FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

A csertölgy változatossága

A SOE ERTI kutatói új tanulmányukban a csertölgy (Quercus cerris L.) közép- és délkelet-európai állományainak genetikai vizsgálatát mutatják be. Az elemzés először ad részletes képet a Kárpát-medence és a Balkán csertölgy-populációinak genetikai szerkezetéről.

A feltárt populáció struktúra többek között arra utal, hogy a csertölgy a legutolsó jégkorszakot követően két külön menedék területről kolonizálta újra a Kárpát-medencét. Ennek eredményeként ma a medence nyugati és középső részén élő állományok (lényegében a hazai állományok) és a keleti (erdélyi) állományok két külön genetikai csoporthoz tartoznak. Az elkülönülés nem teljes, mivel a Kárpát-medence közepén keveredési zóna alakult ki. Feltehetően ennek köszönhetően a magyarországi állományok genetikai diverzitása magasabb a délebbi régiókhoz képest

Az első eredmények arra utalnak, hogy a csertölgy alkalmazkodását a régióban elsősorban a hőmérsékleti szélsőségek befolyásolhatják. Ez eltér a kocsánytalan tölgytől, ahol inkább a csapadékviszonyok játszanak szerepet.

Miért fontos ez a gyakorlatban?

➡️ A csertölgy még kedvezőtlen, szélsőséges éghajlati viszonyok között sem mutat genetikai leromlást, sőt a legnagyobb diverzitás a Kárpát-medencében volt kimutatható.

➡️ A diverzitás földrajzi eloszlásának figyelembevételével az adaptációs célú szaporítóanyag mozgatások hatékonyabbá válhatnak.

➡️ A hazai állományok magasabb diverzitása igen jó hír: ez a diverzitás többlet előnyt jelenthet a sikeres alkalmazkodásban. A hazai csertölgy szaporítóanyag szerepe tehát továbbra sem alábecsülendő!

➡️ A feltárt genetikai csoportok alapján a csertölgy esetén a szaporítóanyagok genetikai alapú származásazonosítása legalább nagyobb léptékben (ország, országon belüli régió) megvalósíthatónak tűnik. Ebben a munkában az előállított adatsort referenciaként lehet használni.

A kutatási anyag elérhető: https://doi.org/10.1016/j.foreco.2026.123560

Szerzők: Botond Lados, Nagy László, Benke Attila, Molnár Csilla Éva, Köbölkuti Zoltán Attila, Cseke Klára

A kutatás a TKP2021-NKTA-43 projekt keretében valósult meg.

forrás: SOE ERTI

Előző cikk

Erdészeti Klímaadaptációs Fórum – újévi számvetés

Következő cikk

Erdőmentő geobioinformatika



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések