Mészáros András (MW Design) nem bútorokat épít, hanem mozgást fagyaszt be a térbe. Ha valaki ránéz az MW Design munkáira, az első reakciója gyakran a hitetlenkedés: „Ezt fából hajlítottátok?”
A válasz a 2026-os faipar egyik legizgalmasabb területén, a parametrikus tervezésben rejlik. Mészáros András és csapata szerint ugyanis, ha kell, a fa hullámzik, dűnéket formáz és folyékony hatást kelt – mintha a természet erői, a szél vagy a víz formálták volna, nem pedig a fűrészlap. De ez a folyékonyság nem varázslat, hanem brutális mérnöki munka és rengeteg rétegnyi türelem eredménye.
Algoritmus a műhelyben
A parametrikus építészet sokáig csak a sztárépítészek kiváltsága volt, betonból és üvegből. Az MW Design nagy dobása, hogy ezt a gondolkodásmódot hozta a bútorok léptékére, és alkalmazta a legmelegebb anyagra, a fára. A folyamat nem a szabászlistával kezdődik, hanem a szoftverben, ahol matematikai algoritmusok generálják a formát. Ha egy paramétert átírnak, az egész hullámzás megváltozik. A parametrikus építészet sokáig csak a sztár építészek kiváltsága volt, betonból és üvegből. Az MW Design nagy dobása, hogy ezt a gondolkodásmódot hozta a bútorok léptékére, és alkalmazta a legmelegebb anyagra, a fára. A folyamat nem a szabászlistával kezdődik, hanem a szoftverben, ahol matematikai algoritmusok generálják a formát. Ha egy paramétert átírnak, az egész hullámzás megváltozik.
Fenntartható luxus?
Az MW Design munkái – az akusztikai falburkolatoktól a recepciós pultokig – nem a konyhabútor-árkategóriában versenyeznek. Ezek egy irodaház előterében vagy egy luxusvillában válnak fókuszponttá. Magyarországon, ahol az árérzékenység legendás, ilyen minőséget és design-értéket eladni különleges üzleti stratégiát igényel.Munkássága ablak a jövőre. Azt mutatja, hogy az asztalos szakma határai elmosódnak a programozás, a szobrászat és a belsőépítészet között.
A rétegelt lemez 3D forradalma
Felejtsd el a derékszöget. Aki ma a rétegelt lemezzel nagyot alkot – ahogy az interjúban Mészáros András munkáin is látható –, az nem lapanyagként, hanem szobrászati alapanyagként tekint rá. A modern asztalos számára ez az anyag a kapu a 3D-s formákhoz, gőzölés és bonyolult sablonok nélkül.
Sokan ott rontják el, hogy a rétegelt lemezre kizárólag síkban gondolnak. Pedig ez olyan faanyag, ami úgy viselkedik, mint a műanyag vagy a fémlemez, ha jól nyúlsz hozzá. Íme a három technológia, amivel a munkaruhás anyagból prémium designterméket faraghatsz, és a konkrét anyagok, amiket ehhez a JAF Holz polcáról levehetsz.
A BENDY PLYWOOD TITKA
Nem kell küzdened a nyír keménységével és merevségével, ha íveket akarsz. A profik a Ceiba (vagy Fuma) alapú, speciális hajlítható rétegelt lemezeket használják. Ezeknél a rétegeket nem a hagyományos módon, hanem lazább szerkezetben préselik, kifejezetten azért, hogy a rostok engedjék a drasztikus hajlítást – akár 10-15 cm rádiuszban is, törés nélkül. A technológia lényege a szendvics-módszer, két réteget sablonban összeragasztva (formában préselve) kapod meg a végleges, merev, önhordó ívet, ami nem rúg vissza. Ehhez nem kell külföldről rendelned, a JAF-nál készleten van a Ceiba hajlítható rétegelt lemez (IF20). Arra fi gyelj a rendelésnél, hogy tartanak külön hosszában és keresztben hajlítható verziót is. Nem mindegy, hogy oszlopot burkolsz vagy hullámzó pultfrontot építesz, a szálirányt előre el kell döntened.
