Az Országos Erdészeti Egyesület a 156. Vándorgyűlését, 2026. július 23–24-én, a Nyírség szívében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyén, Nyíregyházán, mint központi rendezvényhelyszínen rendezte meg, a NYÍRERDŐ Nyírségi Erdészeti Zrt. állami erdészeti társasággal, mint házigazdával közösen. Július 23-án, a Vándorgyűlés első napján, a hagyományos Ünnepi Közgyűlés megtartásával indult a kárpáti-medencei magyar erdészek évenkénti szakmai és közösségi találkozójának két napos programja. A közgyűlést és az esti ünnepi vacsorát, baráti találkozót, július 24-én a NYÍRERDŐ Zrt. térségi komplex erdőkezelésének és a nyírségi, hajdúsági, beregi, szatmári tájak kulturális, történelmi, néprajzi értékeinek bemutatását szolgáló terepi programok követték.
Hidas Tibor a NYÍRERDŐ Zrt. vezérigazgatója köszöntője után, Elmer Tamás az OEE főtitkára felkérte Gajdos László minisztert (Élő Környezetért Felelős Minisztérium) ünnepi beszédének megtartására.
A miniszter elsőként személyes hangvételben köszönte meg a meghívást az Egyesület Vándorgyűlésére, egyúttal örömét fejezte ki, hogy mint a szakminisztérium vezetője, az első hivatalos találkozója az erdész szakmával, éppen Nyíregyházán történhetett meg.
Az alábbiakban a miniszter ünnepi beszédét változatlan formában közöljük.
„Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Erdész Kollégák!
Tisztelettel köszöntök minden résztvevőt az Országos Erdészeti Egyesület 156. Vándorgyűlésén. Külön örülök, hogy első alkalommal itt Nyíregyházán, a számomra olyan fontos helyszínen találkozhatok Önökkel.
Kevés magyar szakmai közösség mondhatja el magáról, hogy másfél évszázadon át, történelmi korszakokon, politikai rendszereken és gazdasági átalakulásokon keresztül szolgálta ugyanazt az ügyet. Az Országos Erdészeti Egyesület ilyen közösség. Hagyománya nem pusztán tiszteletre méltó múlt, hanem felhalmozott tudás, szakmai emlékezet és nemzedékeken át örökített felelősség.
Az erdészek munkájának különlegessége, hogy eredményei messze túlmutatnak egy emberöltőn. Az erdész gyakran úgy hoz döntést, hogy annak teljes következményeit már nem ő, hanem a következő nemzedék fogja látni. Fát ültet annak, akit talán nem ismer majd. Olyan erdő jövőjéről gondoskodik, amelynek árnyékában mások fognak megpihenni.
Ez a hivatás ezért mindig a bizalomról szólt: arról a bizalomról, amelyet a társadalom az erdészekbe helyezett. A magyar erdészet története lényegében a mindenkori társadalmi igények és a természeti erőforrások közötti kapcsolat változásainak története.
Az erdészeknek minden korszakban választ kellett adniuk arra kérdésre, hogy mit vár az ország az erdőktől, és abból mi valósítható meg felelősen, az erdő megőrzése mellett.
Volt idő, amikor a faanyag biztosítása, a bányák, a vasutak, a települések és a gazdaság ellátása állt az elvárások középpontjában. Máskor a futóhomok megkötése, a kopár területek fásítása, a talaj védelme vagy a háborúk után megfogyatkozott erdők helyreállítása jelentette a legfontosabb feladatot.
Később egyre nagyobb szerepet kapott a természetvédelem, majd a turizmus, a közjólét és az erdők kulturális értéke. Az erdészek minden korszakban igyekeztek összekapcsolni ezeket az igényeket azzal, amit a termőhely, a víz, a talaj és maga az élő rendszer lehetővé tett.
Most azonban olyan változáshoz érkeztünk, amelynek léptéke talán minden korábbinál nagyobb. A társadalom erdőkkel szembeni elvárásai forradalmi gyorsasággal változnak. Ennek legfontosabb oka a klímaváltozás. A negatív hatások mérsékléséhez a természeti értékek, a természeti erőforrások megóvásán keresztül vezet az út.
A társadalom felismerte, hogy a 24. óra utolsó perceiben vagyunk, amikor még változtathatunk, cselekedhetünk. Ezt a társadalmi igényt váltotta gyakorlattá az új kormány azzal, hogy létrehozta az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot, és e minisztériumhoz rendelte az erdők kezelését, köztük az állami erdővagyon gondozását.
Ez a lépés véleményem szerint nem volt tovább halogatható. Szükség van ugyanis a teljes magyar erdőgazdálkodási ágazat formális újrakeretezésére: az erdők ügye a gazdálkodási fókuszú agrártárcától ezért került át a természeti értékek megőrzéséért és gyarapításáért felelős tárcához.
