A mezőgazdasági táblák közé telepített erdősávok nem haszontalanul elfoglalt földterületek: csökkentik a szél sebességét és a talajpusztulást, javíthatják a terület vízháztartását, segíthetik a beporzókat, valamint élőhelyet biztosítanak a madaraknak. Horváth Attila összeállítása az Agroinform weboldalán jelent meg.
Az erdősávokra sok mezőgazdasági termelő még mindig úgy tekint, mint a szántóföldi műveléstől elvett területekre. Egy fasor vagy több sorból álló mezővédő erdősáv valóban elfoglal valamennyi földet, ezért első pillantásra úgy tűnhet, hogy csökkenti a termelésbe vonható terület nagyságát.
Prof. Dr. Heltai Miklós, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet igazgatója szerint azonban ez a megközelítés csak a közvetlen területveszteséget veszi figyelembe, az erdősávok által biztosított ökológiai és gazdasági előnyöket nem. Ha megfelelő helyre, jó irányban és megfelelő fajösszetétellel telepítik őket, a környező termőterület működését is kedvezően befolyásolhatják.
– Ezek nem elpocsékolt területek. Az agrárerdészeti rendszerekkel foglalkozó kutatások nagyon jól bemutatják, hogy a mezőgazdasági táblák közé megfelelően telepített erdősávoknak számos olyan hatásuk van, amelyből közvetlenül a gazdálkodó profitálhat – hangsúlyozta az intézetigazgató, aki azt is megjegyezte: a témában kitűnő összefoglaló jelent meg Gyuricza Csaba és Borovics Attila tollából Agrárerdészet címmel.
Megfogják a szelet, a táblán tartják a termőtalajt
A mezővédő erdősávok legismertebb szerepe a szélsebesség csökkentése. Ez különösen a nagy, nyitott mezőgazdasági táblákon fontos, ahol tartósan száraz időben a növényzettel nem vagy csak gyengén borított felszínt erős szél éri.
Ilyenkor kialakulhat a szélerózió, más néven defláció. A légmozgás felkapja és elszállítja a talaj legkisebb, legértékesebb szemcséit, vagyis éppen azt a felső termőréteget, amely szerves anyagban és tápanyagokban a leggazdagabb.
– Az erdősávok csökkentik a szél sebességét, ezáltal pedig mérséklik a széleróziót és a talaj felső rétegének elvesztését. Ennek jelentőségét a mezőgazdászok már nagyon jól érzik, hiszen a termőréteg pusztulása közvetlenül veszélyezteti a termelés jövőjét – mutatott rá Prof. Dr. Heltai Miklós.
A termőtalaj elvesztése nem egyik évről a másikra bekövetkező, könnyen helyrehozható kár. A talajképződés rendkívül lassú folyamat, ezért a szél által elszállított felső réteg emberi időléptékben csak nehezen vagy egyáltalán nem pótolható.
A deflációval ráadásul nem pusztán ásványi talajszemcsék távoznak. Csökkenhet a talaj szervesanyag- és tápanyagtartalma, romolhat a vízmegtartó képessége, valamint gyengülhet a növények kelése és kezdeti fejlődése is.
A fiatal növényállományt is védheti
A szél nemcsak a csupasz vagy frissen művelt talajt károsíthatja. A levegőben mozgó homok- és porszemcsék a fiatal növények leveleit és szárait is megsérthetik. Az erős légmozgás fokozza a párologtatást, gyorsítja a felszín kiszáradását, és egyenetlenné teheti a növényállomány fejlődését.
Az erdősáv mögött kialakuló mérsékeltebb széljárás csökkentheti ezeket a hatásokat. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a fák közvetlen közelében szélcsend alakul ki: egy megfelelően megtervezett, bizonyos mértékig átjárható erdősáv a mögötte fekvő terület jóval nagyobb részén képes mérsékelni a légmozgást.
A hatás nagyságát egyebek mellett befolyásolja:
- az erdősáv magassága és szélessége;
- a fasorok száma;
- a lombkorona sűrűsége;
- a cserjeszint megléte;
- a sáv tájolása;
- az uralkodó szélirány;
- valamint a környező domborzat.
A rosszul megtervezett, túlságosan zárt növényfal örvényeket is kelthet, ezért az erdősávok telepítését célszerű termőhelyi, erdészeti és agronómiai szempontok alapján megtervezni.