A TOPOGRÁFIAI ÉPÍTKEZÉS
Ez a Mészáros-féle stílus egyik védjegye. Itt nem hajlítasz, hanem rétegezel (tömbösítesz). A CNC kivágja a formát akár százszor, mindig picit módosítva a kontúrt, majd ezeket a lapokat egymásra ragasztod. A végeredményt visszacsiszolva egy hihetetlenül izgalmas, áramvonalas felületet kapsz. Ennek a technológiának azonban van egy buktatója: a rétegrend. Ha a csiszolásnál előbukkan egy lyuk vagy egy csúnya sötét folt a furnérrétegek között, a munka kuka. Ezért ehhez a módszerhez elengedhetetlen a prémium fi nn WISA nyír (Birch) lemez, ami a JAF-nál B/BB (bútorfront) minőségben elérhető. Ennek a vágásképe és bütüje garantáltan homogén és tiszta, így a csiszolás után egy egységes, szinte márványszerű faanyagot kapsz.
AMIKOR A CNC A HAJLÍTÓ
A 2026-os év legmenőbb technikája a kerfi ng. Itt nem hajlítható anyagot veszel, hanem azzá teszed. A kemény nyír lemez hátoldalára sűrű, szabályos irdalásokat (bevágásokat) marnak, vagy átmenő mintával „living hinge”-et (élő zsanért) készítenek, így az anyag szövetszerűen hajthatóvá válik. Nincs 50 milliós, 5-tengelyes géped? Nem baj. A JAF Holz dunaharaszti megmunkálóközpontja nemcsak szab, hanem profi CNC-bérgyártást is vállal. Ha megvan a DXF/DWG fájlod a mintáról, ők legyártják neked az alkatrészt, neked a műhelyben csak össze kell állítanod.
Interjú Mészáros Andrással
– Hogyan lesz a digitális modellből kézzel tapintható, organikus forma? Hol van az a pont, ahol a szoftvert leteszed, és a fizikai anyag átveszi az uralmat?
Mészáros András: Igazából, ami gyökeresen változott az évek alatt, az a modellezés gyakorisága és jelentősége. Ma már szinte mindent lemodellezünk 3D-ben, van erre vagy nyolc programunk. Onnantól a gyártási folyamatok nem sokat változtak, inkább egyszerűsödtek és érthetőbbek lettek. Egy modell, ha kreativitással és szakmai tudással párosul, radikálisan egyszerűsíti a gyártást, mert pontosan látod a végeredményt. Így technológiai lépéseket tudsz megkerülni a műhelyben. De az igazi nagy változás, hogy a bonyolult alkatrészek a modellezés után már nem a műhelyben, forgácsolással készülnek, hanem a 3D nyomtatóban. Az 5-tengelyes CNC többórás programozása helyett ma már kivesszük a 3D nyomtatóból az alkatrészt, és azt furnérozzuk vagy festjük
– Sokan féltik a szakmát a gépektől. Te hogyan látod, hol a határ a CNC-megmunkálás és a szobrászat között? Mennyi ebben a gép, és mennyi az ember?
M.A.: Ha szobrászati, alakos dolgok megformálása a cél, ma már nem esünk neki vésőkkel és csiszolótárcsákkal, hanem két napig programozunk, aztán jöhet a CNC. Sokan mondják, hogy ez már nem szakma. Szerintem ez álszentség. Mert honnan is számoljuk a szakmát? Onnan, hogy magad vágod ki a fát az erdőn zsagerrel? Vagy onnan, hogy megveszed a modern gépen leformatizált anyagot, és nekiesel vésővel fecskefarkat faragni? Higgyétek el nekem, aki ma kitartóan, megfelelő hozzáállással és ésszel programoz, az ugyanúgy meg tudna kézzel gyalulni egy deszkát. Csak megváltoztak a szerepkörök. Ehhez is, ahhoz is kell hivatástudat és gógyi. Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más. Én inkább élek a jelenben, felkészítve magam a jövőre, mintsem búslakodjak azon, ami elmúlt.
