Drága (legkedvesebb) Bill! (Szólíthatom Önt Billnek?)
 Esa Mikkonen, adjunktus A szerző különböző pozíciókat töltött be az erdőiparban Finnországban és külföldön egyaránt. Jelenleg a LAB Alkalmazott Tudományok Egyetemén dolgozik, fatechnológia oktatójaként. |
Egy vezető finn napilapban olvastam az interjúját, amely a "Hogyan kerüljük el az éghajlati katasztrófát" című új könyvéhez kapcsolódott. Megértem, hogy aggódik a környezeti ügyek miatt, így vagyok ezzel én is. Mindketten ugyanabból a nemzedékből vagyunk, és úgy tűnik, hogy egyformán aggódunk, hogy milyen Földet hagyunk hátra gyermekeinknek és unokáinknak.
Új könyvében helyesen állítja, hogy a légkörbe kibocsátás a fő oka a globális felmelegedésnek. Néhány kételkedőtől eltekintve úgy tűnik, hogy nagy a konszenzus a kibocsátások negatív szerepéről.
Megértem, hogy az Ön saját szén-dioxid-kibocsátása – nyilvánvaló okokból – meglehetősen nagy, de ennek ellensúlyozására kompenzációt fizet. Első pillantásra ez pozitív, de valóban úgy gondolja, hogy egyáltalán van értelme ennek a fajta széles körben alkalmazott modern kényeztető kereskedelemnek? Ezzel a rendszerrel a szennyező vállalkozás csak folytathatja tevékenységét a kártérítés kifizetésével – végül is ezek ugyanolyanok, mint az üzleti költségek, amelyeket a végső fogyasztó fizet. Véleménye szerint mi ennek a kényeztető kereskedelemnek a valódi hatása? Szeretném hallani az erkölcsi igazolásával kapcsolatos észrevételeit is.
Úgy tudom, kijelentette, hogy mindent elolvasott a klímaváltozásról. Az újságcikk böngészése közben nem tudtam segíteni azon, hogy talán nagyon elfoglalt emberként mégis hiányzott néhány releváns információ. Véleményem szerint már most is rendelkezésre állnak megoldások az éghajlatváltozás és más globális kérdések leküzdésére. Kiemelhetnék néhányat közülük …
Ön azt mondja, hogy a globális emissziós probléma lényege a ‘környezetbarát’ beton, acél, műanyag és energia előállítás ráfordításainak és költségeinek csökkentése. Véleményem szerint ez a megközelítés csak szó szerint cementálja a jelenlegi építési és építési módszerek és stílus alkalmazását – más lehetőségek kárára, amelyek környezetbarátabbnak bizonyultak.
Mivel a betongyártás (cement) éves globális kibocsátási hatása önmagában 7 százalék körül van, e téren egyértelműen probléma van. Ha a beton (cement) állam lenne, akkor a kibocsátása az USA és Kína után a harmadik lenne.
Nem vagyok vakon semmilyen építőanyag mellett vagy ellen, csak a legjobb anyagokat kell a legmegfelelőbb célra felhasználnunk. Az építőanyagok terén tegyük fel, hogy tudja, hogy csak egy valóban megújuló anyag áll rendelkezésre: a fa.
Amellett, hogy megújuló, az építőipari alkatrészek gyártásakor a faalapú termékek esetén a betonhoz, acélhoz vagy műanyaghoz képest az energiafelhasználásnak csak töredéke szükséges. Műszaki szempontból a modern mérnöki fatermékek (Engineered Wood Products = EWP) könnyen helyettesíthetnek más anyagokat. Ezen felül a fa hatékonyan meg is köti a szenet.
Bill, mint tudja, van némi erdővesztés, például az Amazonas vidékén. Ez elsősorban a térségben növekvő élelmiszer termelés és bányászat miatt van. Itt, Finnországban is nagy erdőink vannak, de a történet itt egészen más:
Földterületünk mintegy 75 százalékát erdők borítják, és az erdők mennyisége a legnagyobb, azóta, hogy az országos erdészeti leltár 1923-ban megkezdődött. Északi jóléti államunk a ‘zöld aranyunkra’ épült. Jól ismert oktatási rendszerünk, amely magában foglalja az ingyenes egyetemi oktatást is, és magas szintű szociális jólétünk nagyrészt a fenntartható erdőgazdálkodásra épül.
Finnország ma az erdőipar termelésének 80 százalékát exportálja. Globális szinten a papír, a fa, a fatermékek és a rétegelt lemez exportjának meghatározó szereplői vagyunk. Évszázadok óta foglalkozunk ezzel a vállalkozással, és üzletemberként biztosan megérti, hogy ez megfelelő tervezés nélkül nem sikerült volna. Első erdészeti törvényeink – amelyek a fenntarthatóságot és az ipar hosszú távú jövőjét célozták – 1800-as évek közepére nyúlnak vissza. Ezek a törvények elsősorban az erdők egyensúlyának védelmét kellett szolgálniuk az új, csúcsminőségű találmányok előestéjén.
