FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Római Birodalom hatása a korabeli erdőkre

Az egyik vizsgált fa lelet: egy római kori faépület alépítménye az Eschenz/Tasgetium svájci vicusból (polgári település). Fotó: Thurgau Régészeti Hivatal, Svájc, archaeologie.tg.ch

Egy új, átfogó nemzetközi vizsgálat több mint húszezer ókori falelet elemzésével mutatta be, hogy a római terjeszkedés hogyan alakította át az északabbi területek erdőgazdálkodási módszereit.

Római terjeszkedés és erdőgazdálkodás

Az Alpoktól északabbra fekvő erdőket már az ókorban is intenzíven használták. Különösen a római terjeszkedés időszakában váltak nélkülözhetetlen nyersanyag-forrássá (nagyjából a Kr. e. 1. századtól a Kr. u. 5. századig). A Freiburgi Egyetem vezetésével készült új, nemzetközi kutatás több mint 20 000 Nyugat- és Közép-Európából származó ókori falelet elemzése alapján mutatta be: a Római Birodalom radikálisan új erdőgazdálkodási módszereket is hozott magával.

Soha nem látott mértékű fakitermelés a birodalom korában
Dr. Bernhard Muigg

„A Római Birodalom terjeszkedésével az Alpoktól északabbra fekvő, addig jóformán érintetlen erdőterületeket is ki lehetett használni, valószínűleg a jobb közlekedési infrastruktúrának köszönhetően” – magyarázta Dr. Bernhard Muigg, a Freiburgi Egyetem Erdő- és Erdészettörténeti Tanszékének munkatársa, a tanulmány egyik szerzője. Az elemzési adatok szerint ezeket az erdőket már a rómaiak megérkezése előtt is használták olykor, ám a birodalom alatt a fakitermelés soha nem látott méreteket öltött. A szakértők kimutatták, hogy a fák és az erdők használhatatlan és túlkorosnak minősített részeit rendszeresen vágták, a kivágott fákat pedig gyakran messzire szállították – ez a fejlett úthálózat és a római szervezés nélkül elképzelhetetlen lett volna.

Pusztulás és regeneráció

A leletek alapján a Kr. u. 3. század környékén jelentős változások történtek:

  • a fák átlagéletkora drasztikusan csökkent;
  • az igazán idős példányok pedig teljesen eltűntek a régióból.

A kutatók ezt részben a birodalom válságkorszakával hozták összefüggésbe. A politikai instabilitás és a visszaeső kereskedelem miatt csökkent a nyersanyagok – köztük a fa – szállítása (bár a veszélyes, idősebb példányok kivágását továbbra is folytatták). Ezt jelzi az is, hogy ebből az időszakból jóval kevesebb puhafából készült hordó vagy tárolóedény került elő.

A római uralom vége felé új folyamat indult: az erdők regenerálódni kezdtek. A 4–5. század fordulóján újra voltak idősebb fák, ami arra utal, hogy a fakitermelés jelentősen csökkent.

Új távlatok az ókori környezet kutatásában

„Az általunk gyűjtött adatok fontos adalékot jelentenek az ókor interdiszciplináris kutatásához” – hangsúlyozta Muigg. A több száz évet átívelő adattömeg nemcsak a múltat segít megérteni, hanem a mai erdőgazdálkodás alapjairól is pontosabb képet nyújt.

A tanulmány itt érhető el.

forrás: MúltKor

Előző cikk

Törvényjavaslat az erdészeti szaporítóanyagokról

Következő cikk

Szankciókerülő orosz faanyagok



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések