Harminc évvel ezelőtt még mintegy 28 ezer hektáron álltak lucfenyőerdők az országban, mára a területük néhány száz hektárra zsugorodott.
A pusztulás különösen látványos a Nyugat-Dunántúlon, így Vas megyében, benne az Őrségben, ahol korábban a lucfenyő meghatározó eleme volt a tájképnek.
A lucfenyő telepítése a második világháború után gazdasági és stratégiai szempontból is fontos volt. Az egyenes törzsű, gyors növekedésű és jó minőségű faanyagot adó luc ideális választásnak tűnt, hogy kielégítsék az építőipar, a bányászat és a papíripar igényeit. Az 1950-60-as években nagy területeken ültették ezt a fafajt, különösen a hűvösebb és csapadékosabb nyugat-magyarországi térségekben.
Hazánkban a lucosok döntő többsége tehát telepített erdő.
Egészen az 1990-es évek elejéig nagyon jól érezte magát a lucfenyő az Alpokalján és Vas megye déli részén, mára azonban alig néhány százalékát teszi ki az erdőállományoknak. Az Őrség kapujában, például az ivánci, ezerhektáros erdészkerületben a 30 éve még kétszáz hektár lucos mostanra hét hektárra zsugorodott.
A klímaváltozás miatt a lucfenyő gyakorlatilag éhen és szomjan hal.
A sekély gyökerű fafaj rendkívül érzékeny a csapadékmennyiség és a páratartalom csökkenésére. Ha nem kap elegendő vizet, legyengül, és nem tud hatékonyan védekezni a másodlagos károsítók, például a falánk, évente több generációval is támadó szú ellen. Ahogy a fenyők általában, a luc is termel gyantát, amibe gyakorlatilag belefojtja támadóját. Ha azonban nincs víz, nincs gyanta se, a károsító pedig akadály nélkül szaporodhat és szétrágja a fa vízszállító szöveteit.
Pandúr Tibor kerületvezető erdész a károsító elleni küzdelem kapcsán elmondta, kezdetben szúcsapdákat állítottak fel, és megfigyelték, hogy ahol nőtt a kártevők száma, egyre több lucfenyő elpusztult. Ezeket szálalóvágással kivették az erdőből, később a fertőzött egyed körüli fákat is eltávolították több méteres sugarú körben, de így sem tudták megállítani a szúbogarak károkozását.
Az elszáradt állományok helyére több éve már tölgyet ültetnek, elegyfajokkal (vörösfenyő, erdei fenyő, hegyi juhar, madárcseresznye) biztosítva a biodiverzitást, ezáltal az erdő ellenálló képessége is nő.
A lucfenyő teljes megmentésére Magyarországon kevés az esély, de a károk mérsékelhetők: fontos a vegyes erdők kialakítása, az őshonos fafajok arányának növelése, a szúfertőzött fák gyors eltávolítása. A lucfenyő valószínűleg nem tűnik el teljesen Magyarországról, és ez fontos, mert vannak állat- és növényfajok, amelyek ehhez a fafajhoz kötődnek. Meghatározó erdőállományokat azonban már nem fog alkotni.
Forrás: A Mi Erdőnk