Akkor leküzdöttük a gőzgépek fenyegetését – és a technológia további fejlesztéseit -, és ma olyan helyzetben vagyunk, hogy növekszik az erdőiparunk, de az erdőnk és a szén-dioxid nyelőnk is az erdőkben. Erdőink növedéke ma 20%-kal több, mint az éves fafelhasználásunk. Ez a többlet minden évben hozzáadódik az erdőmérlegünkhöz.
Minden erdőnk és erdészeti tevékenységünk szabályozott. Finnországban a meghatározó fakitermelési mód az előhasználat, amely évente erdeink mintegy két százalékát érinti. A regeneráló vagy a végvágás – átlagosan két futballpályányi területen – a kevesebb, az erdőterület kevesebb mint egy százalékát érinti. Gondozunk az erdőket és azért vágunk ki fákat, hogy biztosítsuk a fák és szénelnyelők jövőbeni növekedését.
A finn erdők nem azonos korúak, egyetlen fajú fás területek, amelyeket egy menetben tarra vágunk nagy területem. Óh, igen, van Belgiumnak megfelelő méretű területünk is, amely teljes mértékben kívül esik a kereskedelmi erdőműveleteken.
Erdőink kétharmada magántulajdonban van, olyan embereknél, mint Ön és én, akik nyilvánvalóan vigyáznak vagyonukra. A törvény alapján az erdészeti műveleteket követően minden kitermelt fa után az eladónak (erdőtulajdonosnak) öt csemetét kell ültetnie. Ez évente 150 millió facsemete, ami nem rossz a 6 milliónál kevesebb embert számláló nemzet számára!
Mint mondtam Finnország jelentős erdőipara ellenére, a szénelnyelőnk rendben van. Ráadásul Finnország azon kevés országok egyike a világon, amelyiknek sikerült csökkentenie kibocsátását.
Bill, Ön is beszél innovációról. Nagyszerű története van arról, hogy elmesélheti, hogyan lehet garázsból globális szereplővé válni, és ezért megérti, hogy az új innovációk hogyan tehetik jobbá a világot. Ezzel a levéllel csak azt szeretném kiemelni Ön számára, hogy már vannak környezetbarát, fa alapú építési megoldásaink az éghajlatváltozás leküzdésére. Ez azonban még nem az egész történet.
Nagyon sok új termék van, amelyet fából és főleg a fafeldolgozás melléktermékéből fejlesztettek ki. Ezek közül sok szerepet játszhat a jobb világra való közös törekvésünkben is. Jó példa erre a ruházati üzlet, amely főleg olajszármazékokat vagy pamutot használ. A farostok már itt vannak, és szilárdabb ökológiai platformot kínálnak.
A gyapotot nagyrészt olyan területeken termesztik, amelyek nem a legalkalmasabbak az ilyen típusú mezőgazdaságra. Egyiptomban a földterületnek csak néhány százaléka alkalmas mezőgazdaságra, mégis abban a népes országban a földterület nagy részét peszticid gyapot termelésre szánták – nem az élelmiszer előállításra, amire az országnak annyira szüksége van.
Egyiptomban és az USA déli államaiban a gyapottermesztés problémája a vízhiány is. Számítások szerint egy átlagos póló gyártási folyamata 2,500 liter vizet igényel. Ez több, mint amit Ön, és én egy év alatt ivóvízként fogyasztuk. Mondanom sem kell, hogy természetesen növekvő erdőállományunk környezetbarát alternatívának hangzik mind az olaj alapú rostok, mind a gyapot helyettesítésére.
Végül Ön kijelenti, hogy ha a következő tíz évben nem újítjuk meg a beton- és acélgyártásunkat, akkor Ön pesszimistává lesz. És hogy nincs több idő hátra.
Az olyan termékek, mint a beton és az acél esetén, biztosan lehet csökkenteni a kibocsátásukat. Miért várna azonban még tíz évet, amikor jó eszközünk van a kérdés kezelésére már itt és most? A finn állami kutatóintézet életciklus-elemzést készített két egyforma lakóépületről, az egyik fából, a másik betonból, a fából készült kibocsátása 10 százalékkal kevesebb.
Az építési volumen és az emisszió ismeretében gondoljon ennek potenciális globális hatására, amely ma kezdődik, nem tíz év múlva.
Bill, az 1990-es évek óta csodálója vagyok. Termékeivel hatékonyabban tudtam dolgozni, miközben termékei sok más szempontból is javították az életemet. Meggyőződésem, hogy Ön is hozzájárulhatna a közös célunkhoz, a kibocsátás csökkentéséhez és az életminőség általános javításához azáltal, hogy hozzájárul a mi szakterületünk további kutatásához.
Ha érdekli, örülnék, ha beszélgetnék Önnel. Talán egy Teams értekezlet?
Tisztelettel: Esa Mikkonen
Egyetemi adjunktus, Fatechnológia, LAB Egyetem, Lahti Finnország
(Wood Technology, LAB University, Lahti, Finland)
+358 44 708 5161
esa.mikkonen@lab.fi
Forrás: sahateollisuus.com, Tehát az egyetm honlapja
A cikket átvette az Európai Fűrészipari Szövetség OES is.
