Az erdőgazdálkodás felelősség / Gondolatok az erdészek munkájáról, a fakitermelés szükségességéről és a természetvédelem szemléletváltásáról
Egyre többen követelik az erdők védelmét, miközben sokan nem ismerik fenntartásuk és megújításuk folyamatát. Egy fakitermelésről készült fénykép alapján ítélnek el erdőgazdaságokat, az erdőrészlet történetének, termőhelyének, állapotának, erdőtervének és felújításának ismerete nélkül. Az erdőért tervezni, nevelni, védeni és megújítani kell – adott esetben fákat is ki kell termelni. Az erdész nem az erdő ellen dolgozik, hanem az erdőért vállal felelősséget. Az erdész hivatása generációkon ível át. Az erdészet hosszú távú gondolkodást, szakmai tudást, természetismeretet és elkötelezettséget kíván. Az erdész nem hónapokban vagy üzleti években tervez: egy mai döntés eredménye sokszor csak évtizedek múlva látható. Egy tölgyerdő felnevelése emberöltőnyi feladat. Aki ma csemetét ültet, talán már nem éri meg, hogy terebélyes fává fejlődjön, mégis a következő nemzedékekért dolgozik. Az erdészek ellenőrzik az állományokat, felmérik a károkat, gondoskodnak a felújításról és felkészítik az erdőket a jövő kihívásaira. Hibázhatnak, de a hibákat szakmai alapon kell feltárni és javítani.

A fakitermelés nem erdőirtás
Tisztázzunk egy alapvető kérdést: a fakitermelés és az erdőirtás nem ugyanaz. A fakitermelés szolgálhatja az erdő megújítását, szerkezetének alakítását, egészségi állapotának javítását és a faanyag biztosítását. Nem minden erdőben ugyanaz a gazdálkodási mód a megfelelő. Van, ahol a folyamatos erdőborításra, máshol átalakító vagy szálaló gazdálkodásra kell törekedni. Vannak olyan állományok is, ahol a vágásos üzemmód, a végvágás vagy akár a tarvágás szakmailag indokolt beavatkozás. A vágásos üzemmód nem az erdő felszámolása: a végvágást megfelelő erdőfelújításnak kell követnie. A beavatkozást szakmai indokoltsága és az erdő megújulása alapján kell megítélni, nem a másnapi látvány szerint. Egy fénykép nem mutatja meg az előzményeket és az erdő jövőjét. Az erdőgazdálkodást nem egyetlen munkanap, hanem az erdő teljes fejlődési folyamata alapján kell megítélni.
Beszéljenek a számok is!
Magyarország erdőterülete az 1921-es 1,10 millió hektárról 2024-re 1,96 millió hektárra nőtt. 2025 végén az erdőrészletek területe 1 962 043 hektár volt. A magyar erdők élőfakészlete 2025-ben elérte a 423 millió köbmétert, közel 4 millió köbméterrel meghaladva az előző évit. A fakitermelés és az éves folyónövedék aránya 2024-ben 53, 2025-ben hozzávetőleg 58 százalék volt. Az országos adatok tehát azt mutatják, hogy az éves növedék meghaladta a kitermelt faanyag mennyiségét. Az adatok nem jelentik, hogy minden erdő állapota kifogástalan vagy minden beavatkozás helyes. Azt viszont mutatják, hogy országosan nem az erdők felélése zajlik. A gyarapodás mögött erdészgenerációk munkája, telepítés, felújítás és hosszú távú gazdálkodás áll.

