Folyamatában többször beszámoltunk arról, hogy az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum fél éve alakult meg és tevékenykedik. Ha hozzászámoljuk a tavaly tavasz óta folyó előkészületeket, akkor a téma közel egy éve került a szakmai figyelem középpontjába. Ha leltárt még nem is lehet készíteni az elvégzett feladatokról, az újév kapcsán egy fokozottabb haladásra inspiráló számvetés hasznos lehet.
Az erdők és a klímaváltozás közötti összefüggések vizsgálata évtizedek óta folyik. Az erdészeti kutatás proaktív hozzáállásának szükségessége nem szorul magyarázatra. A fák és a faállományok több évtizedes, adott esetben évszázados élettartama egy mozgásban lévő környezeti közegben nagy felelősséget ró az ágazat vállára. Az egyes üzemmódok szerinti erdőgazdálkodást, illetve erdőkezelést, kiemelten az erdősítéseket, valamint az erdőneveléseket egy bizonytalan jövőbeni állapot alapulvételével kell eredményesen megtervezni és végrehajtani, különben az erdei életközösség védőpajzsát jelentő faállomány könnyen az enyészetté válhat.
Az idevágó mondás úgy tartja, hogy az erdész a jövőnek dolgozik, és ehhez a múltból (a múlt tapasztalataiból) táplálkozik. A tudomány és a technika fejlődésével ezt annyival ki lehet egészíteni, hogy az erdészeti kutatás ma már valamilyen szinten azért képes „látni a jövőt”.
Az ismertetett motivációk és lehetőségek ötvözeteként, több éves, évtizedes előzmények után indult el a Soproni Egyetem és az Erdészeti Tudományos Intézet berkeiben a 2010-es évek elején az Agrárklíma I. projekt. Ennek során elsőként a zalai erdők jövőjébe igyekeztek a kutatók belelátni. Az ezt követő Agrárklíma II. projekt keretében azután lehetőség adódott a kutatásokat és az alkotómunkát az ország egész területére kiterjeszteni.
A két projekt vízválasztója a 2014-2015-ös évváltás időszakára esett. A 2015. év elején indokoltan kerülhetett sor egy újévi számvetésre, amit Dr. Mátyás Csaba professzor úr, a projektek vezetője jegyzett. Néhány gondolat az Erdészeti Lapok 2015. évi 3. számának hasábjain megjelent számvetésből:
„Az eddigi megállapításokból a következő, a gyakorlati gazdálkodást húsbavágóan érintő következtetések vezethetők le:
- gyakorlatilag a teljes magyar erdőterület változásokkal szembeni kitettsége kritikus;
- valamennyi klímafüggő, domináns fafaj, vagyis valamennyi gazdaságilag fontos, honos fajunk hazánkban szélső határhelyzetben van, terület-visszaszorulásra, hozamcsökkenésre lehet számítani;
- a változások gyakorlatilag egyetlen vágásfordulón belül várhatóak;
- a felkészüléshez újra át kell gondolni nemcsak a szaporítóanyag-felhasználás, hanem az erdőfelújítás és nevelés módszereit is;
- az előrevetített klimatikus trendek a jelenlegi, statikus természetvédelmi koncepciók és előírások felülvizsgálatát is szükségessé teszik.
A levonható következtetéseket áttekintve megállapítható, hogy ezek egyben programszerűen meghatározzák a hazai erdőművelés legfontosabb gyakorlati feladatait. …
A megoldást nem központilag meghatározott, egységesen végrehajtandó rendelkezések formájában kell megvalósítanunk, hanem olyan információs hátteret kell felépíteni, amely a helyi viszonyok figyelembevételével segíti a hosszú távon fenntartható döntések meghozatalát. Mindez olyan döntéstámogató rendszer (DTR) kialakítását vetíti előre, amellyel kiválaszthatók a várható hozamok, azok bizonytalansága, illetve a legmegfelelőbb megoldás. A klímaváltozásra felkészítő DTR csak akkor lesz hatékony, ha a gazdálkodót helyileg releváns információkkal látja el, és ha az agrár-földhasználat alternatíváit egymással összehasonlítható, esetleg felcserélhető lehetőségként kezeli. Más szóval: számítani kell arra, hogy az előrevetített változások fényében a jelenleg „érinthetetlen” erdőterület, akár mint földhasználati mód, vagy mint védett természeti terület, valószínűleg nem lesz teljes egészében fenntartható.”
Az erdészeti klímakutatók azóta gyakorlatilag elkészítették az említett, „jövőbe látást” biztosító döntéstámogató rendszert. A szakközönség és az érdeklődők a szerteágazó tudásbázishoz egy „Site Viewer” nevű térinformatikai alkalmazás segítségével férhetnek hozzá. A professzor úr által említett, a klímaadaptáció jegyében a hazai erdőművelés és természetvédelem számára előrevetített feladatok közül ugyanakkor számos még ma is előttünk áll.
Erre az egyre égetőbb lemaradásra hívta fel a figyelmet az erdészeti ágazati szereplők körében 2025. év közepén lefolytatott egyeztetéssorozat. Ennek folyományaként az erdészeti és kapcsolódó szakterületek képviselőiből az ágazati államtitkárság vezetésével felállt Erdészeti Klímaadaptációs Fórum és munkacsoportjai (mintegy 20 szervezet, 100 szakértő) pedig igyekeznek folyamatosan napirenden tartani az előttünk tornyosuló feladatokat, és a lehetőségeik szerint előremozdítani a végrehajtásukat.
