A tatai Öreg-tó körüli erdősáv Tata egyik legfontosabb védőzónája: hűt, árnyal, szűri a port, és élőhelyet ad a tó kiemelt madárvilágának. A terület faállományának becsült 413 000 m³ lombtérfogata a települési zöldinfrastruktúrában alkalmazott átszámítás szerint nagyságrendileg 870 focipálya méretű pázsit városi zöldértékének felel meg – ennek a zöldértéknek a hosszú távú megmaradását és megújulását szolgálja a most induló városierdő-kezelési mintaprogram.
A Vérteserdő Zrt. a látványos parkosítás helyett adatokra és természetes folyamatokra épít: a biodiverzitás növelésével, az invazív fajok visszaszorításával és a biztonsági kockázatok célzott kezelésével indítja el az erdő több évtizedes megújulását.
A program helyszíne a tatai Öreg-tó partján, a tó körüli sétány mentén található 6/A–F erdőrészletek. A beavatkozási terület 9,19 hektár, a tó körüli mintegy 150 hektáros zöld gyűrű része. A környezet kiemelt: az Öreg-tó Ramsar-terület, egyben HUDI10006 azonosítóval Natura 2000 különleges madárvédelmi terület. Ebben a védelmi és használati helyzetben a cél nem „parkosítás”, hanem olyan erdőszerkezet kialakításának elindítása, amely élőhelyi értéket teremt, klímaalkalmazkodó, és a sétány mentén a biztonságos használat feltételeit is erősíti.
Miért szükséges beavatkozás – és mi korlátozza a lehetőségeket?
A mintaterület erdeje mesterségesen létrehozott, idősödő kultúrerdő, kedvezőtlen fajösszetétellel: a faállomány idegenhonos aránya 85%, az invazív terjedésre hajlamos fajoké 79%. Az állomány gerincét a nyugati ostorfa, a fehér akác és a zöld juhar adják, miközben az őshonos elemek többnyire csak szálanként vagy kisebb foltokban jelennek meg. Ez nem pusztán összetételi kérdés: az invazív fajok szegényebb élővilágot tartanak fenn, és terjedésükkel folyamatos nyomást jelentenek a környező őshonos élőhelyekre. A korszerkezet is sérülékeny: a fő faállomány zömében egykorú, 60–80 éves, a középkorú és fiatal állományrészek lényegében hiányoznak; ez több fafajnál – különösen akác esetében – már az elhalási életszakasz kezdetével, korona- és vitalitásromlással jár, ami a sétányok mentén baleseti kockázatként is megjelenik.
A beavatkozások tervezését a termőhely és a klíma is behatárolja. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének talajvizsgálata karbonátos típusos réti talajt állapított meg: a termőréteg sekély (kb. fél méter), fizikai félesége homokos vályog, a mésztartalom magas – helyenként rendkívül magas. Ez könnyen kiszáradó, aszályra hajlamos termőhely, ezért az átalakítás és az ültetés csak a termőhelyhez illeszkedő, elsősorban mésztűrő fajokra és talajkímélő beavatkozási rendre támaszkodhat. A klímaprojekciók alapján a térség uralkodó erdőssztyepp jellegű klímája a 2040-es évektől sztyepp irányba mozdulhat el; emiatt a mintaprogramot a Vérteserdő Zrt. több évtizedes szerkezetváltás első lépéseként értelmezi.
Mitől „adatokra épülő” és mi a célállapot?
A szakmai döntések mérésekre támaszkodnak; a koncepció a hagyományos erdőtervi adatokon túl távérzékeléses felméréseket is alkalmazott. A mintaterületen becslés szerint mintegy 2000 faegyed található; a fák átlagmagassága 17,5 m, közel 300 faegyed 20 m-nél magasabb, a legmagasabbak 30 m fölöttiek. A törzsátmérők átlaga 32,5 cm, a legvastagabb egyedek 70 cm körüli átmérőt is elérnek. A vitalitást műholdas indexek (NDVI és NDWI) idősora is jellemzi: a 2018-as és 2022-es aszályok hatása kimutatható, miközben a rövid távú regeneráció jelei is látszanak; a korszerkezet és a fajösszetétel miatt azonban hosszabb távon nem tekinthető biztosítéknak, hogy minden szélsőség után ilyen mértékben vissza tud erősödni az állomány.
