A klímaváltozás már nemcsak távoli veszély: Tolna megye erdeiben is fafajok visszaszorulását és egyes állományok pusztulását okozza. A jövő erdeje szárazságtűrőbb tölgyfajokra épülhet, miközben az erdészeknek az egész ökoszisztéma átalakulására is fel kell készülniük.
A jövő erdeje várhatóan más képet mutat majd, mint amit ma természetesnek tekintünk. Az erdészek már évtizedek óta érzékelik a klímaváltozás hatásait: változik az erdei növény- és állatvilág, új fajok jelennek meg, míg mások fokozatosan eltűnnek.
Az erdészek feladata az erdők védelme és megtartása, ezért az elpusztuló állományok helyén őshonos, lehetőleg helyi, tolnai származású, a szárazságot jobban viselő fafajokból hoznak létre új erdőket.
A folyamat irányát már látjuk, de annak távlatait és intenzitását még nem ismerjük pontosan – mondta Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója.
Szárazságtűrő tölgyeké lehet a főszerep
A szakemberek jelenlegi tudása szerint az olasz molyhos tölgy, a hamvas tölgy, a kocsányos tölgy és a magyar tölgy kaphat nagyobb szerepet. Ezek megfelelő ültetési technológiával a szélsőségesen aszályos időszakokban is biztató fejlődést mutatnak. Az erdőtörvény előírásai és az erdészek szakmai alapelve szerint az erdők területe nem csökkenhet, természetességi állapotuk pedig nem romolhat. A legnagyobb bizonytalanságot az jelenti, hogy senki sem tudja, milyen gyakran és milyen hosszan térnek vissza a rendkívül száraz időszakok. Egyes fafajoktól bizonyos térségekben már búcsúzni kell. Magyarország több régiójából eltűnőben van a lucfenyő, a jegenyefenyő és a bükk, de veszélyben vannak egyes tölgyállományok is. A Gyulaj Zrt. területein visszaszorul a gyertyán, a bükk és helyenként a hárs. A gombakárosítók miatt a szép fejlődésű kőrisállományok is pusztulnak.
Döbbenten tapasztaljuk Tolna vármegyében, a Duna mentén a puhafás, valamint a tölgy–kőris–szil ligeterdők pusztuló átalakulását – fogalmazott a vezérigazgató.
Jövő erdeje: a talaj dönti el, melyik fa maradhat életben
Az erdészeti döntések előtt ezért nélkülözhetetlenek a termőhelyi és talajtani vizsgálatok. Nem elég azt tudni, milyen fafaj élt korábban egy területen: számít a talaj vízgazdálkodása, a domborzat, a kitettség, a talajvíz mélysége és a csapadék mennyisége is. Tolna löszdombjain például cseres-tölgyesek, a Duna árterében ligeterdők, a Völgység löszszurdokaiban pedig bükkösök alakultak ki. Ezek a kapcsolatok évezredeken át, lassan formálódtak. A mostani klímaváltozás azonban gyorsabb lehet annál, mint amihez a talaj és a növényzet természetes módon alkalmazkodni képes. Ha egy korábban csapadékosabb terület erdősztyepp klímába kerül, ott a kocsánytalan tölgy újulata már nem feltétlenül marad életben. Helyette olyan őshonos fajra, például olasz molyhos tölgyre lehet szükség, amely jobban viseli a légköri szárazságot.
Az egész erdei élet átalakulhat
A fafajösszetétel változása az egész ökoszisztémára hat. Módosulhatnak az erdő fény- és hőmérsékleti viszonyai, eltűnhetnek növény- és állatfajok, miközben mások számára kedvezőbbé válik az élőhely. Gőbölös Péter szerint az erdészeknek stabil, egészséges és ellenálló erdőket kell fenntartaniuk, közben pedig óvniuk kell azok belső ökológiai folyamatait. Ennek jelentőségét növeli, hogy az erdők napjainkra számos védett faj menedékeivé váltak. Az újonnan telepített erdők pedig már néhány évtized alatt gazdag növény- és állatvilágnak adhatnak otthont.
forrás: TEOL
