Az Éghajlatvédelmi Világnap arra emlékeztet bennünket, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és következményeinek kezelése közös felelősségünk. Az erdők ebben kulcsszerepet játszanak: szén-dioxidot kötnek meg, szenet tárolnak, mérséklik a helyi hőmérsékleti szélsőségeket, és hozzájárulnak a víz körforgásának szabályozásához.
Célja: Felhívni a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire, a globális felmelegedésre és a fosszilis tüzelőanyagok túlzott használatára. Eredete: A 350.org nemzetközi klímavédelmi mozgalom, valamint Bill McKibben író és aktivista kezdeményezésére jött létre (2008-ban). A „350” szám arra a kívánatos légköri szén-dioxid-szintre (ppm) utal, amely biztonságos a bolygó számára. [1, 2]
Az erdők azonban maguk is egyre nagyobb nyomás alatt állnak, hiszen az aszály, a hőhullámok, a szélsőséges időjárás és a károsítók terjedése egyaránt veszélyezteti fennmaradásukat. Az éghajlatvédelem ezért nem képzelhető el az erdők állapotának megőrzése, az erdei ökoszisztémák ellenálló képességének erősítése és a fenntartható erdőgazdálkodás nélkül.
Nem elegendő pusztán a fák számát növelni: olyan erdőkre van szükség, amelyek a változó környezeti feltételek között is képesek megújulni, működni és ökológiai szolgáltatásokat nyújtani. Ehhez tudományosan megalapozott döntésekre, a termőhelyi adottságokhoz igazodó fafajválasztásra, változatos erdőszerkezetre, megfelelő vízgazdálkodásra és hosszú távú szemléletre van szükség.
A klímaváltozás hatásainak mérséklésében a faanyag is fontos szerepet tölthet be, hiszen a tartós fatermékek hosszú időre megőrizhetik a fában tárolt szenet, miközben megfelelő alkalmazás esetén más, nagyobb környezeti terhelésű anyagokat helyettesíthetnek. Mindez azonban csak felelős, fenntartható erdőgazdálkodásra és a faanyag teljes életciklusának figyelembevételére alapozható. A klímavédelem nem kizárólag az erdészek feladata: szükség van a döntéshozók, a gazdálkodók, az ipar, a kutatók és a társadalom együttműködésére is.
Mit tehet a társadalom?
A lakosság a mindennapi döntéseivel is hozzájárulhat az erdők védelméhez. Fontos, hogy kirándulásaink során tartsuk be az erdőlátogatás szabályait, ne hagyjunk hulladékot magunk után, ne gyújtsunk tüzet tiltott helyen, és óvjuk a fiatal erdősítéseket, az élőhelyeket és a vízfolyásokat.
Válasszunk tartós, javítható és lehetőség szerint tanúsított forrásból származó faanyagból készült termékeket, csökkentsük a pazarlást, és részesítsük előnyben azokat a megoldásokat, amelyek teljes életciklusuk során kisebb környezeti terhelést jelentenek.
A településeken támogassuk a közterületi fásítást, a meglévő idős fák megőrzését, az őshonos és a helyi körülményekhez alkalmazkodó fajok ültetését, valamint a zöldfelületek összekapcsolását. A faültetés azonban csak akkor jelent valódi segítséget, ha azt megfelelő tervezés, rendszeres gondozás és a fák hosszú távú védelme követi.
Vegyünk részt helyi természetvédelmi programokban, jelezzük az illegális fakitermelést és az erdők károsítását, továbbá támogassuk azokat a civil és szakmai kezdeményezéseket, amelyek az erdők állapotának javítását szolgálják.
Mit tehetnek a döntéshozók?
A döntéshozóknak az erdőket nem csupán faanyagforrásként, hanem összetett, közérdekű ökoszisztémaként kell kezelniük. Olyan erdőpolitikai és támogatási rendszerekre van szükség, amelyek a szénmegkötés mellett a biodiverzitás, a vízmegtartás, a talajvédelem és a rekreáció szempontjait is figyelembe veszik.
Elsőbbséget kell biztosítani az őshonos, termőhelyhez illeszkedő és változatos erdők fenntartásának, az erdőfelújítások sikerességének, valamint az aszályhoz és a hőstresszhez alkalmazkodó erdőgazdálkodási módszerek fejlesztésének.
Meg kell erősíteni az erdők vízmegtartó képességét: védeni kell a forrásokat, patakokat és vizes élőhelyeket, mérsékelni kell a talaj kiszáradását, és összehangolt vízgazdálkodással kell segíteni az erdei ökoszisztémák alkalmazkodását.
Szükség van az erdők állapotának rendszeres, átlátható és nyilvánosan hozzáférhető monitoringjára, a kutatási eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazására, valamint a károsítók és az erdőtüzek megelőzését szolgáló rendszerek fejlesztésére.
A közpénzek felhasználásakor hosszú távú eredményeket kell számon kérni: ne csupán az elültetett fák számát mérjük, hanem azok túlélését, növekedését, ökológiai értékét és az erdő egészének állapotát is. A döntéshozóknak biztosítaniuk kell az erdészek, a természetvédők, a gazdálkodók, a kutatók, az önkormányzatok és a helyi közösségek érdemi együttműködését. Az erdőket érintő döntések legyenek szakmailag megalapozottak, átláthatók és a jövő nemzedékeinek érdekeit is szolgálók.
A klímaváltozás hatásainak mérséklésében a faanyag is fontos szerepet tölthet be, hiszen a tartós fatermékek hosszú időre megőrizhetik a fában tárolt szenet, miközben megfelelő alkalmazás esetén más, nagyobb környezeti terhelésű anyagokat helyettesíthetnek. Ezért támogatni kell a tartós, újrahasználható és újrahasznosítható faipari termékek fejlesztését, miközben szigorúan érvényesíteni kell a fenntarthatósági és természetvédelmi követelményeket.
Mindez azonban csak felelős, fenntartható erdőgazdálkodásra és a faanyag teljes életciklusának figyelembevételére alapozható.
Az erdők jövője és az emberi közösségek klímabiztonsága szorosan összefügg.
Az Éghajlatvédelmi Világnap üzenete ezért az erdészeti ágazat számára is egyértelmű: a ma meghozott döntéseinkkel a jövő erdeinek életképességét és az utánunk következő nemzedékek lehetőségeit alakítjuk.
Ne várjunk a következő aszályra, erdőtűzre vagy szélsőséges időjárási eseményre: cselekedjünk most. Védjük meg a meglévő erdőket, ültessünk és gondozzunk felelősen, támogassuk a tudományosan megalapozott döntéseket, és kérjük számon a hosszú távú, fenntartható erdőpolitikát.
Az erdőkért ma megtett minden felelős lépés (léptékétől függetlenül) egy élhetőbb, biztonságosabb jövőbe fektetett közös befektetés.
Tóth János – FAGOSZ / FATÁJ / FATUDAKOZÓ / ERDŐINFO