Nem feltétlenül veszik el a vizet a szántóföldi növényektől
A mezővédő erdősávokkal szembeni egyik leggyakoribb gazdálkodói ellenérv az, hogy a fák elszívják a vizet a szántóföldi kultúrák elől. A közvetlen szegélyzónában valóban kialakulhat verseny a vízért és a tápanyagokért, Prof. Dr. Heltai Miklós szerint azonban az erdősávok teljes vízháztartási hatását ennél összetettebben kell vizsgálni.
A szántóföldi növények gyökérzetük jelentős részével jellemzően a talaj felső rétegeit hasznosítják, míg a fák gyökerei lényegesen mélyebbre hatolhatnak. Ennek köszönhetően olyan vízkészleteket is elérhetnek, amelyekhez a sekélyebben gyökerező kultúrnövények már nem férnek hozzá.
– A fák nem egyszerűen vízkonkurensei a szántóföldi növényeknek. Mélyebb talajrétegekből is képesek vizet felvenni, és a gyökérzetükön keresztül a magasabb talajszintek vízellátását is befolyásolhatják. Ezáltal üdébbé tehetik a környezetüket, tehát az erdősávoknak kifejezetten kedvező hatásuk lehet a terület vízforgalmára – mondta a szakember.
A fák a szél mérséklésével a párolgási veszteséget is csökkenthetik. Lombjuk árnyékolhatja a talajt, az avar pedig szervesanyag-forrásként, valamint felszíni takarásként is működhet. A gyökérjáratok és a talajélet növelhetik a víz beszivárgásának lehetőségét.
Mindez nem jelenti azt, hogy az erdősáv minden pontján és minden körülmény között kizárható a vízért folyó verseny. A végeredményt a fafajok, a talajtípus, a csapadékviszonyok, a sáv szélessége, a gyökérzet kiterjedése és a szántóföldi kultúra egyaránt befolyásolja. A megfelelő tervezés ezért ezen a területen is kulcsfontosságú.
Hosszabb ideig működhetnek mellettük a beporzósávok
Egyre több mezőgazdasági területen alakítanak ki virágos beporzósávokat, amelyek táplálékot és élőhelyet biztosítanak a vadon élő beporzó rovaroknak. Ezek a sávok akkor működnek igazán jól, ha a növényállomány nem szárad ki idő előtt, és a tenyészidőszak minél hosszabb részében kínál virágport és nektárt.
Az erdősávok árnyékoló, szélmérséklő és mikroklíma-alakító hatásukkal a virágos sávok működését is javíthatják.
– Az erdősávok árnyékolást adhatnak a mellettük kialakított beporzósávoknak. Ennek hatására azok tovább maradhatnak üdék, hosszabb ideig virágozhatnak, és tartósabban biztosíthatnak élőhelyet a mezőgazdaság számára fontos beporzó rovaroknak – magyarázta Prof. Dr. Heltai Miklós.
Ez különösen aszályos időszakban lehet fontos. A teljes napsütésnek és erős szélnek kitett virágos sávok gyorsabban kiszáradhatnak, ezért rövidebb ideig nyújthatnak táplálékot. A változatosabb mikroklíma ugyanakkor meghosszabbíthatja az egyes növényfajok virágzási idejét.
A beporzók támogatása nemcsak természetvédelmi cél. Azokban a kultúrákban, amelyek termékenyülésében rovarok is részt vesznek, a megfelelő beporzóközösség gazdasági értéket teremthet.
Rovarfogyasztó madarak segíthetik a növényvédelmet
A fás-cserjés sávok fészkelő-, búvó- és táplálkozóhelyet kínálnak számos madárfajnak. Közülük mezőgazdasági szempontból különösen fontosak lehetnek a rovarokat fogyasztó fajok.
– Az erdősávokban kialakuló madárállomány, ezen belül elsősorban a rovarevő madarak közössége természetes védekezési lehetőséget jelenthet a rovarkártevőkkel szemben – mondta az intézetigazgató.
A madarak nem helyettesítik teljes egészében a növényvédelmet, de egy változatos agrárélőhelyen hozzájárulhatnak bizonyos kártevők egyedszámának mérsékléséhez. Az erdősávok ebből a szempontból a mezőgazdasági táj ökológiai infrastruktúrájának részei lehetnek.
A hasznos élőlények számára kialakított hálózat ráadásul többet jelent egyetlen fasornál. Az erdősávok, beporzósávok, bokorcsoportok, füves mezsgyék, vízparti növényzeti sávok és kisebb facsoportok egymással összekapcsolva hatékonyabban biztosíthatják az élőhelyek közötti átjárást.