Erdészeti klímaadaptáció alatt elsődlegesen az erdők és az erdőgazdálkodás alkalmazkodóképességének a biztosítását értjük. Ez szoros összefüggésben áll az erdőknek a klímaváltozás ütemének csökkentésében és a klímaváltozás hatásainak mérséklésében betöltött szerepével (mitigáció) is, de a kettőt érdemes külön vizsgálni. Mivel pedig a mitigációhoz csak az egészséges erdők és faállományok tudnak hozzájárulni, nem kérdéses, hogy az ágazatnak elsődleges felelőssége az adaptáció terén áll fenn.
Az elmúlt évek aszályos évei után letaglózó módon szembesültünk a lemaradásunkkal. A Dél-Alföldi térségben a melegedés és a termőhelyek szárazodása következtében tízezer hektár számra pusztultak/pusztulnak ki a faállományok. Felújításuk pedig – akár a várható környezeti viszonyokhoz jobban alkalmazkodó fafajokkal – ugyancsak a kedvezőtlen környezeti változások miatt rendkívül kockázatossá, sok helyen lehetetlenné vált.
Ezeken a területeken nemcsak klímaadaptációról, hanem a kárkezelés lehetőségeiről is gondolkodni kell, mind szakmai, mind pedig pénzügyi vonatkozásban. Ezt sem érdemes azonban teljes egészében összemosni a klímaadaptációval, bár az összefüggések ismét kétségtelenek.
Kimondhatjuk, hogy az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum 2025-ben nagyobbrészt kárkezeléssel, azaz a károk felmérésével, valamint azok helyreállítása, esetleg mérséklése érdekében rövid távon meghozandó intézkedésekkel foglalkozott (vonatkozó cikkeink: 1, 2, 3). Annak érdekében, hogy az érintett erdőgazdálkodók legalább addig mentesüljenek a korábbi viszonyokra készült szabályozási környezet teremtette kilátástalan elvárások alól, amíg az ágazati szakértők és a politika nem találják ki az érintett erdőterületek további sorsát. Ez is fontos, halaszthatatlan feladat volt, hiszen akinek ma egy hajszálon függő pallos van a feje felett, az nehezen tud a holnapon gondolkodni.
Az új évben azonban végre teljes lendülettel a közép- és hosszútávú stratégián és cselekvési terven gondolkodhatunk.
A teljesség igénye nélkül azon, hogy
- ha egy területen továbbra is helye van erdőnek, akkor az a jelenlegi erdőtípus és a várható környezeti feltételek függvényében milyen lehet/legyen, beleértve az akár idegenhonos fafajok alkalmazásának lehetőségeit is,
- ha egy erdőben továbbra is helye van az erdőgazdálkodásnak, akkor azt az új kockázatok figyelembevétele mellett, elsősorban az erdei mikro- és mezoklíma megőrzése érdekében hogyan lehet/kell végezni,
- ugyanezek a kérdések fennállnak az erdők fenntartása vonatkozásában is, ha az erdőgazdálkodásnak már nincs helye egy területen,
- az erdő természetességi állapotának megőrzése és javítása mellett hogyan lehet/kell érvényre juttatni a hasonlóan fontos klímaadaptációs szempontokat,
- az erdők és az erdőgazdálkodás jövőjét számos hátráltató tényező közül a befolyásolható tényezőket hogyan lehet kedvező irányba terelni – például az erdei termőhelyek vízellátottságának helyreállításával vagy javításával, illetve a vadállomány túlzott káros hatásainak mérséklésével,
- mindezek alapján milyen módon kell/lehet az erdő, az erdei életközösség védelmét, valamint az erdőgazdálkodást a jövőben várhatóan folyamatos és időről időre változó tartalmú klímaadaptációnak megfelelő teret adó rugalmassággal szabályozni, és ez hogy jelenhet meg az erdőtervezésben,
- a klímaadaptáció kapcsán milyen állami vagy ágazati szintű szervezési és finanszírozási feladatok merülnek fel, továbbá
- mindezek figyelembevételével a magántulajdonban álló erdők ökoszisztéma szolgáltatásait milyen módon lehet fenntarthatóan biztosítani, illetve kellő méltányossággal elvárni?
Ezekre a kérdésekre várják a sor végén álló erdőgazdálkodók egyre türelmetlenebbül a válaszokat. A kérdések megválaszolása ugyanakkor számos érintett, eddig sok tekintetben eltérő szempontok szerint gondolkodó és tevékenykedő ágazati szereplő, illetve szakterület közös, összehangolt gondolkodását és cselekvését igényli. Ehhez kellő felelősségtudat, befogadókészség, empátia szükséges minden érintett részéről, nem utolsósorban pedig a politika/szakpolitika támogatása.
A közös gondolkodás elősegítése jegyében az elkövetkező időszakban továbbra is igyekszünk a Fórum keretében minél több, lehetőség szerint terepi szakmai egyeztetést szervezni. A politikai és kormányzati támogatás megszerzése érdekében pedig 2026. közepére szeretnénk összeállítani egy alapos helyzetértékelést és intézkedési javaslatokat tartalmazó erdészeti klímaadaptációs stratégiatervezetet.
Egyfajta végcélként pedig az említett döntéstámogatási rendszert mielőbb ki kell egészíteni egy olyan szakmai módszertani tudásbázissal, amelynek révén az egyes erdőkre a várható környezeti paraméterek mellett az megadja a felmerülő szakmai lehetőségeket és módszereket is.
Tennivaló tehát van bőven, a Fórum minden részes szervezetének kijut belőle. A végrehajtásukhoz sok sikert kívánunk magunknak!
Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum nevében is:
