Veres Katalin (az Ökológiai Kutatóintézet tudományos munkatársa) cikkében kimutatta, hogy a hazai tölgyesek természetességi állapotát jól tükrözi a bennük élő moha- és zuzmóközösségek gazdagsága, sőt gyakorlati útmutatót is adott a zuzmó és mohabarát erdőkezelési módszerekre.
A természetes erdők – a trópusoktól a mérsékelt övig – moha- és zuzmófajokban rendkívül gazdagok. A természetes mérsékelt égövi erdők, mint például a hazai bükköseink és tölgyeseink, több száz moha- és zuzmófajnak adnak otthont. E fajok, melyek legnagyobb tömegét a fán élő, úgynevezett epifiton fajok adják, számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, így például nagy mennyiségű esővizet, a napi lehulló csapadék kb. 5–15%-át képesek megtartani azáltal, hogy megkötik, majd lassan (passzívan) visszaengedik a vizet a környezetükbe. Ezáltal lassítják a hirtelen, nagy mennyiségben lezúduló esővíz elfolyását és az erdei talaj lemosódását.
Veres Katalin kollégánk társaival gyakorlati szakemberek számára is kézzelfogható, „moha- és zuzmóbarát” erdőkezelési módszerekre tettek javaslatot. Felmérésük során a vizsgált faegyedek kérgén összesen 70 moha és 55 zuzmófajt találtak.
A leggazdagabb közösségeket azokban az erdőkben találták, ahol vagy nem volt intenzív az erdőgazdálkodás az elmúlt pár évszázadban, vagy az állományok 100 évnél idősebbek voltak. Kimutatták, hogy a hazai tölgyesek természetességi állapotát jól tükrözi a bennük élő moha- és zuzmóközösségek gazdagsága, az erdei specialista fajok, így ezen indikátor tulajdonságuk a természetvédelmi gyakorlat számára is jól használható.
Érdemes most keresni ezeket a gyönyörű lényeket, a zuzmókat és mohákat az erdőkben!
Fotók: Veres Katalin és Németh Csaba
forrás: ECOLRES