Személyes küldetésemnek tekintem a formális keretek élő tartalommal való megtöltését. A magyar erdészek által jól ismert és alkalmazott, az erdők hármas funkciójáról alkotott koncepció alapvetően megtartható, de új prioritásokra van szükség.
Az elsővé mindenképpen az erdők védelmi funkciója vált. Azon belül is új igényként a klímavédelem, amely új gyakorlatokat követel meg az erdőtervezésben és az erdők kezelésében egyaránt. Ehhez kapcsolódik az ökológiai és természetvédelmi értékek megőrzése, hiszen a biodiverzitás növelése a klímaváltozás kihívásaira adott legfontosabb válasz. A fontossági sorrend második helyén állnak a társadalomnak nyújtott közvetlen szolgáltatások, azaz az erdők közjóléti-szociális funkciója. És a harmadik – nem elfelejtve, de az első kettő érdekeinek szolgálatába állítva – a gazdasági funkció.
Az erdő: közügy. Az erdők ügye szorosan összekapcsolódik a társadalommal. Az erdőben zajló folyamatoknak, munkáknak, legyenek azok természetvédelmi vagy gazdasági célú tevékenységek, transzparenseknek kell lenniük. Mert a magyar erdők ügye az emberekre, a magyar társadalomra tartozik.
Ezért szeretném világosan kimondani: gyökeres szemléleti és gyakorlati változás szükséges. De ez nem az erdészek munkájának elutasítását jelenti. Éppen ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy a magyar erdészet előtt történetének talán legnagyobb szakmai megújulása áll. De azt is világosan látjuk, hogy ezt az átalakulást nem lehet egyetlen rendelettel, egyik napról a másikra végrehajtani. Nincs minden erdőre, minden fafajra és minden termőhelyre alkalmazható egyetlen megoldás. Ugyanakkor tudatosítani kell azt is, hogy a változást nem lehet bezárkózva végrehajtani. Számos szakterület tudását kell ötvöznünk az erdők megőrzése, és funkcióinak fenntartása érdekében.
Ebben a folyamatban szükség van az erdészek helyismeretére, tapasztalatára és szakmai munkájára. Nem az erdészek ellenében kell megváltoztatni az erdőgazdálkodást. Az erdészekkel együtt akarjuk alkalmassá tenni arra, hogy megfeleljen a 21. század követelményeinek, és visszanyerje a megrendült társadalmi bizalmat. Meg kell tudnunk mutatni, hogy az erdészek nem kufárok, hanem az erdők bonyolult ökoszisztémájának értő szakemberei.
Ehhez azonban a keretfeltételeknek is változniuk kell. Nem várhatunk hosszú távú ökológiai teljesítményt olyan intézményektől, amelyeket rövid távú gazdasági eredmények alapján értékelünk. Nem várhatjuk a társadalmi hasznok finanszírozását olyan gazdálkodótól, aki egyedül a faanyag bevételére támaszkodik.
Ha azt várjuk az erdészektől, erdőtulajdonosoktól, hogy több vizet tartsanak meg, több idős fát és holtfát hagyjanak az erdőben, növeljék a változatosságot, helyezzék új alapokra a vadgazdálkodást, és szélesebb körben alkalmazzanak természetközeli módszereket, akkor ezekhez megfelelő szabályozást, finanszírozást és szakmai hátteret is biztosítanunk kell.
Ezért partnerséget ajánlok az Országos Erdészeti Egyesületnek és a teljes magyar erdésztársadalomnak. Nyílt, őszinte szakmai párbeszédet szeretnék. Olyan együttműködést, amelyben a célokról egyenesen beszélünk, a megvalósítás során pedig támaszkodunk a kutatásra, a gyakorlati tapasztalatra és a helyi adottságokra.
Lesznek vitáink. A valódi párbeszédnek ez természetes része. De abban bizonyosan egyetértünk, hogy olyan erdőket szeretnénk átadni az utánunk jövőknek, amelyek nem pusztán fennmaradnak, hanem képesek megújulni és életet adni.
Az erdők ügyében nem lehet tartós eredményt elérni az erdészek nélkül, ugyanakkor a változó éghajlatban az erdészet sem maradhat változatlan.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar erdészek másfél évszázada újra és újra bizonyítják, hogy képesek megfelelni saját koruk kihívásainak. Most ismét ilyen történelmi feladat előtt állnak, állunk. Bízom benne, hogy ezt a megújulást közösen visszük véghez: az erdőkért, Magyarország élő környezetéért és azokért, akik számára a jövő árnyékot adó fáit ma még csak elültetjük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.”
Forrás: OEE, ÉKFM
Fotók: Nagy László/Erdészeti Lapok/OEE
