Kevés olyan faanyag létezik a világon, amelynek köbméterenkénti értéke vetekszik egy luxusautóéval.
A Stradivari-hegedűk rezonanciafája, a sűrű és egyenletes évgyűrűjű lucfenyő ilyen – különleges tulajdonságait évtizedek, évszázadok alatt, a fa növekedése során nyerte el. Ez nem csupán hangszertörténeti érdekesség, hanem annak példája is, hogy a faanyag értéke hosszú idő alatt, már az erdőben megalapozódik. A legnagyobb hozzáadott érték ezért nem feltétlenül a fakitermeléskor vagy a faipari feldolgozás folyamatában keletkezik, hanem évtizedek alatt, az erdőnevelés során.
Úgy tűnhet, az erdőgazdálkodás eredményességét legkönnyebben a kitermelt faanyag mennyisége alapján értékelhetjük, ugyanakkor a hektáronkénti fakészlet vagy a kitermelhető köbméter nem a siker legfontosabb mérőszáma. A jövő versenyelőnye nem a nagyobb mennyiségben, hanem a nagyobb értékben rejlik.
Az erdőgazdálkodó, az erdész szakember feladata tehát nem egyszerűen az, hogy „sok fa nőjön”, hanem az, hogy adott termőhelyi feltételek között a lehető legnagyobb gazdasági érték szülessen. A termőhelynek való megfelelés – különösen a változó klimatikus körülmények között – azt is jelenti, hogy a gazdasági érték kéz a kézben jár az ökológiai értékkel. Erre az erdőt alkotó faállomány teljes életciklusa során tekintettel kell lenni.
Az értékteremtő erdőnevelés
Az erdész munkájának gazdasági eredménye csak évtizedek múltán válik láthatóvá, amikor kiderül, hogy az erdőből tűzifa, fűrészrönk, furnéralapanyag vagy más nagy értékű erdei választék kerül-e ki. Ennek alapjai jóval korábban, a fiatal állományokban végzett döntésekkel születnek meg: a tisztítások és gyérítések elvégzése, a javafák (jövőfák) kijelölése és az állomány szerkezetének tudatos alakítása – összefoglaló néven az erdőnevelés – azt a célt szolgálja, hogy a termőhely adottságaihoz igazodva a lehető legértékesebb és ökológiailag legstabilabb erdő, illetve faállomány alakuljon ki.
Egy jól időzített, szakszerű erdőnevelési beavatkozás olyan értéknövekedést eredményezhet, amely évtizedek múltán válik mérhetővé, de akkor sokszorosan megtérülhet. Ezért az erdőnevelést nem elsősorban költségként, hanem hosszú távú befektetésként érdemes szemlélni.
Magyarország természeti adottságai számos lehetőséget rejtenek. A hazai tölgyesek, bükkösök, akácosok, de a kisebb területeken előforduló egyéb faállományok is egyaránt képesek kiemelkedő értékű faanyagot adni.
A kocsánytalan tölgyből prémium hordó- és furnéralapanyag készülhet, amelynek a nemzetközi piacon is jelentős az értéke. A bükkből magas minőségű fűrészáru és bútoripari alapanyag állítható elő, míg a fekete dió, a vadcseresznye vagy a hegyi juhar kisebb mennyiségben is kiemelkedő értéket képviselhet. Az akác esetében sem feltétlenül a legnagyobb mennyiség jelenti a legjobb gazdasági eredményt, hanem a magas feldolgozottságú, tartós faipari termékek előállítására alkalmas minőségi rönk.
Az erdő egyszerre több értéket teremt
Az erdőnevelés célja ugyanakkor nem pusztán a faanyag minőségének javítása, hanem a termőhely adottságaihoz alkalmazkodó, életképes és hosszú távon stabil állomány kialakítása is. A jó erdőnevelés ezért mindig több szempont együttes érvényesítését jelenti: a minőségi faanyag-termelést, az ökológiai stabilitást és a termőhely védelmét.
A klímaváltozás ezt még inkább felértékeli. A hő- és aszálystressz, a szélsőséges időjárási események és az új károsítók megjelenése arra figyelmeztetnek, hogy a gyors növekedés önmagában nem elegendő. Azok az állományok lehetnek hosszú távon sikeresek, amelyek képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez, miközben értékes faanyagot is biztosítanak.
Az erdőnevelés tehát nem egyetlen cél maximalizálása. A szakembernek azt kell felismernie, hogy a termőhelyi adottságok, az erdő állapota és a jövőbeli gazdálkodási célok alapján milyen beavatkozásokkal teremthető meg a legnagyobb hosszú távú érték. Ez esetenként elsősorban értékes faanyagot, máskor nagyobb ellenálló képességet vagy éppen kiemelkedő ökológiai értéket jelenthet.
Az erdőgazdálkodás egyik legfontosabb kérdése éppen ezért az, hogy a rendelkezésre álló természeti tőkét hogyan tudjuk úgy kezelni, hogy az a változó környezeti feltételek között is minél többféle értéket teremtsen. A klímaváltozás és a szélsőséges időjárási események egyre kiszámíthatatlanabbá teszik a faanyagpiacot, miközben nő az igény a kiváló minőségű, igazolt eredetű és fenntartható faanyag iránt. Magyarország korlátozott erdőterülete miatt hosszú távú versenyelőnyünket aligha a mennyiség, sokkal inkább a minőség és a magas hozzáadott érték jelentheti.
Talán ez Stradivari örökségének egyik legfontosabb tanulsága is: a kivételes minőség nem egyik napról a másikra születik, hanem hosszú idő alatt alakul ki. Ugyanez igaz az erdőnevelésre is: a ma meghozott döntésekkel alapozzuk meg, hogy évtizedek múlva milyen minőségű és értékű erdő álljon előttünk.
forrás: NAK Erdészet
