározása segíthet a fenyőpopulációk fenntartásában, hiszen így azok természetes módon regenerálódhatnak még a jövőben várható rövidebb tél és melegebb/szárazabb tavasz és nyár ellenére is. Ezzel szemben a bükk természetes regenerációja a jövőbeli éghajlatváltozási forgatókönyvek szerint tovább csökkenhet, amit a kifejlett bükkfákra vonatkozó legújabb kutatások is alátámasztanak.
