A napokban megjelent új tanulmány az Erdőgazdálkodás 5.0 paradigma hazai bevezetésének lehetőségeit vizsgálja, amely az Ipar 5.0 elveire épülő, emberközpontú, fenntartható és reziliens erdőkezelési keretrendszer.
A szerző: Hunyadi Richárd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézet, Katonai Műszaki Iskola doktorandusza, korábban a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán végzett erdőmérnök
A tanulmány címe: Stratégiai keretrendszer a fenntartható, reziliens és innovatív erdőkezelés megvalósításához
A tanulmány összefoglaló kivonata
Az elmúlt két évtizedben a precíziós erdőgazdálkodás technológiai eszköztára különösen az UAV, LiDAR, GIS, mesterséges intelligencia és IoT rendszerek jelentős fejlődésen mentek keresztül. Alkalmazásuk azonban jellemzően továbbra is a faanyagtermelés-központú szemléletet szolgálja, amely egyre kevésbé képes hatékony választ adni a klímaváltozás, az ökoszisztéma-szintű kockázatok és a komplex természeti veszélyek kihívásaira.
A tanulmány az Erdőgazdálkodás 5.0 paradigma hazai bevezetésének lehetőségeit vizsgálja, amely az Ipar 5.0 elveire épülő, emberközpontú, fenntartható és reziliens erdőkezelési keretrendszer.
A megközelítés a Human-Centered Artificial Intelligence (HCAI) elveire támaszkodva biztosítja az átlátható, ellenőrizhető és emberi felügyelet mellett működő döntéstámogatást. A kutatás egy ötkategóriás funkcionális modellt javasol (adatgyűjtés, tervezés, műveletvégzés, logisztika, ellenőrzés), amely a precíziós erdészeti rendszerek fenntarthatósági tényezőinek újra értelmezéséül szolgál. A paradigma kiemelt jelentőséggel bír a katasztrófavédelem és iparbiztonság területén is, mivel támogatja az erdőtüzek, viharkárok és aszály okozta degradáció korai észlelését, valamint a gyors és adatvezérelt beavatkozások tervezését.
A kutatás fő következtetése, hogy az Erdőgazdálkodás 5.0 hidat képez a precíziós technológiák és az ökoszisztéma-alapú, reziliens erdőkezelés között, elősegítve egy adatvezérelt, klímaadaptív és biztonsági szempontból integrált erdészeti és kockázatkezelési rendszer kialakítását.
A tanulmány legfontosabb gondolata nem maga az MI, a LiDAR vagy a dróntechnológia, hanem az a felismerés, hogy a 21. századi erdőgazdálkodásban a technológiai modernizációt a célrendszer modernizációjának kell kísérnie. Az Erdőgazdálkodás 5.0 akkor jelent valódi előrelépést, ha: nemcsak a faanyagtermelés hatékonyságát növeli; az erdők hosszú távú életképességét is vizsgálja; a klímaváltozás következményeit a tervezés kiindulópontjává teszi; a gazdasági, ökológiai és társadalmi szempontokat egy rendszerben kezeli; a technológiai döntéseket mérhető eredményekhez és szakmai felelősséghez köti.
Az Erdőgazdálkodás 5.0 nem egyszerűen digitalizált erdőgazdálkodás, hanem annak a lehetősége, hogy az erdőkezelés a faanyagtermelés optimalizálása helyett az erdei ökoszisztémák hosszú távú működőképességét is központi tervezési céllá tegye.
forrás: Védelem Tudomány
