Japánban a daisugi fák kitermelésénél nem vágják ki az egész faegyedet: tulajdonképpen a fatörzset teljesen érintetlenül hagyják, és új hajtásokat nevelnek, növesztenek az öreg törzsből.
FATÁJ megjegyzés: rögtön az elején megjegyezzük, hogy a sugi, illetve a daisugi nem cédrus, hanem ciprus. Ez tehát a forrás fordítási hibája További részletek erről a cikk utáni kiegészítésben.
A Kiotóból származó technika zseniális módja annak, hogy több fát termesszünk kevesebb földterület felhasználásával.
Vajon fakitermelés nélkül is lehetséges fűrészárut és bútorokat előállítani? Trópusi erdeink jelenlegi csúfos helyzete alapján aligha, Japán ősi erdészeti technikája, a daisugi (ejtsd: dajszugi) szerint azonban a fa kivágása és elpusztítása nélkül is kivitelezhető a folyamat. De mégis hogyan?
A japán kultúra egyszerre különc és csodálatos, gondoljunk csak futurisztikus technológiájára, építészeti remekműveire, gasztronómiájára, művészeteire, az animére, mangára és a cosplayre, csak hogy néhány „nagyon japán” dolgot említsünk a sokból. És ami a fenntarthatóságot illeti, a kelet-ázsiai szigetország ebben is az élen jár. A daisugi nem új keletű mutatvány, hiszen az izgalmas (és megfontolandó) módszer már a szamurájok idejében, a 11. századi Kiotóban is létezett.
Japán egyik fő építőipari eleme a rugalmas szerkezetű, csomómentes és egyenes törzsű cédrusfa (vagyis sugi), melyből a középkorban nemcsak teaházakat és pazar palotákat, de evőpálcikákat, dísztárgyakat és bútorokat is készítettek. Kitermelése azonban rendkívül viszontagságosnak bizonyult a lejtős és sziklás hegyvidéki területeken, a házépítéshez szükséges nyersanyagok hiánya pedig alternatív megoldásokat igényelt. A kreatív helyieket az aprócska bonsai fák metszési módszere ihlette meg igazán, a technikát finomítva később pedig ebből született a mai daisugi, ami meglévő fák segítségével termel újakat, és ami úgy állít elő építőanyagot, hogy közben az erdőket és a fákat is óvja.
Fa tetején újabb fa nő – ez a daisugi
A daisugi fák kitermelésénél nem vágják ki az egész erdőt: tulajdonképpen a fatörzset teljesen érintetlenül hagyják, és új hajtásokat nevelnek az öreg törzsből. Vagyis a tetejét úgy metszik meg, hogy abból később, évek múltán új ágak (illetve törzsek) születhessenek. Az igazán szemet gyönyörködtető végeredményről az alábbi videóban látható néhány kép:
A Kiotó környéki erdőkben több ezer éves daisugi cédrusok is élnek. Egyetlen fa nagyjából 200-300 évig képes új törzseket növeszteni, így őket ma már nem bolygatják az erdészek, akik a hajtásokat kézzel, körülbelül kétévente metszik meg a még termelőképes cédrusokon. Így egyetlen fából több tucat, sőt, akár több száz új törzs is kinyerhető, melyeket körülbelül húszévente (sokkal gyakrabban, mint más erdészeti technikák esetében) vágnak ki, majd használnak fel az építőiparban. Ezzel a technikával az erdészek sokkal gyorsabban tudják kitermelni a fát, a hajtások pedig elültethetők, segítve ezzel a már korábban kiirtott erdők gyors újratelepítését.
A daisugi segítségével ráadásul 140%-kal rugalmasabb és minőségibb, illetve kétszer sűrűbb faanyagot nyernek, mint a hagyományosan vágott fák esetében, nem beszélve arról, hogy mindeközben az erdő biodiverzitása és ökoszisztémája sem sérül.
A daisugi és az éghajlatváltozás
A növekvő globális erdőgazdálkodás és illegális fakitermelés miatt az őserdők területe több mint 80 millió hektárral csökkent világszerte a kilencvenes évek óta, ami becslések szerint percenként nagyjából 30 focipálya méretű erdőterület megszűnésével egyenlő. Pedig a Föld felszínét borító fafajok tulajdonképpen segítőtársak a klímavédelemben, hiszen oxigént termelnek, kiszűrik a port és a szén-dioxidot a levegőből, mérséklik a talaj hőmérsékletét, nem beszélve arról, hogy a vadvilág számára óvóhelyet, az emberiségnek pedig megélhetést biztosítanak.
Bár a daisugi a Kitayama, vagyis a Japánban őshonos vörös cédrus esetében működik, maga a technika manapság már a nyugati erdészek számára sem ismeretlen: ugyan japán megfelelőjéhez képest kevésbé nyújt drámai látványt, a kopasztás és visszametszés gyakorlata a daisugi módszeréhez hasonlítható.
forrás: NőkLapja
Kiegészítés:
A daisugi bemutatása a Wikipédiában (angolul). A szócikk végén további hivatkozások mentén lehet e témát még jobban megismerni. A “daisugi” szóra keresve pedig számtalan további leírás is található.
E szócikkben rögtön az elején kiderül, hogy a daisugi nemzetsége: Cryptomeria. Az andolul megnyíló szócikket magyarra átállítva ez így kezdődik: “A japánciprus (Cryptomeria) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt ciprusfélék (Cupressaceae) családjának nemzetsége. Egyetlen faja az éppen ezért ugyancsak japánciprusnak nevezett Cryptomeria japonica.” Azaz a fafaj nem cédrus, hanem helyesen: ciprus.
A FATÁJ-ban e témával 2021. 04. 02-án is foglalkoztunk már: A japáncédrus (sugi) speciális művelése az asztalfa (daisugi) Különleges erdőművelési módszer. A hagyományos japán építészet egyik fő alapanyaga a cédrusfa (japánul sugi), amelynek egyenes a törzse, és rugalmas a szerkezete. A Kiotótól északra fekvő Kitayama hegység cédruserdejéből származnak a legértékesebb szálfák. (Rögtön az elején megjegyzem, hogy a sugi, illetve a daisugi nem cédrus, hanem ciprus. Ez tehát a forrás fordítási hibája További részletek erről a kiegészítésben. MM)