A természetvédelem nem lehet öncélú állapotmegőrzés
A klímaváltozás, a vízhiány, a szélsőséges időjárás és a károsítók miatt az erdők környezeti feltételei gyorsan változnak. Mégis, a természetvédelem egy részében továbbra is erős a statikus, állapotmegőrző szemlélet: mintha egy korábbi állapotot minden körülmények között változatlanul fenn lehetne tartani. Csakhogy a természet nem múzeum. Az erdő élő, folyamatosan változó rendszer. A természet nem fogja megvárni, amíg mi eldöntjük, szabad-e alkalmazkodnia. Mit érünk el azzal, ha mindenáron megőrizzük egy erdő jelenlegi fafajösszetételét, miközben az adott fafajok már nehezen viselik a megváltozott termőhelyi viszonyokat? A természetvédelem sikerét azon kell mérni, hogy húsz év múlva működőképes, egészséges, változatos és ellenálló erdei ökoszisztémánk lesz-e. A cél az életképesség, az alkalmazkodóképesség és a biológiai sokféleség megőrzése. Ehhez fafajcserére, állományszerkezeti átalakításra, természetes felújulást segítő beavatkozásra vagy célzott fakitermelésre is szükség lehet. Természetesen vannak olyan erdők, ahol a beavatkozásmentesség a legjobb megoldás. Az idős, természetes erdők, a különleges élőhelyek, a holtfa és az érzékeny fajok élőhelyeinek megőrzése alapvető fontosságú. De ebből nem következik, hogy minden erdőben a beavatkozás tilalma lenne a helyes út.
Nem a tegnap erdejét kell mindenáron konzerválnunk, hanem a holnap erdejének életfeltételeit kell megteremtenünk. A fa megújuló természeti erőforrás. A fakitermelést bírálók is használnak fából készült termékeket: bútort, ajtót, parkettát, építőanyagot és papírt. A kérdés az, honnan szerezzük be a szükséges faanyagot. Felelősen kezelt hazai erdőkből, vagy olyan országokból, amelyek gyakorlatáról kevesebbet tudunk? A fa megújuló erőforrás; a tűzifa sok magyar család számára fontos energiaforrás. A faanyag hasznosítása és az erdők védelme összeegyeztethető: a felelős gazdálkodás feladata az érdekek összehangolása.
A közösségi média nem erdészeti szakhatóság. A közösségi médiában néhány fénykép alapján bárki erdészeti szakértővé és ítélőbíróvá válik. Az erdőrészlet története, termőhelye, állapota, erdőterve és felújítása szóba sem kerül. A verdikt mégis: pusztítás!
A társadalmi érdeklődés fontos, de az aggodalom szakmai ismeretek nélkül könnyen ítélkezéssé, az eltérő vélemény személyeskedéssé válik.
Az erdészeti döntéseket lehet és kell is ellenőrizni. A szakmai hibákat nem szabad védeni, a jogos kritikát nem szabad elutasítani. Az ellenőrzésnek azonban tényeken, szakmai ismereteken és a teljes folyamat megismerésén kell alapulnia, nem hangulatkeltésen.
Az erdő jövőjéről nem a leghangosabb kommentelőnek, hanem a szakmai tudásnak, a felelősségnek és a tényeknek kell döntenie!

A szakmai tudást nem szabad félresöpörni.
A magyar erdészeti szakma történelmi és tudományos hagyományokra, generációk tapasztalatára épül. Ez nem jelenti azt, hogy mindent úgy kell csinálnunk, mint száz évvel ezelőtt. A klímaváltozás, a szélsőséges időjárás, az új károsítók és a változó elvárások új megoldásokat követelnek. Az erdészeknek fejlődniük kell, nyitottnak kell lenniük az új tudományos eredményekre és módszerekre. A fejlődés azonban nem jelentheti a felhalmozott tapasztalat semmibevételét. A természetvédelem és az erdőgazdálkodás közös célja az erdők fennmaradása, működőképessége és sokfélesége. Ehhez párbeszéd és szakmai együttműködés kell.
Több mint negyven éve dolgozom a szakmában. Láttam hibákat, korrekciókat, erőfeszítéseket és változásokat. Meggyőződésem, hogy lehet és kell is vitatkozni a módszerekről, de az erdészeket nem lehet félresöpörni, a szakmai tudást nem lehet laikus véleményekkel helyettesíteni, a fakitermelést pedig nem lehet önmagában erkölcsi bűnként beállítani.
Nem kérünk kiváltságokat. Szakmai tiszteletet, párbeszédet és munkánk méltányos megítélését kérjük. Nem az számít, ki kiabál hangosabban egy kivágott fa fényképe alatt, hanem az, hogy lesz-e erdő gyermekeinknek és unokáinknak.
Egy erdőrészlet tarvágása nem azonos az erdő kiirtásával. A kettő közötti különbség megértése nélkül nem lehet felelős erdészeti vitát folytatni. A szakmailag indokolt beavatkozást vállalni kell, és annak szükségességét adatokkal, érvekkel és felelősséggel kell alátámasztani.
forrás: Orbán Tibor, erdésztechnikus, agrármérnök, mérnök-közgazdász, jogász