Prof. Dr. Heltai Miklós szerint ezért a mezőgazdasági termelőnek ugyanúgy érdeke lehet a mezővédő erdősávok és a beporzósávok hálózatának kialakítása, mint a vadgazdálkodónak vagy a természetvédelemnek.
Nem feltétlenül lesz több vad, de kiszámíthatóbbá válhat a mozgása
A gazdák egy része attól tart, hogy a mezővédő erdősávok a táblákhoz vonzzák a vadat, ezzel pedig növelik a mezőgazdasági vadkárokat. Az erdősáv valóban búvóhelyet, táplálékot és kedvezőbb mikroklímát kínálhat különböző fajoknak, de Heltai Miklós szerint ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a térség teljes vadállománya megnövekszik.
A változás inkább a vad térbeli elhelyezkedésében jelentkezhet.
– Az erdősávok nem feltétlenül növelik meg a vadállományt, viszont koncentrálhatják azt. A búvóhely, a víz és a táplálék odavonzza az állatokat. Ez első hallásra kockázatnak tűnhet, de ha nagyobb biztonsággal tudom, hol tartózkodik a vad, akkor szükség esetén hatékonyabban is védekezhetek ellene – emelte ki.
Egy teljesen tagolatlan agrártájban a vad mozgása szétszórtabb lehet. Ha a táblák között jól ismert vonalas élőhelyek és búvóhelyek alakulnak ki, a gazda és a vadgazdálkodó jobban előre jelezheti, hogy az állatok mely kultúrákat, milyen irányból és mely pontokon közelíthetik meg.
Ez lehetőséget teremthet arra, hogy ne az egész táblát kelljen azonos intenzitással védeni, hanem a beavatkozás a leginkább veszélyeztetett részekre összpontosuljon.
Ha ismert, honnan érkezhetnek az állatok, akkor erre a kritikus időszakra a gazdálkodó és a vadgazdálkodó célzott intézkedéseket alkalmazhat. Ilyen lehet például:
- a veszélyeztetett táblarész ideiglenes kerítése;
- megfelelő vadriasztó megoldás;
- fokozott területellenőrzés;
- vagy indokolt esetben, a jogszabályoknak megfelelően elrendelt vadkárelhárító vadászat.
A szakember szerint a koncentrált védekezés kisebb ráfordítással is eredményesebb lehet, mint amikor egy nagy tábla teljes kerületén kell egyforma intenzitású védelmet kialakítani.
Csak megfelelő helyre és megfelelő fajokat
Az erdősávok kedvező hatása nem automatikus. A telepítés sikerét alapvetően meghatározza, hogy milyen fafajokat és cserjéket választanak, hogyan alakítják ki a sáv szerkezetét, és mennyire igazodik a növényzet a termőhelyhez.
Prof. Dr. Heltai Miklós szerint a jelenlegi ökológiai elvek alapján elsősorban őshonos lombos fajok telepítése indokolt. Az egyre szárazabbá váló éghajlat miatt olyan növényekre van szükség, amelyek jól viselik a vízhiányt, ugyanakkor gyors kezdeti fejlődésre és megfelelő növekedésre képesek.
A fajválasztásnál ezért több szempontot is mérlegelni kell:
- őshonos vagy termőhelyileg elfogadható faj legyen;
- viselje el a várható szárazságot és hőterhelést;
- rendelkezzen megfelelő növekedési eréllyel;
- illeszkedjen a talaj tulajdonságaihoz;
- ne jelentsen indokolatlan növényegészségügyi kockázatot;
- biztosítson változatos szerkezetet;
- és lehetőleg többféle ökológiai, illetve gazdasági funkciót lásson el.
A több fajból álló, fa- és cserjeszintet egyaránt tartalmazó sáv általában változatosabb élőhelyet biztosít, mint egyetlen faj egykorú, homogén telepítése. A konkrét fajösszetételt azonban minden esetben a helyi adottságok és a hatályos telepítési előírások alapján kell kialakítani.
Az akác különleges, ugyanakkor vitatott lehetőség
Az igazgató az akácot is fontos fajnak tartja, különösen annak szárazságtűrése, gyors növekedése és sokoldalú hasznosíthatósága miatt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az akác nem őshonos Magyarországon, ezért nem felel meg minden olyan ökológiai követelménynek, amelyet egy mezővédő erdősáv fajainál elsődlegesen figyelembe vesznek.
