Egy csapadékos tél ajándék, de a hosszú távú megoldás a következetes alkalmazkodás, és a hiteles beszéd az erdőkről – vallja Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója. Az ismert szakemberrel a sok csapadék hatása kapcsán beszélgettünk, arról, hogyan hatott a sok hó a homokhátsági erdőkre, milyen állapotban van most az erdőállomány.
A sok csapadék hatása nemcsak mindennapjainkban érezhető, az erdőállomány tekintetében is fontos hozadékai vannak. Javult a talaj minősége. A kártevők tekintetében azonban csodát nem várhatunk.
Megkönnyebbülés, de nem feloldozás
– Az idei tél szokatlanul csapadékos és hideg volt. Mit jelent ez az alföldi erdőknek? – kérdeztük elsőként Sulyok Ferenctől, a KEFAG Zrt. vezérigazgatójától.
– Röviden: megkönnyebbülést, de nem feloldozást. A csapadék azért fontos, mert viszonylag lassan tud beszivárogni, így pótol valamennyit a talajnedvességből, amit az elmúlt aszályos időszakok elvettek. A tartós mínuszok pedig kedvezőek lehetnek egyes károsítók visszaszorításában, és a növényeknek is „pihenőidőt” adnak. Ugyanakkor az Alföldön a hosszú évek vízhiányát nem lehet egyetlen téllel lenullázni: a mostani helyzet inkább jó alap a tavaszhoz, mint végleges megoldás.
A sok csapadék hatása
– Látszik már a terepen a pozitív hatás?
– Igen, elsősorban a talaj állapotán. Sok helyen jobb a felső talajréteg nedvessége, kevésbé száraz a felszín, és a megújulásnak, a fiatal állományok indulásának is kedvezőbbek a feltételek. Ilyenkor az is sokat számít, hogy a csapadék nem egyszerre, „lezúdulva” érkezik, hanem időben elosztva, ami jobban hasznosul. De a mélyebb rétegekben, a talajvízben felhalmozódott hiányt ez még nem mindenhol tudta érdemben pótolni, így a hosszú távú kockázatok ettől még velünk maradnak.
Kártevők terén csodát nem várhatunk
– A nagy hidegek tényleg „segítenek” a kártevők ellen?
– Bizonyos esetekben igen. Egy tartósabb hidegperiódus gyengítheti egyes rovarok áttelelő alakjait, és általában fékezheti a kártevőnyomást, ami tavaszra kedvezőbb indulást adhat az erdőknek. Emellett a kórokozók terjedése is lassulhat a hidegben. De csodát nem várhatunk: sok károsító alkalmazkodó, és egy-egy hideghullám hatása gyakran csak részleges. Ráadásul a klímaváltozás összképe – a melegebb, hosszabb vegetációs időszak – hosszú távon inkább nekik kedvez, ezért a védekezés továbbra is folyamatos figyelmet igényel.
Egy csapadékosabb tél fontos lépés lehet
– Ha most ennyit esett, akkor vége az aszályos időszaknak?
– A vízháztartás nem egy heti-havi történet, hanem több év, sok tényező együttese. Az Alföldön nemcsak az számít, mennyi csapadék hullik, hanem az is, mennyi párolog el, mennyit „vesz ki” a rendszerből a hőség és a szél, és mennyi jut le a mélyebb rétegekbe. Egy csapadékosabb tél fontos lépés lehet, de nem törli el automatikusan az előző évek hiányát. A felelős tájékoztatás ott kezdődik, hogy ezt a különbséget kimondjuk, és nem ígérünk többet vagy mást, mint a valóság.
Az erdő közös ügyünk
– Miért tartja ennyire lényegesnek a hiteles tájékoztatást az erdők ügyében?
– Mert az erdő közös ügyünk, és a közös ügyekről könnyű félmondatokban, félinformációk alapján beszélni. A felelősségteljes információközlés azt jelenti: elmondjuk a jó hírt is, de a korlátokat és a kockázatokat is, érthetően és higgadtan. Ez segít abban, hogy a társadalmi párbeszéd ne indulatokból, hanem tényekből épüljön, és hosszú távon is legyen bizalom az erdők ügyében. A társadalomnak értenie kell az erdők ügyét, mert az hosszú távon meghatározza az életminőségünket. Hatalmas kárt okoznak – elsősorban Magyarország egész közösségének – azok, akik egy ilyen közös és fontos ügyben félretájékoztatják az embereket.
– Mire gondol?
– Azokra a médiában és közösségi felületeken megjelent írásokra, videókra gondolok, amelyek hamisan vádolják a magyar erdészeket erdőpusztítással, meghamisítják a tényeket anélkül, hogy bennünket megkérdeznének. Szerintem fel sem fogják, mekkora kárt okoznak azzal, hogy az erdőkért, természeti értékekért aggódó laikus embereket azok ellen fordítják, akik a gyakorlatban őrzik és gyarapítják Magyarország zöldvagyonát.