– A rétegelt lemezből való formavágás rengeteg hulladékkal járhat. Hogyan kezelitek a fenntarthatóság kérdését?
M.A.: Mi ténylegesen egyedit alkotunk. Ebben a működésben el kell fogadni, hogy az egyik oldalon nagyobb hulladékhányaddal kell számolni, mert nem ötven darabot csinálsz, hanem egyet. Viszont ennek a másik oldala – és ez az előnye –, hogy a hulladékot lehetőségként tudjuk kezelni. Ezt sokszor bizonyítottuk már. Nem az a kérdés, hogy az optimalizálás jó-e vagy rossz, hanem hogy a hulladékra lehetőségként tekintesz vagy nyűgként. Ez a gondolkodásmód a választóvonal a környezetépítés és a rombolás között.
– Hogyan lehet eladni itthon egy olyan pultot vagy falat, ami tízszer annyiba kerül, mint egy sima bútorlapos megoldás?
M.A.: De jó lenne, ha tízszer annyiért el lehetne adni! Aki el tudja, azt küldjétek hozzám, lesz neki egy állásajánlatom. Viccet félretéve: ez összetett dolog. Ha a legfelső polcon akarsz eladni, nem elég, ha csak a termék felsőpolcos. Magas színvonalúnak kell lennie a kommunikációnak, a marketingnek, az értékesítésnek és még vagy húsz dolognak. Az egyszavas válaszom: brand kell hozzá. De a jó brandhez elengedhetetlenek a fent leírtak.
– Látsz fantáziát abban, hogy a magyar asztalosok kilépjenek a „dobozbútorok” világából?
M.A.: Látok egy cseperedő korosztályt, aki próbálkozik, nagyon sokan meg is keresnek. Viszont kritika a szakmának, hogy a nagy öregek nem tolják őket előre, inkább vissza akarják húzni. Ez látszik az oktatási rendszer végtelen elavultságán is. A fi atalok, akik megfogadják a tanácsomat, nemcsak a szakmában akarnak fejlődni, hanem üzletileg is – valójában ez kell ahhoz, hogy a doboz-világból kilépjenek a fényre. Hogy mit tanul meg 10 év múlva először? Nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy képes-e sokrétűen fejlődni. A modellezés elengedhetetlen már most, nemhogy tíz év múlva. Bár szerintem akkor már modellezni sem kell majd, mert az AI megcsinálja helyetted – részben már most is így dolgozunk.
– Nálad otthon is minden hullámzik , vagy a saját nappalidban egy puritán, szögletes asztalnál eszed a levest?
M.A.: Épp egy lekerekített végű asztalnál ülök, kerámia betéttel, amit tavaly csináltunk. Nem minden íves – de van igen.
– Mi volt az a pillanat vagy hatás (legyen az építészet, természet vagy egy konkrét élmény), ami miatt azt mondtad, „én nem akarok egyenes bútorokat gyártani”?
M.A.: Nem volt ilyen. Gyártunk egyenes bútorokat is. Ezt nem én találtam ki, ez divat. Talán annyi az előnyöm, hogy látom, mi lesz a következő divat, és mindig egy kicsit előtte próbálok járni. Lamellás falat akkor csináltunk, amikor itthon még szinte senki. Azóta nem csináljuk, mióta mindenki. Japandi konyhát akkor, amikor még alig ismerték. És már most látom, hogy vissza fog jönni a magasfényű bútor – nem fehér, az sosem volt igazán divat.
– Amikor nem algoritmusokat futtatsz vagy a műhelyben vagy, mi az, ami kikapcsol? Van olyan hobbid, ami teljesen analóg?
M.A.: Nincs hobbi. Az asztalosság volt a hobbim, abból lett a munkám, és annyira az lett, hogy nem hagy teret másnak. Sokat olvasok – pontosabban hangoskönyvet hallgatok a kocsiban, az kikapcsol. De ha valaki annyira végtelenül munkamániás, mint én, akkor nemcsak hobbira nincs ideje, hanem kb. semmire. Úgyhogy ne csináld utánam, mert jobb vagy ennél, kedves olvasó.