– Az őshonosság feltételének az akác nem felel meg, ugyanakkor szárazságtűrése és nagy növekedési erélye miatt fontos fajnak tartanám. A telepítéséről természetesen mindig a termőhely, a cél és az érvényes előírások alapján kell dönteni – mondta Prof. Dr. Heltai Miklós.
A szakember felidézte, hogy a MATE kutatóinak és egy fejlesztő vállalkozásnak a részvételével olyan akácváltozat, illetve klón fejlesztéséről is beszámoltak, amely az átlagosnál nagyobb szárazságtűréssel és növekedési eréllyel rendelkezhet. Az ilyen genetikai alapanyagok jelentősége a szárazodó termőhelyeken tovább növekedhet.
Az új fajták és klónok értékelésénél azonban nem kizárólag a növekedési teljesítményt kell vizsgálni. Fontos kérdés lehet a virágzás ideje és időtartama, a fagytűrés, a faanyag minősége, a terjedési hajlam, valamint az adott környezetre gyakorolt hosszú távú ökológiai hatás is.
Az akác nemcsak tűzifát adhat
Prof. Dr. Heltai Miklós arra is felhívta a figyelmet, hogy az akác faanyagát gyakran túlságosan szűken, kizárólag tűzifaként értékelik. Megfelelő minőség és feldolgozás esetén ennél jóval magasabb hozzáadott értékű termékek készítésére is alkalmas.
– Az akác fája az általános elképzelésekkel ellentétben nemcsak tűzifának jó. Bútorok és más, jó minőségű fatermékek is készíthetők belőle – mondta.
Az akác tartós, kemény faanyaga kültéri felhasználásra is alkalmas lehet. Karó, oszlop, kerítésanyag, kerti építmény, burkolat, bútor vagy más faipari termék is előállítható belőle. Az erdősáv így hosszabb távon kitermelhető faanyagot is adhat, amennyiben kezelését és felújítását előre megtervezik.
A mezővédő sáv tehát nem szükségszerűen olyan terület, amelyről a gazdának végleg le kell mondania. Más időtávon és eltérő rendszerben ugyan, de maga is termelési egységgé válhat.
Több gazdasági lábat is teremthet
Az agrárerdészeti rendszerek egyik legnagyobb előnye, hogy ugyanaz a terület többféle feladatot láthat el. Miközben az erdősáv védi a termőtalajt, mérsékli a szelet, javítja a mikroklímát és élőhelyet biztosít, közvetlenül értékesíthető termékeket is előállíthat.
A hasznosítás módja a telepített fajoktól és a gazdaság adottságaitól függően lehet:
- tűzifa-termelés;
- ipari vagy bútoripari faanyag előállítása;
- oszlop- és kerítésanyag termelése;
- méhlegelő biztosítása;
- gyümölcs vagy más erdei melléktermék gyűjtése;
- feldolgozott élelmiszer vagy párlat alapanyagának előállítása;
- illetve vadgazdálkodási takarmány- és élőhelyfejlesztés.
Prof. Dr. Heltai Miklós szerint az ilyen fejlesztéseknél eleve arra kellene törekedni, hogy a telepítés egyszerre több célt szolgáljon.
– A vadgazdálkodási élőhelyfejlesztésnél és a vadtakarmány-termesztésnél is fontos gondolkodási irány lenne, hogy ugyanaz a beavatkozás többféle módon segítsen. Ne csak egyetlen funkciója legyen, hanem például méhészettel, gyümölcsgyűjtéssel, faanyagtermeléssel vagy más feldolgozással új gazdasági lábat is nyisson annak, aki létrehozza – fogalmazott.
A gazda, a vadgazdálkodó és a méhész közös érdeke lehet
A mezővédő erdősávok megfelelő kialakítása több ágazat együttműködését igényli. A mezőgazdasági termelő számára a talajvédelem, a vízmegtartás és a termésbiztonság lehet a legfontosabb. A vadgazdálkodó számára az élőhelyek javítása és a vad mozgásának kiszámíthatóbbá válása jelenthet előnyt. A méhész hosszabb és változatosabb virágzási időszakból profitálhat, a természetvédelem számára pedig az élőhelyek összekapcsolása és a biológiai sokféleség növelése lehet érték.
forrás: AgroInform 08-28