Nem a tankönyvi sémákat követik
– Mit tud tenni egy erdész, egy erdészeti társaság ilyen körülmények között?
– Minden lehetséges módon törekszünk az emberek józan és hiteles tájékoztatására. Ezen kívül pedig az ilyen jellegű támadások közepette is végezzük a dolgunkat, ami pedig az erdők megóvása és gyarapítása. Olyan erdőszerkezetekben gondolkodunk, amelyek bírják a szélsőségeket, és a termőhelyhez illeszkedő megoldásokat választunk, nem „tankönyvi” sémákat. A mindennapokban ez azt jelenti: figyelünk a fajösszetételre, az elegyességre, a fiatal erdők megerősítésére, és a kezeléseket úgy időzítjük, hogy a megújulásnak a lehető legjobb esélye legyen. Emellett fontos a folyamatos megfigyelés: abból tudunk jól dönteni, amit ténylegesen látunk a terepen.
Homokhátságon fontos a többféle fafaj jelenléte
– Sok laikus azt kérdezi: miért jó, ha egy erdő nem egyféle fából áll?
– A változatosság stabilabb és rugalmasabb. Egy elegyes erdőben, ha egy fafajt valamilyen stressz jobban érint – például hosszan tartó szárazság vagy egy kártevő –, a többiek „megtartják” a rendszert, és az erdő nem egyszerre gyengül el. Az elegyesség a talajnak is jót tehet, és a mikroklímát is kedvezőbb irányba mozdíthatja. Ez a Homokhátságon különösen fontos, ahol a vízhiány és a hőség egyszerre jelent kihívást, és a szélsőségekhez kell alkalmazkodni.
A lehullott csapadék mennyisége sokat segít
– Sok szó esik arról, hogy az ország egyes részein ez a tél „majdnem pótolta” a hiányt, az Alföldön mégsem. Miért más itt a helyzet?
– A Homokhátság talajai gyengébb vízmegtartó képességűek, és a táj vízháztartása eleve érzékeny. Itt a „jó csapadék” is gyorsan el tud tűnni a párolgás miatt, és nem mindegy, milyen ütemben érkezik, illetve milyen állapotban van a talaj, amikor megkapja. A talajvízszint alakulása pedig sok tényezőtől függ, ezért nagy területi különbségek is lehetnek. Ezért is fontos óvatosan fogalmazni: a csapadék sokat segít, de nem jelenti azt, hogy minden gond megoldódott. Jelen állás szerint az idei tél az ország egyes részein csaknem pótolta az aszályok miatt hiányzó talajvizet, az Alföldön azonban még most is mínusz 60 milliméter körül áll a hiány.
– Mitől ennyire sérülékenyek a homokhátsági erdők?
– A termőhelyi adottságoktól. Ezek az erdők egykor futóhomokos, sivatagosodásra hajlamos tájon jöttek létre, tudatos telepítés révén, és ma is egy „határhelyzetben” működnek. A talaj humusztartalma alacsonyabb, a víz gyorsabban elszivárog, a szélsőségek – hőség, szél, csapadék ingadozása – erősebben érvényesülnek. Emiatt itt sokkal hamarabb látszik meg bármilyen változás, jó és rossz egyaránt. Ami itt működik, azt gyakran nem lehet egy az egyben átvenni máshonnan – és fordítva: más tájak bevált megoldásai nem mindig adnak választ a Homokhátság kihívásaira.
Ökológiai értékek védelme
– A KEFAG gyakran hangsúlyozza: a gazdálkodás nem ellentéte az erdők védelmének. Ez mit jelent?
– Azt, hogy egy alföldi erdő hosszú távú fennmaradásához nem elég csak „őrizni”, működtetni is kell, felelősen és fenntarthatóan. Meg kell teremteni a gazdasági alapját annak, hogy az ökológiai értékek is biztosan fennmaradhassanak, például a természetvédelem, az erdőfelújítások, a különféle védekezések vagy az erdő turisztikai szolgáltatásainak költségei miatt. A fenntartható faanyag-használat ráadásul klímavédelmi szempontból is fontos: a fa hosszú időre megköti a szenet, és sok esetben kiválthat nagyobb környezeti terhelésű anyagokat. A lényeg az egyensúly: ott és úgy avatkozunk be, ahol ez a rendszer stabilitását szolgálja.
Mindennap az erdők jövőjéért dolgoznak
– Mit üzen az olvasóknak, mire figyeljenek, amikor az alföldi erdőkről hallanak?
– Arra, hogy ezek az erdők egyszer már „visszahódították” a tájat: a Homokhátság fásítása történelmi jelentőségű eredmény volt. De a klímaváltozás most újra próbára teszi ezt az örökséget. A jó hír: vannak válaszaink, és dolgozunk rajtuk, napról napra. De a sikerhez türelem, következetesség és együttműködés kell – és ugyanilyen fontos a higgadt, hiteles tájékoztatás is. Ha reálisan látjuk a helyzetet, akkor tudunk közösen jól dönteni és jól alkalmazkodni.
forrás: BAON