A célállapot nem „újratelepített” erdő, hanem elmozdulás a potenciális természetes erdőtársulások irányába. A tó közelsége miatt a puhafás és a keményfás ligeterdők elemei adnak irányt, miközben a szárazodás jeleit is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően a program a fafajszerkezet fokozatos átalakítását, a kor- és szerkezeti változatosság növelését, valamint az élőhelyi mozaikosság tudatos fejlesztését irányozza elő; a stratégia megvalósítása legalább két–három évtizedes időtávon értelmezhető.
Mitől „természetalapú” a kezelés – és mit láthat ebből a látogató?
A holtfa (lábon álló és fekvő) nem „rendetlenség”, hanem az élőhelyi változatosság és a biodiverzitás kulcseleme; a korhadó faanyag vízmegtartó és talajéletet támogató szerepe miatt is fontos. A sétányok közvetlen környezetében ugyanakkor minden ilyen döntést a biztonsági szempontokkal együtt kell érvényesíteni. Külön kezelési kérdés a borostyán (Hedera helix): sok helyen összefüggő szőnyeget képez, több ponton a lombkoronáig felkúszik, gátolja az őshonos csemeték megjelenését, és viharhelyzetben többletterhelést jelent a fáknak; a program ezért célzott, kockázatcsökkentő kezelést alkalmaz, különösen az anyafák állapotának védelme érdekében.
A látogatók számára mindez több jelenségben válik érzékelhetővé:
(1) fekvő ágak, korhadó faanyag egy része a területen marad (tudatos élőhely- és vízmegtartó elem);
(2) egyes álló, részben elhalt fák megtarthatók ott, ahol nem jelentenek kockázatot (mikroélőhelyek);
(3) mozaikos lékek, világosabb foltok jelenhetnek meg (a megújulás helyei);
(4) az invazív fajok visszaszorítása miatt helyenként változik a lombkorona képe (hosszabb távon őshonos fajok térnyerése a cél);
(5) a borostyán kezelése helyenként látványos lehet, különösen fákon (tehermentesítés és újulatsegítés);
(6) tájékoztató táblák és kisebb edukációs pontok jelennek meg (a beavatkozások okának érthető bemutatása, konfliktusmegelőzés).
Mit történik 2026-ban, és hogyan lesz ebből hosszú távon eredmény?
A 2026-os mintaprogram konkrét vállalásokkal indul: 3 meglévő élőhelymozaik kezelése és 1 új élőhelymozaik kialakítása; 120 őshonos facsemete ültetése (egyedi védelemmel); az invazív terjedésre hajlamos fajok visszaszorításának megkezdése; a sétány mellett hozzávetőleg 50, összesített felmérés szerint 54 balesetveszélyes fa vizsgálata, ápolása, szükség esetén eltávolítása; a belső gyalogutak és kerékpározható utak űrszelvényének tisztítása; egy egyszerű gyalogos palló (kishíd) kialakítása; szemléletformáló és élőhelyet támogató elemek telepítése (például szajkótálca, kisemlős menedék, madárodúk, tájékoztató táblák). Ezek célja, hogy az erdő megújulása a természetes folyamatokra támaszkodjon, és a látogatók is értsék, mi miért történik.
A beavatkozások eredményességét monitoring biztosítja: a faállomány és az élőhelyek állapota, a biodiverzitás változása, a biztonsági kockázatok és a használati terhelés is nyomon követhető, és a tapasztalatok alapján – szükség esetén – korrekciók alkalmazhatók. A városierdő-kezelés költségeit a faanyag értékesítése önmagában nem fedezi; a fenntartható megvalósítás ezért együttműködésre és kiszámítható finanszírozási háttérre épül, amelyet az Agrárminisztérium országos Városierdő-fejlesztési Programja biztosít.
Gyakorlati információ: a kivitelezés ideje alatt időszakosan munkagépek jelenhetnek meg, és átmeneti korlátozások is előfordulhatnak. A Vérteserdő Zrt. kéri a látogatókat, hogy a helyszíni tájékoztatásokat és jelzéseket tartsák be, a munkaterületeket ne közelítsék meg.
Fotó: Vérteserdő Zrt., Tata Város, Forrás: Vérteserdő Zrt.
